|
18.fejezet-Igazi angyal
2008.06.29. 17:30
Angel tales
A halálon túl
18.fejezet:Igazi angyal
-A…szüleimet?
-SORA!-robban be az ajtón egy hatalmas tűzmadár,a hátán Gintával és Isacoval.
-Ginta-san?Vagy megint Nozomi-san káprázata?Már úgyis mindegy…
-Sora.Mit műveltél vele te sze…?
-Ne feledd,hogy te angyal vagy!-szól közbe határozottan Sora,mire Ginta megtorpan,és Hades helyett a fiúhoz lép.
-Mit csinált veled?-próbálja kiszabadítani,de az indák csak egyre jobban szorítják.
-Ginta-san…menny innen.
-Nem.Nem hagylak itt.
-Ez csapda…Nozomi-san itt akar tartani,hogy ne lehess angyal többé.Menny,kérlek…
-Ereggy onnan.-löki félre Hades,s Ginta éppen hogy csak meg tud állni a mögötte nyíló szakadék szélén.-Itt marad,és te is.-tekerednek Gintára is indák.-Sora.-lép oda ingerülten a fiúhoz,és egy kíméletlen mozdulattal,a szárnyánál fogva kirántja az indák szorításából.-Nézd.-fordítja a fiú fejét Ginta felé.-Azt akarom,hogy nézd,és lásd a drága Gintád szenvedését.-Sorának könny szökik a szemébe és megpróbál elfordulni.-Ne csukd be a szemed.Használd a szemed,ha már visszaadtam a látásod.
-De én nem akartam látni.
-Csak Ginta arcát.Hát most nézd…Lásd a szenvedését is,ne csak az örömét.
-Fejezd be.-kapaszkodik bele Hades karjába Isako.
-Mayane…Maradj ki ebből!
-Nem.Többé nem engedelmeskedek neked.
„Valakinek meg kell halnia,hogy más élhessen…Mi nem gyilkolunk,hanem segítünk…Megvédem…Megígértem…”
-Engedd el Sorát.-szól közbe Ginta.
-Nem vagy olyan helyzetben,hogy parancsokat osztogass nekem.-vonja fel a szemöldökét Hades.
-Nem parancsolgatok.Ez alku volt.-mondja elszánt képpel.
-Nocsak…Alku?
-Engedd el Sorát,és megkaphatsz engem.
-Már így is a foglyom vagy.
-De ha elengeded,nem fogok ellenszegülni.
-Haver,jövök!-csapódik ki az ajtó Hajime és Densetsu előtt.
-Még valaki?-kérdi unottan Hades.
-Ereszd el a haveromat,te…te…gyászhuszár.-mutogat Hadesra.
-Ahogy kívánod.-int szimpadiasan kezével,mintha megemelné a kalapját és Gintát elengedik az indák,de a fiú nem mozdul.Lassan közelebb sétál a fiúhoz,mintha valami roppant érdekes dolgot szemlélne.Körbejárja,majd megáll előtte.-Megfontoltam az ajánlatodat…-húzza végig kezét a fiú mellkasán-Fájdalmasan önzetlen ahhoz,hogy elfogadjam.-egy könnyed mozdulattal kibillenti egyensúlyából,és a szakadékba taszítja a fiút.
-GINTA!-kiáltják el magukat egyszerre.Isaco dacos,könnyben úszó szemekkel odaáll Hades elé,egy darabig csak szemez vele,majd pofnvágja.Hades arcáról lehervad az önelégült mosoly,és döbbenet veszi át a helyét.
-Isaco…
-Mostmár Isaco vagyok,igaz?Torkig vagyok veled.Veled,meg a hülye…Azzal,hogy te vagy a sátán.
-Ginta!Hallassz,haver?Repülj.Nehogy kipurcanny nekem.Mit mondok Sakuyának?Ginta,ha meg mersz halni,én esküszöm megöllek.-kiabál a szakadékba Hajime.Gintához a szavai csak halt neszként értek el,nem hallott mást,csupán a füle mellett süvítő szelet.
-Zuhanok…Vagy talán már meghaltam?Nem látok semmit,csak sötétet…mindenhol…Ilyen lehet,ha valaki nem lát?Olyan jó érzés…Olyan könnyű a testem…Nem fáj…Sajnálom Sora…Nem tudtalak megvédeni.
-Ginta-san!-egy ismerős,rémült hang,valami meleg hullik az arcára,könny.-Repülj!Tárd ki a szárnyaid és repülj.
-Nem…Nem akarom többé látni a bűnömet.
-Ne hagyd,hogy igazuk legyen.-halkul el Sora hangja és Ginta szárnyai maguktól megjelennek.De ezek nem egy démonéi.Fekete tollú szárnyainak vége ismét ezüstszürke.
-Haver…gyere már vissza…Nem hagyhatsz itt…Túl fiatal vagyok még a halálodhoz.Sora-chan mérges lesz.Na nem mintha szokott volna az lenni,de most az lesz.-bámulja kitartóan a szakadék sötét fenekét Hajime,ahol világosodni kezd valami.A fekete semmiből egy fényes,ezüst csík rajzolódik ki,majd egy alakká nő,Ginta az.-Itt van!Él!-kiáltja el magát Hajime.Rögtön ezután a fiú fel is bukkan a szakadék szájánál,s rögtön Sorához rohan.Magához öleli a fülébe suttogja”Köszönöm”,majd megcsókolja a fiút.
-Gyönyörű,meghitt családi idill,de én még itt vagyok.Lehet,hogy visszakaptad a tollaid,de innen nem jutsz ki élve.-szól közbe Hades.
-Nem.-szögezi le Isaco.
-Hogyan?
-Jól hallottad,nem.Szabadon távoznak innen.-néz dacosan a férfi szemébe.
-Állj félre.
-Nem.Elég nagy vagyok már,hogy saját döntéseket hozzak.
-Erről még tárgyalunk,kisasszony.-tolja félre a lányt és elindul Gintáék felé.Densetsu és Hajime az útjába állnak,de egyelőre nem történik semmi.
-Állj,APA!-sikítja el magát Isaco.
-Apa?-fordul felé mindenki,Hadest is beleértve,de az ő arca inkább dühösmintseh meglepett.
-Mennyetek.-motyogja oda nekik Isaco.
-Apa?Ezekszerint Hades a faterod?-értetlenkedik Hajime.
-Mennyetek már!
-Király.Ginta,összehaverkodtál az Alvilág leendő urával,bocsánat úrnőjével.
-Gyere már.-kapja el a fiú karját és húzza magukkal,majd fel Sozaku hátára.
-Ginta-san…Gondot jelentek a számodra?-kérdi bátortalanul Sora,maga elé nézve.
-Dehogy is…már miért jelentenél?
-Mond…miért nem tudtál megölni?
-Miféle kérdések ezek?
-Szánalomból?
-Sora…Igazságtalannak éreztem,hogy ilyen fiatalon…De…hazudnék,ha azt mondanám,hogy nem…De azóta már megismertelek,és megváltozott a véleményem.Már látom,hogy hiba volt…Sajnálom.-húzza magához a fiút.
~***~
-Hááh…én megmondtam,hogy él.És igazam lett.Micsoda lángész vagyok.Tiszta jóstehetség.Nade mindegy.Végre vége ennek az egésznek.De Sora…vajon kiheveri?És Uriel vajon fő már a saját levében?
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
