|
9.fejezet-A vámpírok születése
2008.06.29. 21:10
Tomato juice
2.serie
9.fejezet-A vámpírok születése
-Denevérek?Biztos Blaise küldte őket.-indul utánuk.
-Kira.-szól utána Kai,régen látott,fekete egyenruhájában.Hosszú,fekete kabátja,melyet egyszer Mikakora terített,és karimás kalapja szinte egybeolvasztja őt az éjszakával.-Hallottam a történteket…Azt is,hogy előtte mit akartál csinálni.
-Most megölsz?-kérdi hűvösen.
-Keressük meg Mikakot.-megy előre,de hirtelen visszafordul,villan a pisztoly,dördül a lövés.Kirának ideje sem volt reagálni,csak meredten bámul rá,majd hátranéz az éppen most semmivé foszló vámpírra.-A tisztavérűek vére hatalmat ad.És sokan vannak,akik ezt meg akarják szerezni.Ezt se tudtad?Micsoda vámpír vagy te?Legközelebb vigyázz jobban.
-É…értem.-bólint.
-Eddig nem kellettél nekik,mert nem ittál vért,de most hogy feltámadt a vámpír feled,épp úgy céltábla vagy,mint az emberek.
-De hát a Tanács…
-Ezeket nem érdeklik a törvényeitek.Egy átlagos tisztavérűvel nem mernek kezdeni,mert egy mozdulattal elsöpörhetné ezt a várost,de te kezdőként ideális célpont vagy.
-Meg tudom magam védeni.-megy előre sértődötten,bár legbelül tudja,hogy Kainak igaza volt.Ekkor azonban észrevesz egy csapat denevért feléjük repülni.-Ne lőjj!-fordul Kaihoz,aki elkezdte kilőni a denevéreket.-Ők elvezetnek Mikakohoz.
-Furcsa logikád van.-követi Kirát.Befordulnak az egyik sarkon,ahol viszont egy csapat denevér,és önkívületi állapotban lévő emberek vártak rá.Kai rögtön előkapja fegyverét,de túl sokan vannak.Ekkor azonban a denevérek lángra gyúlnak és elhamvadnak.-Te csináltad?
-Nem.-rázza a fejét.
-Kira-sama,menyjenek.Ezt bízzák csak ránk.-jelennek meg a sarkon az újonnan alakult VEH tagjai,élükön Takival.
-Ti meg mit kerestek itt?
-Segítünk a samának.-lelkendezik Kurai.
-De hát nektek nem szabadna itt lennetek.
-Ne törődj ezzel,meg tudják magukat védeni.Nem érünk rá ezekkel szórakozni.-húzza magával Kirát Kai.-Arra…
-Rossz érzésem van…-nézelődik feszengve Kira.-Valami készül…
-Micsoda?
-Nemtudom…de ez nem vámpír…-fürkészi az utat szegélyező bokrokat.
-Nem jöhettek tovább!-állja az útjukat egy fekete alak.
-Miaz,hogy nem mehetünk!?-emeli fel a hangját Kai.
-Vadász,te bemehetsz.-fordul felé.-De a tisztavérű marad.
-Miért?
-Ne kérdezz,hanem menny tovább,vagy távozz.
-Semmi baj,Kuran,engedd be a vendégeinket.-sétál ki az út végén lévő roskatag házból egy öregember.Szavára a Kurannak nevezett alak félreáll.-Jöjjenek be,igyunk meg egy csésze teát.-biceg vissza.Kira és Kai tétovázva bár,de követik az öregembert.-Az én nevem Noroi,ő pedig a fiam,Kuran.
-Én Kira Hidoi vagyok.-mutatkozik be.
-Tudom.Magát mindenki ismeri…De csak kevesek tudnak az igazságról.
-Értem…-nézi kezében a csészét,és a benne kavargó teát.
-És a barátod kicsoda?-néz Kaira.
-Hinamura Kai.-dörmögi az orra alatt.
-Vámpírvadász vagy,igaz?-kérdi Noroi.
-És ha igen?
-Tisztelem a munkádat,fiam,de te most mégis egy vámpírral mutatkozol.Miért?
-Mert…-ez a kérdés már benne is megfogalmazódott,de választ nem talált rá.-Mert ehhez van kedvem.
