Temptation Junior
- Konnichi wa, minna-san[1]!!! Ismét itt vagyoook!! Lehet nekem örülni. Most kivételesen én fogom elmesélni, mi is történik velem. Mi?! Hogy én ki vagyok?! Hogy ÉN ki vagyok? Huh…köszönöm kérdésetek, eléggé ki vagyok. Ez Kagura hibája… *bőg*
- Mi? Hogy az enyém? Kölyök, nélkülem már nem élnél…Így meg még élheted az életed tovább.
- De ez akkor is…
- Nicsak, kölök…Hány centik is vagyunk? 90? 100? Cuki-muki Hiku-chan… *megcsipkedi az arcát*
- Mashiro…hagyjál. Veled most nem állok szóba.
- Tényleg?
- Tényleg.
- Szóba álltál!
- Gonosz vagy…Egy tízéves kisgyerekkel nem szabad így bánni.
- Jaj, szegénykém…Igazad van… *megsimogatja a fejét*
- Hagyjál már. Különben is…ez a terem hármunknak kicsi…Úgyhogy most szeretnétek kimenni…
- Nem szeretnénk…Maradunk, kölyök...kell a hangulat!!
- Ehh…na jó…Szóval, kedves nézők, ez itt a Hikaru no Eiga[2].
- A Hiku-chan-film.
- Ne szójjál be! És add vissza a mikrofont! Hééé! ez az én műsöröm…sorom…Mindegy…Adddd visssszaaaaa…Azért…Na…akkor…Régen történt…Nagyon régen…Lehetett...Úgy tegnap három óra körül…Meghaltam…igen, komolyan beszélek…Ez van…Azért vagyok mégis itt…mert egy Kagura nevű lány visszahozott…Húsz éves voltam és most…most a fele vagyok…*szipog*. Na mindegy…De megmentettem az Istenek királyát…Háá…és már nem vagyok szűz.
- Én nem kérkednék vele a helyedben tízévesen.
- Eheh…Hát na…De Kaguraaaaa…lécci…legalább néha legyek már felnőtt…Kérleeek…
- Eh…na jó, de csak mert ilyen kis cuki vagy…
- Köszi, köszi, köszi!!
- Nincs mit…
- Nos…Ott tartottam, hogy tegnap meghaltam…És hát…
- Hikaru! Lycoris! Ébredjetek!
- Felség! Felség! Baj van! Lycoris Ojou-samának sürgősen haza kell mennie! Az öccse nagyon rosszul van! – rohan be a szobalány a szobába, és a két gyerek összenéz. -Ez félelmetes volt…
- Micsoda? Öhm…Nyugodj meg, Lycoris, ne izgulj, minden rendben lesz. Hikaru, kérlek gyere te is.
- Rendben apa, de…Mi baja van? Remélem nem az, amire gondolok.
- Nem az, amire gondolsz? Mire gondolsz?
- Nem érdekes, apa…nem érdekes…
***
- Hogy van Haru?
- Egész jól…Pár hét, és valószínű meggyógyul. Elég erős támadás érte, de rendbe jön…Hála Istennek…
- Eustoma!
- Eheh…bocsánat…-Ez a pasi amúgy folyton ezzel viccel…- Csak örülök, hogy a fiam jól van…Forbeshii….köszönöm, hogy eljöttetek…ez annyira fontos számomra…és…olyan…olyan…megható… - bőg. – Na tessék…A felelősségteljes, komoly apósom…
- Hiku…még nem is az apósod…
- Nem baj…de az lesz…csak érjem meg…
- Jaj, Eustoma…ne sírj már…szívesen jöttem, tudod… - szintén bőg.
- Ennyit az apámról…Amúgy ő a vámpírok királya, de ezt csak úgy mellékesen…Apa szégyent hozol rááááám!
- Fiúk, örülnék, ha abbahagynátok a sírást…Mit fog gondolni Lycoris-chan és Hikaru-chan? – pirít rájuk Lycoris anyja.
- Ja…bocsánat…Csak ez…ez annyira…széép…
- Igen…nagyon…Gyerekek…menjetek inkább játszani, amíg én helyre teszem az apáitokat…
- Rendben… - kapnak az alkalmon, és már ott sincsenek.
***
- Hikaru…Olyan furát álmodtam…
- Álmodtál? Mit?
- Hát hogy felnőttek vagyunk és…és te…
- Meghaltam, igaz?
- Honnan tudod?
- Nem álom volt, Lyco-chan…Egy Kagura nevű lány hozott vissza minket...Neki köszönhetem, hogy élek…
- Szóval…akkor mi….tényleg…?
- Ehee… - lefagyott.
- Mi van, prücsök, lefagyott a rendszer?
- He…he…Egy nyolc éves lánynak hogy magyarázod el, hogy…na…?
- Odaállok elé és azt mondom, hogy „na”.
- Nagyon vicces…
- Na várj, most jövök éééén…
- Szió, Lycoris… - simogatja meg a lány fejét Mashiro, akit most mindketten látnak.
- Mashiro…
- Nyugi, kislány, nem akarok semmit…
- Öhm…
- Nahát…a cuki-muki Hiku-chan is itt van…Ó, hát nem édi-bédi a kicsi fiúcska…? – csipkedi meg a fiú arcát.
- Ez nem volt szép… *duzzog*
- Hagyj békén, Mashiro… - dörzsöli az arcát.
- Ugyan miért?
- Mert…csak. Hol van a lányod?
- Lánya? Mashironak…van…lánya? – értetlenkedik Lycoris.
- Persze, hogy van lánya…
- Hívott valaki? – jelenik meg hangos pukkanás és porfelhő kíséretében, de most valahogy más. Haja nincs összefogva, mint szokott, és valahogy alacsonyabbnak, sőt, talán fiatalabbnak is.
- Áh…Hikaru…Lycoris…Mi újság? – guggol le hozzájuk.
- Öhm…ismersz?
- Persze, Lyco-chan, persze. – mosolyog.
- Kagura…nem…voltál te egy kicsit idősebb?
- Hogy? Ja, hogy ez…? Ne törődj vele. De neked viszont nagyon jól áll a 110 centi…
- Ne birizgáld a hajamat…És nekem jobban tetszett mikor még 178 centi voltam…
- Nem kell sokat nőnöd hozzá.
- Kösz…
- Amúgy miért is hívtál?
- Én nem hívtalak…
- De igen.
- De nem.
- Szólítottál…
- De nem akartalak ide hívni…
- Áááh…akkor ne szólítgass feleslegeseeeen!
- Eheh…Kagura…Segítséééééééég! – szalad.
- Hát…ezek jól elvannak. Mondd, Lycoris, nem akarnál velem egy ingyenes szerződést kötni?
- Hikaru azt mondta, seggberúg…
- Eh…pech…na mindegy…Köszönj el szépen a nézőktől.
- Viszlát…
- Szeretném kijelenteni, hogy a forgatás alatt Hikarunak semmi baja nem lett, kivéve hogy eltört a keze…eheh…illetve hogy meggörbült egy haja szála…Hé, Hikaru…van egy fehér hajszálad…csak nem őszülsz?
- HAGGYÁÁÁÁÁL!!!
[1] sziasztok; helló mindenki
AJÁNLOM AZ OLDALT
