|
10.fejezet-Az én drága Nyingyo-sanom
2008.06.29. 22:05
3 Wish
A szerencse fia
10.fejezet:Az én drága Nyingjo-sanom
-Rendben,Falcon,elaludtak.-suttog Mikoto,mire a madár visszaváltozik emberi alakjába.
-Azt hittem már sose alszanak el.-nyujtóztatja ki elgémberedett tagjait.
-Ne nyavajogj,inkább hozd Kingyo-sant.
-Máris…-veszi az ölébe Uot.-Persze,mindig én végzem a piszkos munkát.-morgolódik,miközben kiviszi a lányt az erkélyre.
-Azért vagy.De ha nem tetszik vissza is változtathatlak,és mehetsz amerre látsz.Hátha egy orvvadász lelő és te leszel egy gazdag ficsur gyűjteményének az éke.Mert úgytudom,a sólymok védettek,főleg a fehérek.
-Értettem a célzást.-duzzog tovább,és odaadja Mikotonak Uot,hogy ő is le tudjon ugrani.
-Azért mondom.Minden rendes boszorkánynak fekete macska,vagy holló a segédje,neked viszont egy önérzetes sólyom jutott.Te szegény,szegény Mikoto.-sajnáltatja magát menet közben.-Mostmár felébredhetsz,Kingyo-san…-ébresztgeti a lányt egy eldugott,sziklás öbölben.
-Hol vagyok?-ébredezik Uo.
-Jó helyen.Az új gazdádnál.-kuncog Mikoto.
-Micsoda?
-Jól hallottad.Megmentettelek annak a csúnya,gonosz Keitának a karmai közül.
-Te nem megmentettél,hanem elraboltál.
-Vedd annak aminek akarod,de mostantól nekem engedelmeskedsz.
-Nem.-áll fel,és megpróbál elfutni,de egy láthatatlan falnak ütközik.
-Azt hitted,hogy ilyen egyszerűen elmehetsz?
-Reméltem…
-Tévedtél.És most…Azt kívánom,hogy teljesítsd minden kívánságom.
-Soha.Én csak Keita kívánságait teljesítem.-ugrik be a vízbe és elúszik.
-Én mondtam,hogy a víz alá is kéne akadály.-jegyzi meg Falcon.
-Áhh…Nem tudok aludni.-könyököl ki a teraszra Yuri unottan és a tengert figyeli.Egyszer csak mozgást lát a vízben.Valamin megcsillan a Hold fénye,valami nagyon,valamin,ami akár egy lehetne,de kiemelkedik a vízből,egy női alak az.A part felé tart,majd kilép a vízből.Yuri egy darabig még figyeli majd az alak eltűnik.-Azannya…
-Azt hiszem szerelmes vagyok.-álmodozik másnap a reggelinél.
-Mi történt veled,Yuri?Úgy nézel ki,mint aki részeg.
-Tegnap éjszaka…Láttam egy elképesztően csinos sellőt.Éppen kifelé jött a tengerből.Hosszú,rózsaszínű haja volt,világító kék szeme,és olyan kecses volt,akár egy virágszál…Rám nézett…hívott engem…Tudom,hogy még látni fogom.Minket egymásnak rendelt az ég.-áradozik.
-Mi történhetet…?-gondolkozik hangosan Keita.
-Nemtudom.-rázza meg a fejét Uo.
-Tényleg,Uo…te hol voltál az éjszaka?-kérdez rá Yukari.
-Én?Hol lettem volna?A szobában.
-De…mikor felébredtem nem voltál sehol.
-Biztos csak álmodtál.
-Uo,most füllentessz?-kérdi kajánul Keita.
-Nem.
-Biztos?
-Az.
-Szerintem nem.
-Yukari,milenne,ha elmennénk vásárolni?Úgyis szükségem lenne egy fürdőruhára.
-Micsoda?Nincs fürdőruhád?Keita,ezt meg hogy képzelted?Tengerpartra hozni bikini nélkül?Gyerünk,Uo,szerzünk neked fürdőruhát.
-Énis megyek.-lelkendezik Urahara.
-Nem,te maradsz.
-Miért?-nyavajog.
-Ez csaj program.
-Gyerekek,nyomás.Keressük meg az én drága sellőm.-lelkesedik fel Yuri.-Ki tart velem?
-Látom,nagy az érdeklődés.-jegyzi meg Keita,mert senki nem jelentkezik.-Majd mi megyünk.-húzza magával Uraharát.
-Miért,haver?ez időpocsékolás.
-Érdekel,hogy miféle sellőt látott tegnap.Azthiszem Uo titkol valamit.
