|
4.fejezet-Új élet
2008.06.29. 20:39
Tomato juice
2.serie
4.fejezet-Új élet
-Mutasd a kezed…-fogja meg Mikako bekötött kezét,és megcsókolja a kötést.
-Itt volnánk.-állnak meg Kira ablaka alatt.A falat itt is befutották a fekete és fehér rózsák,amik majdnem elérik az erkélyt.
-Ki megy?-teszi fel a jogos kérdést Shou.
-Gondolom én.-jegyzi meg Fransoise.
-Jogos…-bólint Kurai.Ekkor a rózsaindák mint egy lépcsőként emelik fel Fransoiset az erkélyhez.-Én is megyek.-száll fel Kurai is.Egy inda átcsusszan a zárt erkélyajtó alatt,hogy a beszélgető Kira és Mikako mögött elérje az asztalon fekvő rózsát.
-Mit csinálnak?-kérdi fojtott hangon Shou.
-Puszi,puszi,smaci,smaci.-illusztrálja a levegőben Kurai.
-Miii!?Énis látni akaroom!-tolakodnak,hogy feljuthassanak az ablakig.
-Befejezték…-mondja lelombozottan Kurai,épp mikor a többiek felértek.
-Nem akarok ünneprontó lenni,de fizikai képtelenség,hogy ekkora súlyt megtartson a rózsalugas.-közli meglepő nyugalommal Negima,és ekkor tényleg,reccsen lugas,majd egy az egyben hátradőlnek vele.
-Ereszd el a farkaaam!-sikít fel Kurai,mert Shou megragadta a hozzá leg közelebb eső biztonságos pontot,a lány farkát.Egyedül Fransoise úszta meg a bakit,aki természetesen rózsájába kapaszkodva,felvont szemöldökkel néz le rájuk.
-Ez nem ilyen egyszerű,Mikako…Tudod jól,hogy én nem vagyok közönséges vámpír…Ha megharapok valakit,az maga is azzá változik…
-És?Karai is az volt,nem?Megharapott,te jó ég,vámpír lettem.Akkor meg semmi gáz,gyerünk.-húzza magához a fiút.-Vagy ha te nem,akkor majd én.-harapja meg kissé Kira nyakát.-Tudom,hogy tudod hogy kell.Karai két éve harapott meg.Ha ennyi idő alatt nem történt semmi,akkor ezután sem fog.És még ha történik sem érdekel,legalább érted tettem.Miattam kerültél ebbe a helyzetbe,ez a leg kevesebb.-hajtja a vállára a fejét.Kira tépelődik egy darabig,majd rászánja magát,de ekkor meghallja kintről a sikoltozást és elengedi a lányt.
-Mi tötrént?-kérdi zavartan Mikako.
-Semmi.-fordul vissza,mert nem látott senkit kint.-Kérlek…most menny el.-néz kérőn Mikakora.
-Na,mit mondott a rózsa?-kérdik kíváncsian,miután Fransoise elegánsan földetért.
-Kira virága.De nem ebből a kertből.Pár éve vitték el a tövet.Viszont Fehér arcát nem látta,homály takarta.De az érintése ismerős volt.Egy darabig sűrűn találkoztak,sőt itt élt a kastélyban.
-Micsoda!?Itt?-kérdik egyszerre.
-Igen,de elment,és azóta nem is járt erre.Végeztünk?-kérdi sóhajtva,és hátat fordít a társaságnak.-Ne szokjatok rá erre.Nem fogok minden szavatokra ugrani.
-Értettük.Azért köszi.-integet neki Kurai.
-Na,mit tudtunk meg?-kérdi Shou.
-Hogy itt élt.
-Azelőtt,hogy iskola lett,a kastélyban csak Lord Hidoi és a személyzet élt.-kezd bele Negima.-És pár évig a szülei.Aztán,miután Kira vérének fel kellett volna ébrednie,elköltöztek és itt hagyták a fiuk.A személyzet lényegében még az eredeti,és ők megbízhatóak.A szülei költözése előtt kell kereskednünk.-fejezi be eszmefuttatását,kiérdemelve ezzel társai ámulatát.
