|
III./01-Kínos esemény
2008.06.29. 17:37
Youkai vs. Hito III.
1. fejezet – Kínos esemény
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! – kiáltja el magát a két fiú egyszerre.
- Egyébként a barátod slicce miért nincs felhúzva? – kérdi, mire Haruhi elvörösödik és felhúzza a cipzárt a nadrágján. – Na, hadd nézzem… - fogja meg a takarót és húzná le Ryuról, de az görcsösen kapaszkodik bele, nem engedi, hogy esetleg láthatóvá váljon…
- Mit művel, maga perverz?! Eressze el! Nem illik egy gyerekre így rámászni…Most találkoztunk először…És amúgy is…a sorrend nem ez…Először randi jön, aztán lehet ilyesmiről szó…Hé…Komolyan, ha ennyire kíváncsi rá, esküszöm megmutatom…
- Csak azt akarom megtudni, hogy a feltételezéseim igazak-e…
- Na jó, ha ennyire erősködik…Igen, AZ történt. Lefeküdtünk. És? – tálal ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, mire a nővér elájul. – Eh…hát…öhm…bocsánat… - vakarja Ryu a fejét szórakozottan, majd kikászálódik az ágyból és felkapja magára a ruháit.
- Ryu-san…Jól vagy? Talán még nem kéne felke…
- Igen, jól vagyok, minden rendben. De tűnjünk el innen, mielőtt még felébred és teleordibálja a kórházat velünk… - fogja meg a fiú kezét, kiáll az ablakpárkányra vele, megjelennek hatalmas démonszárnyai és kirepülnek az ablakon.
- Öhm…Ryu-san…
- Igen?
- Tudod…az emberek nincsenek hozzászokva…eheh…repülő tinédzserekhez…
- Vettem… - száll le vele a lehető legnéptelenebb helyre, s ott leteszi.
- Köszönöm. – néz fel rá és megcsókolja.
- Nincs mit. Hé…nincs más megköszönnivaló?
- Ne legyél mohó. – néz rá kissé szemrehányón, de mosolyogva, s elindul hazafelé.
- Eheh…de én szeretnék mohó lenniiii… - megy utána, mire Haruhi elneveti magát.
- Tudod, hogy néha ~sokszor~ röhejes vagy?
- Tudom. – vigyorodik el. – Szeretnélek minél többször megnevettetni… - karolja át a nyakát.
- Nocsak, nocsak…Kit látnak szemeim… - mosolyodik el egy barna hajú, kék szemű lány. – Nem is tudtam, Ryu, hogy újonnan meleg lettél…
- Pofa be…
- Na de Ryu-san…hogy beszélsz egy hölggyel? – néz rá Haruhi.
- Ahogy megérdemli…Hülye liba…
- Liba aki mondja…Amúgy ki ez? Valami előkelő ficsúr? – néz Haruhira.
- Fogd be azt a lepcses szádat, vagy én tömöm be, de az fájni fog…
- Szemét… - viharzik el.
- Ryu-san…Ki volt ez a lány?
- A volt csajom…Mindössze két hétig bírtam vele…
- Fura…velem már egy hónapja együtt vagy…Jesszusom, egy hónap!!! – csap a homlokára. – Hányadika van ma?
- 12. Miért?
- Mert ma délután nekem a Naprendszerről kell előadást tartanom…
- Eeeeeee?! Pedig az egész napot veled akartam tölteni… - szipog.
- Velem is fogod…Ugyanis velem jössz…
- Eh…
- Hidd el, ez érdekes lesz… - kuncog.
- Akkor jó… - mosolyog, majd magához öleli és a nyílt utcán megcsókolja.
***
- Ryu-san, kész vagy? Mindjárt indulunk…Anyáék is jönnek…
- Kész…~Tudtam, hogy valakik hiányoznak az életemből.~ sóhajt, majd követi Haruhit a limuzinba. Körülbelül tíz perc múlva az autó lassít, majd megáll, s ők kiszállnak. Megdöbbenésükre azonban a bejárat előtt tucatnyi ember várja őket mikrofonnal a kezükben, fényképezőgépekkel és kamerákkal. Ennek ellenére mégis elindulnak, de sejtésük beigazolódott: a riporterek és újságírók útjukat állják.
- Mi történik itt? – értetlenkedik Haruhi apja.
- Hito Haruhi-sama…Igaz a hír? Hogy egy Youkai Ryu nevű fiú iránt táplál gyengéd érzelmeket? Kérem, válaszoljon! Ő az? – mutatnak Ryura, aki csak pislog a társaságra.
- Azt hiszem ez nem tartozik magukra. – mosolyog ijesztően kedvesen, majd behúzza magával Ryu-t, s a riporterek a szüleit faggatják.
- Mondják, tudtak erről? A fiuk tényleg szereti azt a gyereket?
- Nem tudom, miről beszélnek. Az én fiam teljesen normális, átlagon felüli gyerek.
- De akkor honnan ez a pletyka?
- Nem tudom, honnan vették, de alaptalan. Haruhi csak barátja annak a Ryu-nak. Kérem, engedjenek be minket…
- Még csak arra a kérdésre válaszoljon, hogy…
***
- Íme, ez a mi Naprendszerünk, melyet még nem sikerült teljesen felfedezni… - fejezi be monológját Haruhi, és meghajol, mire a tömeg hatalmas tapsviharban tör ki, többek között Ryu is. Haruhinak a felnőttek tapsa távoli zajnak tűnik, de az első sorban elő vörös hajú fiúé mind között a leghangosabb, legelismerőbb és legboldogabb számára. – Köszönöm mindenkinek…Tényleg, köszönöm. Annyira kedvesek… - érzékenyül el kissé. Aztán mikor a tömeg lassacskán eloszlik, odamegy Ryuhoz és szorosan megöleli. – Köszönöm… - csordul ki a könny a szeméből örömében.
- Haruhi…mit köszönsz?
- Boldog vagyok, hogy ennyi mindent megteszel értem… - néz fel rá, s megcsókolná, de ekkor a riporterek és Haruhi szülei berontanak az előadóterembe, így kénytelenek nem megtenni…
- Szóval mégis igaz! – kiált fel egy újságíró, mire Ryu és Haruhi unottan sóhajtanak, a szülők pedig majd’ elsüllyednek szégyenükben…
1. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
