|
6.fejezet-Saját szoba
2008.06.29. 21:50
3 Wish
A szerencse fia
6.fejezet:Saját szoba
-Ez nagyon jó volt,Keita.Máskor is elmegyünk majd?
-Ez egy évben csak egyszer van.
-Neked nem.Csak kívánnod kell.
-De a cseresznyefák csak egyszer virágoznak.
-De…
-Majd jövőre elmegyünk megint.
-Oké…-vág csalódott képet.
-Most feküdjünk le,hosszú volt a nap.-mondja Keita,miközben a szobája felé tart és már vetkőzik.-Holnap hosszú napunk lesz.-fekszik le.-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-hátrál ki az ágyból rákjárásban,ugyanis Uo bebújt mellé.-U…U…U…U…U...Mit ke…Te jó ég,majdnem meztelen vagyok…és te is…Vegyél fel valamit…Énis vegyek fel valamit…Menny ki…KI!-rohangál össze-vissza a szobában,a feje már vörös,majd kitolja az értetlen Uot.
-De…Eddig minden éjjel Keitával aludtam.-kuporodik le az ajtó előtt.
-Minden éjjel?-vágódik ki az ajtó,és Uo hátraből,pont Keita lába elé.
-Igen.-vág a lehető leg aranyosabb képet,de akaratlanul is rossz helyre siklik a tekintete.
-Kifelé!-csapja be az ajtót.
-Keita most mérges rám?-kérdi sírós arccal,de nem kap választ.-Azt mondta kifelé…-motyog és kivonul.Leül a kerti tó partjára és a halakat nézegeti.-Szegénykék…Biztos rossz lehet nektek is,hogy Keita a gazdátok.Veletek is szörnyen bánik?
-Nem,nem.Keita igenis kedves fiú volt.
-Amíg az édesanyja meg nem halt.
-Akkor lett ilyen visszahúzódó és goromba.
-És az apukája?-kérdi érdeklődve Uo.
-Nem tudni róla semmit.
-Még Keita születése előtt elment.
-Ez szomorú…Már értem Keita-sama miért ilyen.Rendben.Bebizonyítom neki,hogy jó vagyok valamire,és megváltoztatom.-jelenti ki határozottan.
Másnap reggel
Sikítás,majd csörömpölés.Keita megpróbál úgy csinálni,mint aki nem hallott semmit.A csörömpölés folytatódik,majd a sikoltozás is.
-ÁÁáá,menny innen!Hagyj békén,légysziiii.Szörnyű ízem van.
Ezt már Keita se hagyhatja szó nélkül.Felkel és álmosan lemegy a lépcsőn…pontosabban menne,ugyanis a romok eltorlaszolják az utat.A szekrények feldőltek,minden a földön hever és csupa víz,Uo alatta és épp a macskával viaskodik.
-Azt kívánom,bárcsak rend lenne.
-Le…legyen ahogy kívánod.-dadog Uo,és a rendetlenség eltnűik.-Nagyon sajnálom,Keita-sama.-borul le a lábához.-Nagyon nagyon nagyon sajnálom,én csak jót akartam.-szipog,de Keita nem méltatja figyelemre,csak továbbmegy,a most már tiszta konyhába és reggelit készít.Néma csendben telnek az elkövetkező percek,mígnem Keita megszólal.
-Miért nem használtad az erődet?
-Mert azt csak kívánságok teljesítésére szabad.
-És a sajátodéra?
-Aa…Nem.Nekünk az a dolgunk,hogy mások kívánságát teljesítsük,nem az,hogy a sajátunk.
-Értem.-ismét csend.-Gyere velem.-szólal meg a reggeli befejeztével.Felvezeti Uot egy látszólag régen használt szobához,majd benyit.A helyiség úgy néz ki,mint ahol évek óta nem jártak.Mindenhol por és pókhálók,talán már a villany sem ég.-Itt az ideje kitakarítani.
-Legyen ahogy…
-Saját kézzel.-szól közbe.
-Legyen ahogy kívánod.
-Szeretném,ha megtanulnál takarítani.-lép oda a teraszra vezető ajtóhoz,és széthúzza a függönyöket.Az üvegajtón szinte már ki se látni.Kihúzza,hogy a szoba kissé kiszellőzzön.-Kezdjük a portörléssel.Kösd össze a hajad,mert zavarni fog.
-Rendben.-bólint,és nekikezd a törölgetésnek,azonban a felvert portól hamar köhögni kezd.
-Tessék.-ad át neki egy kendőt Keita.-Ezt tedd a szád elé.
-Köszönöm.Ez te vagy?-mutat az éppen agtuális,törölgetendő poros képre,amin egy kisfiú és egy kedves nő látható.
-Igen.
-Akkor ő az anyukád?-nem kap választ-Ez az ő szobája?
-Ne csak a szád járjon,inkább dolgozz.-ezek után a takarítás javarészt csendben zajlott,csupán Keita szólt rá néha néha Uora.-Rendben,már csak az ablakok meg a függönyök vannak .
-Ezt bízd csak rám..lép oda az ablakhoz.Végighúzza rajta az ujját,aminek nyomán víz kezd szivárogni.
-Szóval ezért volt minden vizes,mikor Ichi megijesztett.
-Sajnálom.-néz rá nagy szemekkel.
-Nemérdekes…De ha nem használhatod…hogyan?
-Ez nem olyan mágia.
-Hanem ilyen?
-Ez nem vicces.Ez másféle mágia.Olyan youkai féle.minden démon-féle ért a mágiához egy kicsit.
-Aha…Megyek,kiporolom ezeket.-viszi ki a szőnyeget,függönyöket és az ágyneműt-Furcsa egy lány…-néz fel annak a szobbának az ablakára,ahol éppen Uo tüsténkedik.-De hát mit várok egy aranyhaltól.-integet fel neki,mert a lány észrevette.
-Kész is vagyunk.-szemléli meg munkájuk gyümölcsét a tiszta szobát.-Még egy apróság,.lép oda a szekrényhez.Kinyitja,a benne lévő összes ruhát kiveszi és egy dobozba rakja.
-Miért csinálod ezt?
-Mert nem lesz rájuk szükség,ha beköltözöl.De ha tetszik valamelyik,vedd fel nyugodtan.
-Dedede…Ezek az anyukád ruhái.És ez itt az anyukád szobája,és én nem…
-Neki már nincs rájuk szüksége,de neked igen.Ebben a fejetlenségben teljesen megfeledkeztem arról,hogy neked még szobád sincs.Sajnálom.-mondja,de háttal a lánynak.
-Köszönöm.
-Cserébe…Legközelebb szólj,ha takarítani akarsz.
-Értettem.-szalutál mosolyogva.
-Hogy telt a hétvége,Keita?-kérdi másnap az iskolában vigyorogva Urahara.
-Ne is mond…
-Hogy bánt veled,Uo?-kérdi a lányt Yukari,és a választól függetlenül készen áll arra,hogy leterítse Keitát.
-Nagyon jól.
-Te szegény…majd én ellátom…he?Jól?-kérdez rá.
-Igen.-mosolyog tovább.
-Gyerekek,kérek egy kis figyelmet.Az osztály létszáma újra gyarapodott két fővel.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