-Kira-sama…-kopogtat be hozzá halkan este Madoka,de nem kap választ.-Kira-sama,kérem…Szeretnék…beszélni önnen…-mondja elhalón,de bentről nem érkezik válasz.Elszánta magát,hogy beszélni fog Kirával,így otthagyja az ajtót,és kimegy az ablak alá.-Ha a többieknek sikerült…-gondolkozik el,nagy levegőt vesz és felkapaszkodik a lugason,azonban az most mintha egy kicsit távolabb esne az ablaktól.-K…Kira-sama…-nyujtózkodik,hogy elérje.Éppen hogy elkapja,de a lába megcsúszik,elengedi a lugast.-Kira-sama,kérem…-próbál felkapaszkodni az erkély korlátjára.-Remélem hall,de ha nem…az sem baj,én elmondom.Nemtudom miért védett meg,de én ezt nem érdemlem meg.Nagyon sajnálom,én nem akartam,a testem magától cselekedett,és…Nembaj,ha elküld az iskolából,már össze is pakoltam…Remélem,hogy Kira-sama felépül,és…egyszer talán megbocsájt…-engedi el kimerültségében a korlátot,de az utolsó pillanatban valaki elkapja a kezét.Megpróbál felnézni,de a nap elvakítja,azonban sejti ki lehet az.-Kira-sama…-suti le a tekintetét,miután már az erkély padlóján áll.-Sajnálom,hogy bajt okoztam.
-Nem kell.-emeli fel a lány fejét.
-Miért nem árult el?
-Mert tudom,hogy nem te voltál.-mosolyog rá.
-De hát én…
-Nem,akkor irányítottak.És ezért nem hibáztatlak.És elküldeni sem akarlak.Azt szeretném,ha otthon éreznéd itt magad,és nem tartanál a vámpíroktól.
-Naaa,Kira,nyisd ki.Tudom,hogy most mérges vagy rám,de enned kell.Nem fogsz meggyógyulni,ha csak ott gubbasztassz.-könyörög az ajtó előtt Mikoto.
-Mi történt,kisasszony?-kérdi Hatsi.
-Bezárkózott.Nem hajlandó szóba állni velem,és aggódok érte.
-Kisa-sama…én vagyok az,Hatsi,kérem nyissa ki…-próbálkozik ő is,de az ajtó csak nem nyílik.
-Hagyjátok…-szól közbe unottak Kai.-Majd én…
-K…Kai,de…légy óvatos…-hátrál pár lépést Mikako.
-Neaggódj…-rúgja be az ajtót.-Kira!-rántja elő ezüst pisztolyát.A szobában Hidoi ekkor már egyedül van.
-Kai.-kap a szájához Mikako.
-Hallottam mi történt.Remélem tudod,hogyha úgy ítélem meg,hogy veszélyes vagy,gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt.
-Igen,tudom.-bólint nyugdtan.-Épp kérni is akartam.
-Azt ajánlom tartsd féken a véred és ne veszítsd el a fejed.Nem akarok fájdalmat okozni Mikakonak.Azt mondtad azért harcoltál eddig,hogy vámpírok és emberek békében éljenek,most nagyon úgy nézel ki,mint aki feladta.Állj talpra,és vidd véghez az álmodat,mert teljes erődben akarlak legyőzni.-mondja neki komolyan,majd sarkonfordul és faképnél hagyja őket.Madoka az erkély függönye mögül,könnyes szemekkel hallgatta ezeket a szavakat.
-Szeretem,ha minden a terveim szerint alakul.Kira végre megízlelte a vér mámorító ízét,és ezentúl nem fog majd tudni lemondani róla.Aztán már csak idő kérdése,hogy összeomoljon…És akkor jövök én.Végre megtorolhatom a szüleink halálát drága bátyámon.Ugye egyet értesz,Karai kedves?
-Igen,Blaise-sama,és mindenben támogatlak téged.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
