|
2.fejezet-Rokon lélek
2008.06.29. 20:34
Tomato juice
2.serie
2.fejezet-Rokon lélek
-Áááh…Kimerítő ez a büntetőmeló.-zuhan be az ágyába Kurai.-Ez ki?-fordítja a fejét Madoka felé.
-Az új lakótársunk.-jegyzi meg Kaede.
-Ü…üdv,a nevem Madoka Hibiki.-köszön bátortalanul,könyve mögül.
-Á,szóval őt kell ezentúl pesztrálnunk?-megy közelebb hozzá Kurai.
-Hidoi-sama azt kérte,legyünk vele kedvesek.
-Azok leszünk,neaggódj.Szia,a nevem Kurai Kaname.-nyújt kezet.
-Alias az iskola bajkeverője.-jegyzi meg-Én Kaede vagyok,de mint hallottad,mindenki Psirennek hív.
-Miért?
-Ez amolyan becenév féle.
-Én Voice vagyok.-ujságolja vidáman Kurai.
-Kedves drága Kaede-chanunk gitározik,zongorázik,dobol és énekel.Egy egy személyes zenekar.Nem mondom,hogy olyan a hangja,mint a Kishableánynak,de a maga stílusában élvezhető.-jelenik meg az ablakban Shou.
-Mit keresel itt?-sandít rá Kurai.
-Az előbb mentél el.-jegyzi meg Kaede.
-És hogyan?-teszi hozzá Madoka.
-Egyszerre csak egyet,szép hölgyek.Ó,Rapunzen,engedd le selyem hajad,de ha nem,itt a rózsalugas.Éshát…Szívemen viselem eme ifjú hölgy sorsát,így visszajöttem,hogy felügyeljem balga eszmecseréteket,és rátérítsem őt a helyes útra.
-Fejezd be,bájgúnár,vagy kilöklek ott,ahol felmásztál.
-Kurai,olyan illúzióromboló vagy.-nyíg.
-Inkább neked ártott meg a dráma óra.Engem visszarángatott a földre a büntetőmelóm.
-Tényleg…,most mit sóztak rád?
-Krumplipucolás…Az összes diákra…
-Te szegény…Ezért kell sutyiban csinálni.
-De ha egyszer Kai-senpai vére olyan isteni…-olvadozik.
-Skacok…-inti le őket Kaede és az ágyán összekuporodott Madokára mutat.
-Mi történt?-fordulnak oda.
-Szerintem fél…
-Mitől?-értetlenkedik Kurai.
-Te hogy éreznéd magad,ha a megszokott életedből hirtelen átkerülnél egy csapat vámpír közé?
-Engem a megszokott életben is vámpírok vesznek körül.-gondolkozik el.
-Képzeldbele magad a helyzetébe.Éli a nyugodt mindennapjait,és egyszer csak megtámadja egy vámpír,aztán ráadásul be kerül közéjük…Elég ijesztő lehet.
-De tőlünk nem kell félni,nem bántunk.
-A macskák se,te mégis rettegsz tőlük.-jegyzi meg kajánul Kai.
-Azok igenis bántanak.Szőrös kis szörnyetegek.-hisztizik Kurai.
-Milyen lenne,ha összezárnának egy rakással?
-Szörnyű.
-Látod?Madoka is így érezheti magát.
-Te olyan okos vagy,Psirene.-érzékenyül el Kai.
-Kuss.Azzal csak rontotok a helyzeten,ha itt lebzseltek.-oktatja ki őket.
-Gyere,Kai,lessük ki Fransoiset.-ül ki az ablakpárkányra Kurai.
-Te nem fáradt vagy?-kérdez rá Kaede.
-Nem.Mert úgy látszik nem látnak szívesen a szobámban.-jelennek meg denevér szárnyai.
-Ez az én szobám is,és Madokáé.
-Gyere,Kai.-fogja meg a fiú kezét és felszáll vele,amit Akatsuki nem díjaz igazán.
-Sajnálom.-süti le a szemét Madoka.
-Neaggódj,majd megbékél.-ül le mellé az ágyra,de a lehető leg távolabb Madokától.
-És ő hogyan…?-néz az ablakra.
-Kurai?Minden vámpírnak megvan a maga különleges képessége.Ő amolyan denevér.
-És te?
-Én?Én nem ismerem a sajátom.-gondolkozik el.
-Az hogy lehet?
-Még sose volt rá szükségem.
-Értem…Fransoise miért Rózsalovag?-kérdez rá.
-Hát Kai nem világosított fel?-Madoka megrázza a fejét-Gyere megmutatom.-áll fel és kiviszi Madokát a kollégium mögé.-Látod?-mutat a falra.Azt beborítják a rózsák,de míg máshol Kira fekete és fehér rózsái virítanak ott egy sávban vörösek,a harmadik emelet ablakáig.-Az ott Fransoise szobája,és ezek a rózsák az övéi.Bárhol,a semmiből is meg tudja őket idézni,és engedelmeskednek neki.Profi szinten vív,és a kardját is a rózsáktól kapta.De jobban jársz,ha elkerülöd.Elég magának való alak…
-Értem…-indulnak vissza a szobájukba.
-Jajj nekem,már az első nap elfogok késni.Olyan nagy ez a kastély.-siet végig a folyosókon Madoka.-Merre is kellene mennem?Pedig Kaede-san elmagyarázta.-gondolkozik el,és nem is figyeli merre megy,így beleütközik az előtte beszélgető két tanulóba.
-Vigyázz hová lépsz!-förmed rá egy hideg hang.
-E…elnézést.-néz fel a platinaszőke fiúra,akinek nekiment,és a mellette álló lányra.
-Ne is törődj vele,Yuki,ez csak egy közember.-szólal meg,lenéző hangon a lány.
-Igazad van,nee-chan.-De legközelebb vigyázz jobban hová lépsz azokkal a mocskos lábaiddal.-forul vissza Madokához,aki erre sírva elrohan.Meg sem áll,egészen a nagyteremig,ahol szemét törölgetve kimegy a teraszra.Nekidől a korlátnak,de ekkor megakad a szeme egy alakon,aki a kertben sétál.Ismerősnek tűnik a sötét sziluett,lesétál a lépcsőn,s így már felismeri Kirát.
-Mi az?Mi történt?-fordul hátra,mikor észreveszi,hogy Madoka ott áll tőle nem messze.
-Semmi,Hidoi-sama.-süti le a tekintetét.
-Na…Szükségtelen ez az udvariasság.-emeli fel a fejét.-Hívj nyugodtan csak Kirának.
-Rendben,Hi…Kira-sama.-mondja zavartan.
-Mi történt?-gugol le hozzá.
-Semmi,csak…
-Ne félj,itt nem fog bántani senki.Tudom milyen lehet most neked.
-De hisz ön…
-Igen,de én is kívülálló vagyok.-áll fel.-Soha életemben nem ittam még várt,és nem is tervezem.Ezért sokáig meg is vetett,még a saját családom is.
-Sajnálom.-hajtja le a fejét.
-Nem kell.Én választottam ezt az utat,és nem bántam meg.-öleli magához.
-Kira-sama…
-Öld meg!-hasít fejébe egy hang,és a teste akaratlanul is engedelmeskedik.Átöleli Kirát,és karmait a hátába mélyeszti.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