-Énis megyek.-jelentkezik Falcon is-
-Rendben.Négy már kész tömeg.Itt láttam tegnap.Itt jött ki.Itt lépett a homokba,azokkal a gyönyörű lábaival.Senki ne jöjjön ide!Nem léphet oda senki,ahová ő.Biztos vagyok benne,hogy valahol még itt van.Keressétek.
-Ott…A tengeren,a parttól két mérföldre,van valami.-kiált fel Falcon,aki idő közben felmászott egy fára,hogy jobban lásson.
-Két mérföldre?Jól vagy?Olyan messze senki nem lát.-hüledezik Keita.
-Hoztam távcsövet.-füllenti gyorsan.
-Ahha…
-Ott viszont tényleg van valami.-mutat a vízre Urahara,ahol megmozdul valami,de mikor odanéznek,eltűnik.
-Itt van.Itt van a szerelmem.Gyorsan,nem hagyhatjuk eltűnni.-gázol bele a vízbe.
-Nyugi,Yuri,megtaláljuk.-követik.
-Erre van,érzem.Közeledünk hozzá.Nefélj,szerelmem,megtalállak.Sellő!-kiáltja el magát,mert valami rózsaszínt lát eltűnni a sziklák mögött.-Várj meg,édesem!-rohan utána.-Itt vagyok,kedvesem.- erre hangos kacagás tör ki,mert a sziklák túloldalán egy strand volt.-Hogy?Ez nem lehet…hová tűnt?-néz körbe kétségbeesetten.-Á,ottvan.-indul meg.-Édesem.-fogja meg a lány vállát,mire az felsikít és pofon vágja Yurit.-Vad a kicsike.-dörzsöli meg az arcát.
-Hülye.Uo nem a te kitalált sellőd.-pirít rá Yukari.
-U…Uo?-marad tátva Keita és Urahara szája a lány falatnyi bikinijét látva.
-Nem volt nagyobb?-kérdez rá Keita.
-Szerintem tökéletes neki.-jelenti ki Yukari.
-Pedig tudom,hogy itt van.És meg fogom találni.A sellők szeretik a fényes dolgokat,nem?
-Azok a szarkák.
-Neeem…a sellők is…Gyorsan,adjatok valami fényeset…-gyüjti be az ott lévők összes ékszerét,fém pénzét,napszemüvegét,és beleszórja a vízbe.-Mostmár csak várnunk kell.Csak várjunk még…Érzem,hogy eljön…
Egy óra múlva.
-Mindjárt itt lesz.
Két óra múlva.
-Érzem,hogy már közel jár.
Húsz perc múlva.
-El fog jönni.De én most megyek aludni.
-HEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!Eltünt minden.-nézi meg másnap a vízbe szórt értékeket.
-Yuri…-állnak felette a mérges tulajdonosok.
-Dedede…ez azt jelenti,hogy léteznek.
-Vagy csak egy tolvaj volt.
-Bebizonyítom.-jelenti ki.-Kimegyek a tengerre,és addig nem jövök vissza amíg meg nem találom.-evez ki egy kis,rozoga csónakban.
-Yuri,te megőrültél,el fogsz tévedni.Gyere vissza!-kiabálnak utána.
-Nem.Be fogom bizonyítani,hogy igazam van.-áll fel a csónakban,hogy visszakiabáljon.
-Yuri,meg fogsz fulladni!
-Akkorsem megyek visszaaaaa…-borul fel a csónakkal.
-Yuri!-ugrik be gondolkodás nélkül utána Uo.
~Itt van…eljött értem a sellő.Tudtam,hogy létezik…~veszti el az eszméletét Yuri,mikor Uo már nyúl érte.
-Hülyegyerek.Megmondtam,hogy megfulladsz.-próbálja dühösen újraéleszteni Yukari.
-Láttam.-köhög fel.-Ő mentett meg.A sellő létezik.-ül fel.-ÁÁÁÁ!Ő az.-bök Uora.
-Én?-mutat magára.
-Igen.Ne tagadd,kedvesem,előttem nem kell titkolnod.-fogja meg a kezét.
-Én nem vagyok…
-Ne tagadd,tudom,érzem…
-Én csak beúsztam érted…
-Uo,te tényleg sellő vagy?
-Muti az uszonyod.
-Engem is kimentelén?
-Vannak még hozzád hasonló,vagy legalább fele ilyen szép sellők a tengerben?
-Kifognék eggyet.
-Mi…?De én nem…
-Uo.Azt kívánom,bárcsak ne emlékeznének a mai napra,és a sellőre.-szól közbe türelmét vesztve Keita.
-Legyen ahogy kívánod.De én nem vagyok sellő.-mondja gyerekesen.
-Tudom.Te aranyhal vagy.-simogatja meg a fejét.
-De Keita…Sellők léteznek.
-Ne beszélj butaságokat.
-De…Igazad van.-fordul még hátra,és integet,a vízből kikukucskáló sellőknek.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
