|
9.fejezet-Kiránduljunk!
2008.06.29. 22:04
3 Wish
A szerencse fia
9.fejezet:Kiránduljunk!
-Végre elérkezett a nap,amire mindannyian vártatok.Holnap osztálykirándulás.-jelenti derűsen Sakamoto sensei.-Előre félek mi fog történni az alatt az öt nap alatt…-teszi hozzá halkabban.
-Osztálykirándulás?-billenti oldalra a fejét Uo.
-Igen.Minden évben van egy alkalom,mikor az osztály együtt elmegy kirándulni pár napra.
-Álltalában mindig kudarcba fullad egy bizonyos valaki miatt.-sandít Keitára Yukari.
-Most nem fog,ígérem.-szabadkozik.
-Persze,hogy nem fog,mert ott leszek,és vigyázok Sawai-senpaira.-ugrik a nyakába Mikoto.
-Vááááá…-bújik ki pánik szerűen Keita.
-Én pedig mindig Uo-san kedvében fogok járni.-fogja a lány kezét Falcon.
-Azthiszem,én idén itthon maradok.-motyogja Keita.
-Dehogy maradsz,haver,szükségem van rád.-pánikol Urahara.
-Bizony,hogy nem.Meg kell mutatnod Uonak a tengert.-jelenti ki Yukari.
-A tengerhez megyünk?-lelkesül fel Uo.
-Igen.Minden évben oda megyünk…
-De jó.-lelkendezik.
-Mikor érünk már oda,Keita?
-Sokára.Még csak most indultunk el.
-De mégis mikor?
-Nemtudom.
-Egy óra?
-Nem.
-Kettő?
-Nem.
-Három?
-Nem.
-Négy?
-Nem,és nem is öt,hat,hét,nyolc,kilenc…egymillió.
Csend.
-Messze vagyunk még?
-Igen.
-Mennyire?
-Nagyon.
-Mennyire nagyon?
-Nagyon nagyon.
-Nagyon nagyon nagyon?
-Nem.Nagyon nagyon nagyon nagyon.
Csend.
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Messze vagyunk még?
-Nemtudom.
-Gyere,Uo,kártyázzunk egyet unaloműzőnek.-szól neki a mögöttük ülő Yukari.
-Rendben.-fordul hátra.
-Keita-senpai!-készül a nyakába ugrani Mikoto,de a fiú hirtelen maga elé rántja a mellette helyet foglaló srácot.
-Hűű…-vigyorodik el mikor Mikoto Keita helyett őt öleli meg.
-Tünny innen,balek.-löki félre mérgesen.-Gonosz vagy,Sawai-kun…-vág sírós képet.
-Megérkeztünk!-kiált fel Keita.-Hálistennek.- óhajt.
-Hurrá.-lelkendezik Uo,és már el is felejtette az éppen folyamatban lévő kártyapartit.
-Uo-san kivel lesz egy szobában?-siet oda Mikoto,miután leszáltak a buszról.
-Nemtudom…
-Velünk.-siet leszögezni Yukari.
-De a szobák négy személyesek,és ti csak hárman vagytok.-néz rájuk kajánul Mikoto.
-Ő lesz a negyedik.-ránt magukhoz találomra egy lányt a tömegből.
-Hé,nekem már megvannak a szobatársaim.-hagyja faképnél őket.
-Akkor ezt megbeszéltük,veletek leszek.-fúrja be magát a hármasba,Yukari és Uo közé.
-Srácok,akkor én meg csatlakozom hozzátok,jó?-megy oda Keitához és Uraharához Falcon.
-Már megvagyunk négyen.-jelentik ki.
-Akárhogy is nézem,ti csak ketten vagytok.
-De nekünk két-két hely kell.
-Aha,én meg a római pápa vagyok.
-Tényleg?Megáldanál?-néz rá gyerekesen Urahara.
-Vicces.
-Látom,már megtaláltátok a helyeteket,gyerekek.Watari,te csatlakozz ahhoz a három fiúhoz.Ha mindenki megvan,indulhattok a szobáitok felé.-osztogatja az utasításokat Sakamoto.
-MICSODA!?-esik le az álluk.
-Ta…tanárúr,Watari nem jöhet hozzánk.-reklamál Urahara.
-Naés miért?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Mert már megvagyunk négyen.-rántja maga mellé a még egyedül tébláboló srácot,akit Keita pajzsként használt még az úton.
-Oh…hát ez…Akkor találunk Watarinak másik szobát.
-Király.Veletek leszek egy szobában?Mindig is felnéztem rátok,srácok.Ti voltatok a példaképem.Mindig olyan akartam lenni,mint ti.Nem is reméltem,hogy egyszer veletek fogok egy szobában aludni.Egyébként a nevem Jujin.-lelkendezik a szobák felé menet.