-Értem…-kortyol bele a teájába.
-De én nem vagyok olyan…-siet leszögezni Kira.-Én nem…
-De vámpír vagy…A véredben van.
Kirát egyre inkább feszélyezi ez a helyzet.Hogy ne kelljen Noroira néznie inkább végigméri az ütött kopott,de fénykorában ízléses és szép szobát.A helyiséget csak pár gyertya világítja meg,de fényük csak a szoba egyik falát,azon is egy jókora olajfestményt világít meg.Az egy csinos fiatal nőt ábrázol.Hullámos,fekete haja a vállára borul,és ő kedvesen mosolyog.
-Látom,Sutekina képét nézi.-követi Kira tekintetét Noroi.
-Ő a…lánya?-kérdez rá.
-Nem…-feleli higgadtan.-A feleségem.Bájos teremtés volt,egy igazi angyal.
-Most hol van?
-Meghalt.
-Oh…sajnálom.-süti le a szemét.
-Nemkell…Neki köszönheted,hogy most élsz.
-Hogyan?-kérdi értetlenül.
-Jól hallottad.Évszázadokkal ezelőtt boldogok vultunk.Tökéletes volt az életünk,mást nem is kívántunk,de Sutakinát elszólította a sors.Egy szörnyű betegség elvitte.Éppen gyermeket várt…El voltam keseredve…Nem gondolkoztam tisztán,és végső kétségbeesésemben az ördöghöz fordultam.Visszahozta nekem Sutekinát,de szörnyű áron.Már nem volt önmaga.Hideg volt és részvétlen,már nem törődött úgy másokkal,mint azelőtt.Már csak a vér érdekelte...Vámpír lett belőle.Miután a fiunk megszületett,soha többé nem láttam.Örök életre,de nem fiatalságra kárhoztattam,hogy lássam bűnöm következményét,a vámpírok rémuralmát,és hogy közös fiunk önkezével kelljen véget vetnie ennek az egésznek.-áll fel,és megy egyre közelebb Kirához.-Ti vagytok az én bűnöm,és vezekelni fogok az által,hogy elpusztítalak titeket.Te,mint tisztavérű vámpír,egyenes ági leszármazottja vagy,és azon kevesek közé tartozol,akik terjesztik ezt a kórt.Állíthatsz bármit,pusztulnotok kell mind egy szálig,hogy végre békében nyugodhassak.-közeledik tovább a hátráló Kirához.-Vadász,te megértesz engem,állj mellém.Segíts kiirtani ezt a kórt,és visszaállítani a rendet.-néz Kaira.
-Igazad van.Nem hagyhatjuk,hogy a vámpírok uralomra kerüljenek.-sétál Noroi mellé.
-Tudtam,hogy te megértesz engem.
-De nem hagyom,hogy megölje.-fogja a fejéhez pisztolyát.
-Csak nyugodtan…Már elfelejtetted,hogy halhatatlan vagyok?És a fegyvered csak vámpírokat öl,nemigaz?
-Tegyünk egy próbát.-biztosítja ki.
-A vadászok szövetségét is én alapítottam,abban a hiú reményben,hogy sikerül megállítani a vámpírokat.Ha megtámadsz, a szövetség ellen cselekszel.
-Én már régen nem vagyok a vadászok szövetségének tagja.Szabadúszó vagyok.
-Hát akkor gyerünk,húzd meg a ravaszt.Vajon le tudsz lőni egy embert?
-Maga nem ember.-ujja már a ravaszon van,de meghúzni nincs ideje,mert Noroi holtan esik össze.A mögötte álló Kuran hideg tekintettel néz apja mozdulatlan testére,és letörli kezéről annak vérét.
-Ku…-kezd bele Kira,de orrát megcsapja a vér szaga,hirtelen a külvilág messzinek,elérhetetlennek tűnik,erős késztetést érez magában,hogy támadjon,de Kai hangja kizökkenti a kábulatból.
-Tehát mégsem volt halhatatlan.
-Az volt…-szól hűvösen Kuran.-De én képes vagyok megölni a halhatatlant.
-De hát az apád volt.-fakad ki Kira.
-Jobb ez így neki.Már teljesen elborult az agya a bűntudattól.Vagy inkább megvártad volna amíg megöl?Azt én is megtehetem neked.
| |