|
III./03-Nem adlak senkinek I.rész
2008.06.29. 17:41
Youkai vs. Hito III.
3. fejezet – Nem adlak senkinek I. rész
- Hé, kölyök! Ne merj hozzányúlni ahhoz, aki nem a tiéd! – suhan el Ryu feje mellett egy tőr és a falba fúródik.
- Mi az, hogy nem az enyém?
- Az, hogy valaki másé.
- Mi az, hogy valaki másé?!
- Az, hogy nem a tiéd.
- Mi a franc van?! Haruhi senkié sem! Se az enyém, se a másé. Egy embert nem lehet birtokolni! És ki a fene vagy egyáltalán?!
- Az nem érdekes. Add át nekem a fiút!
- Eszem ágában sincs! Te megőrültél! Haruhi nem megy innen sehová!
- De igen. De ha ennyire félted, gyere te is.
- Hmm…Rendben… - mondja, mire a pasas húzni kezdi az értetlenül álló Haruhit. – Héhéhé! Nem húzunk senkit sehová. Majd megy magától. – szól rá Ryu, és a férfi sóhajtva bár, de engedelmeskedik.
***
>>Fél órával később egy eldugott helyen, valahol a város szélén<<
- Megérkeztünk. Szólok a Nagyuramnak és jövök. – tessékeli be őket egy kisebb palotába, a két fiú pedig összenéz, s Ryu magához húzza Haruhit, nem akarja, hogy bármi baja legyen.
- Ááá…végre…Hé…Úgy volt, hogy csak Haruhi jön…Kíséret nélkül… - néz Ryu-ra egy körülbelül 15 éves, fekete hajú srác.
- A kíséret kikéri magának, szeretné megvédeni a barátját. – vágja rá Ryu.
- Miért…invitáltál ide minket? – kérdi Haruhi a fiút.
- Egy pillanat… - kotorászik a zsebében, majd elővesz egy tucat pergament, és elkezdi az egyiket olvasni. – Öhm. Drágám. Örülök, hogy végre láthatlak, és szeretnék veled eltölteni egy csodálatos éjszakát egy szigeten. Csak te és én, és a barnamedve a bokorban. Hé! Ezt meg ki írta?! Eheh…bocs…ez…nem az… - nevet szórakozottan a ledöbbent Haruhi-t és Ryu-t látva. – Szia, haver. Kérlek, ha erre jársz, etesd meg a kutyákat, mert nem leszek itthon…Nem harapnak, de nagyon nyalnak. Nem…ez se az…Eheh…elnézést…Na…itt van. Kedves Haruhi. Szeretettel üdvözöllek otthonomban, melyet azért takarítottam ki, hogy téged vendégül láthassalak. Nagy örömömre szolgál, hogy téged…és…Piroska barátodat – néz Ryu-ra – a házamban fogadhatom.
~Piroska?!~
- Egyúttal szeretnélek megkérni, hogy gyere a hálószobámba és…beszélgessünk… - mondja egyre lassabban, mert nem az a szöveg van a lapra írva, amit ő mondani akart. – Azt hiszem az öcsém akciózott…Na de mindjárt ellátom a grabancát annak a…! – rohan fel a lépcsőn, de egy másodperc múlva lejön a ház egy másik, az előbbitől távolabb lévőn.
- Ez…gyors volt…
- Mi volt gyors? – néz értetlenül. – Amúgy…ti kik vagytok?
- Egy…pillanat…De hát te…te voltál az, aki…
- Aki?
- Aki meghívott ide minket…
- Ééén? Én nem…azt se tudom, kik vagytok…és hogy mit kerestek itt…
- Ne szórakozz már…Hirtelen amnéziád lett vagy mi?! – fakad ki Ryu.
- Nem…de azt hiszem, tudom, hogy kerültök ide…
- Hol a francban vagy Eiji[1]?!
- Eheh…a bátyám…Ichiro[2].
- A…a bátyád?! Ikrek?! – néznek elképedve.
- Igen… - vigyorog Eiji. – De most…távozom, mielőtt a bátyám kinyír. – rohan el.
- Eiji!!! Te szemét! Gyere ide!! Átírni a szövegemet!? Majd adok én neked csodás éjszakát meg barnamedvét! Amúgy…nem tudom, hogy jön ide a barnamedve, de mindegy…Elnézést, hogy így bekavart. A nevem Ichiro. És ő az én mihaszna öcsém…Szóval, Haruhi…és…
- Youkai Ryu…Nem Piroska…
- Értem, Youkai Ryu és nem Piroska. – mondja, mire Ryu unott képet vág. – Nos…azért hívtalak ide titeket…illetve hát csak Haruhi-samát, mert nagy rajongója vagyok. – néz rá boci szemekkel és nyújt neki egy pergament meg egy tollat. – Mondd…adnál egy...autogramot? Lécci…
- Nincs bennem semmi különleges, Ichiro-san…És ne hívj samának, kérlek, mert fiatalabb vagyok nálad. Legalábbis a magasságodból ítélve…
- Lécciiiiiiii…Titkos imádód vagyok!
- Titkos? – vonja fel a szemöldökét.
- Hát most már nem…de nem ez a lényeg… - néz rá csodáló szemekkel, Haruhi pedig a fejét csóválja.
- Miért csodálsz ennyire?
- Mert olyan okos vagy…És aranyos…és segítőkész…és aranyos…és zseni…és aranyos…és nagyszerű…és aranyos...és…
- Héhéhé…Elég lesz, megértettük! – szakítja félbe Ryu. – Különben is az aranyos szót négyszer kimondtad…
- Csak nem vagy féltékeny? – suttogja Haruhi Ryu-nak.
- Naná, hogy az vagyok…Adj neki egy autogramot és menjünk.
- Pedig nincs miért…De rendben. – írja alá a pergament.
- Haruhiiiiii… - nézi tovább nagy, csillogó szemekkel a fiút.
- M…mi az?
- Velem jönnél egy kicsit?
- Eh…minek?
- Majd meglátod…léccciiiii…
- Áhh…hát jó… - indul el Ryu-val, de Ichiro megállítja.
- Csak te, Haruhi. Ryu most nem…
- Na de… - tiltakozik.
- Minden rendben lesz…Ne aggódj… - néz hátra Haruhi, mert Ichiro már húzza is fel a lépcsőn, egészen a szobájába, majd becsukja az ajtót. – Miért…jöttünk ide? – kérdi, mire Ichiro megfogja az arcát és megcsókolja.
3. fejezet vége
[1] Eiji jelentése: második fiú a családban
[2] Ichiro jelentése: első fiú a családban
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