-Azért ne ess túlzásokba.-fintorognak.
-Te…szerintem Watarival jobban jártunk volna…-súgja oda Uraharának Keita.
-De hát el akarta szedni Uot.
-És?Ettől a strébertől jobb…Legalább lett volna boxzsák.
-Bírjátok ki ezt az öt napot…Nem lesz vészes.-szól bele Falcon.
-Akkor te pesztrálod a kölykök.-döntik el helyette is.
-Heee!?
-Bírd ki ezt az öt napot,nem lesz vészes.-mosolyognak rá félelmetesen kedvesen.
-Stipi stopi,ez az én ágyam.-pattan fel az egyik emeletes ágy tetejére Urahara.
-Akkor ez az enyém.-választja ki a másik felső ágyat Keita.
-Én jövök hozzád,Urahara.-tenné le a táskákát az ágyra Falcon.
-Nem.Ez is az enyém.-ugrik le.
-Minek?
-Ööö…Mackó úrnak.-ölelget egy öreg,kopott plüssmacit.
-Értem…-néz rá furcsán Falcon.-Mackó úr biztosan megosztja velem az ágyát,nemde?”De igen,Falcon.Kedves,aranyos srác vagy.”-változtatja el a hangját és bábozik a macival.
-Nem hiszem el,hogy elhoztad.-nevet Keita,miután kettesben maradtak Uraharával.
-Sejtettem,hogy szükség lesz rá.
-Két éve még jó buli volt,de ma már totál hülyét csinálsz vele magadból.
-Ne sértegesd szegényt.-ölelgeti a macit,mire mindketten nevetésben törnek ki.
-Aludjunk együdt,Uo?-kérdi Mikoto.
-Uo velem alszik,igaz?-öleli át a lány nyakát Yukari.
-Ööö…aha…-bólint értetlenül.
-Szeretnél felül aludni?-kérdi,az ágyak felé terelve a lányt.
-Nekem mindegy.
-Oké,akkor én alszom alul.-dönti el.
-És én?-türelmetlenkedik Mikoto.
-Te velem alszol,Mikoto-chan.-mosolyog Yukina.
-Nagyszerű.-vág unott képet.
-Remekül fogjuk érezni magunkat.Este csaphatnánk egy csajos bulit.
-Jobb ötletem van.Hívjuk át a fiúkat,és meséljünk rémtörténeteket.-lelesedik fel Mikoto.
-Bűvészkedhetnél is nekünk egy kicsit.-veti fel Yukina.
-Hát…
-Légysziii-kérleli Uo.
-Ha Uo-san szeretné…De nem megijedni.-megy ki a teraszra,hogy átkopogjon a fiúk szobájába.-Falcon,gyertek át,buli van.
-Miféle buli?-kérdik,már az ajtóban állva.
-Jajj,olyan izgatott vagyok.Mikoto-chan,mindig is nagy rajongód voltam.-szorongatja a lány kezét Jujin.
-Ezt minek hoztátok?-kérdi undorova.
-Nem hagyhattuk csak úgy ott.-rázza a fejét Falcon.
-Na jó.Kezdődhet a műsor.Elősször szeretnék bemutatkozni.Miko Magica vagyok,a híres bűvész,jós és boszorkány.
-Sokoldalú tehetség.-jegyzi meg lelkesen Jujin.
-Csendet,koncentrálnom kell.Elősször is kedves segédemet,Falcont át fogom változtatni egy sólyommá.
-Húúúúú…ha ilyen trükkel nyit,mi jön még?-ámuldozik Jujin.
-Csendet.-pirít rá ismét.Mormol valamit,int pálcájával,majd fehér villanás,és Falcon helyén tényleg egy sólyom repked.-Köszönöm.-hajol meg,és a madár ráül a vállára.-A következő trükkhöz szükségem van egy önként jelentkezőre.Mondjuk te.-bök Keitára.
-Mi?De én nem…
-Dedede,te tökéletes leszel.Tudom,hogy mennyire szeretnéd,és nem állíthatlak meg.-rángatja fel.-Mos pedig…Fogalmazd meg leghőbb kívánságodat.
-Micsoda!?-kérdi egyszerre mindenki.
-Úgy bizony,a leghőbb vágyad,és én teljesítem.Gyerünk…mond csak…ne szégyenlősködj…-néz mélyen a szemébe.
-Azt kívánom,hogy Uo legyen em…-fogja be a száját Mikoto.
-Kérj valami mást.-nevet zavartan.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
