|
16.fejezet-Álom,édes álom
2008.06.29. 17:25
Angel tales
A halálon túl
16.fejezet:Álom,édes álom.
-Hol vagyok?-ébredezik Sora,a fájdalom,amit láncai okoztak,elmúlt.-Én…látok?-néz kezére,majd magára,öltönyben van.-Mi ez a hely?-néz körbe.-Elnézést…Kérem,tudna segíteni…-lép oda pár járókelőhöz,de azok csak elmennek mellette.
-Igen,tessék.A doktorúr jelenleg sajnos nem elérhető.De szólok neki,ha visszajött.
-Ez a hang…Haruka-san.Akkor ez a kórház.Haruka-san.-megy oda hozzá.-Én vagyok az,So…
-Á,üdv Shuichiro-sama.-hajol meg Haruka.-Mi járatban erre?Talán nincs valami baj?-rémül meg.
-Shuichiro…sama?Nem,dehogy…most tökéletesen jól vagyok.-mosolyog.
-Most?-kap a szájához.
-Igen,hisz tudja,hogy…Nem érdekes,felejtse el.
-Rendben,de ha bármi gond van,szóljon nyugodtan,ránk számíthat.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit Shuichiro-sama.Ez természetes.A családja bőkezű támogatónk.
-Micsoda?Támogató?Kik…az én családom?
-Biztos,hogy minden rendben,sama,furcsán viselkedik.
-Igen,csak…kicsit feledékeny vagyok,sajnálom.Mesélne egy kicsit…rólunk?
-Természetesen.A kedves édesapja,Shuichiro Hatori,egy sikeres biztosítási céget vezet,és ön az egyik leányvállalat elnöke.Az édesanyja,Shuichiro Reya egy igazán gyönyörű és kedves hölgy.Igazán irigylem önt.-olvadozik.
-Nincs miért.Mondja csak,egészséges vagyok?Úgyértem,semmi komoly betegség,vagy ilyesmi?
-Természetesen,erős és egészséges,uram.Ezért is csodálkoztam,hogy itt látom önt.
-Köszönöm,Haruka-san…-köszön el,és kimegy az épületből.-Nézzük csak…,remélem a lakásunk ugyanott van…Hogy is jutottam haza?Áhh ez a nyüzsgés csak összezavar.-hunyja be a szemét-A kórház kijáratától balra,20 lépés,itt lámpa,és a túloldalon két sarok,aztán még egy lámpa és 18 lépés a bejáratig.Hát…itt lennék.-néz fel az emeletes házra.-Vajon a kulcs nálam van?-vizsgálja meg a zsebeit,de az ajtó magától kinyílik.-Hogyan?-lép be rajta,de ekkor valami furcsa érzés fut végig rajta,mintha kirázná a hideg.Felmegy az emeletre,és benyit a lakásába.Halk sírás üti meg a fülét,odalopózik az egyik szoba ajtajához.Egy házaspár egymás karjában zokog.A férfi megpróbálja vigasztalni feleségét,de ő maga is bánatos.-Ők a…szüleim?-csúszik ki a száján,amihez odakap,de nem hallották meg.Sora nincs egyedül,valaki áll mögötte.Megfordul,és egy körülbelül 4 éves,szőke fiút pillant meg,saját magát.Már éppen magyarázkodna,mikor a fiú átsétál rajta,akár egy szellemen.Odabújik az ajtóréshez,és szüleit hallgatja.
-Ne aggódj,szívem,semmi baj nem lesz.Meg teszünk mindent.
-De Hatori,milyen élet vár rá?Soha nem mehet rendes iskolába,nem lesznek barátai,talán szerelmes sem lesz.Ráadásul meg vannak számolva a napjai.Kitudja,mikor…-de nem tudja befejezni,mert zokogásban tör ki.
-Meg tesszük amit tudunk,és jó életet biztosítunk neki.Sora a mi fiunk,és akármi legyen,szeretni fogjuk.
-Emlékszem erre a napra…Ekkor tudtam meg…És akkor határoztam el,hogy nem fogok függeni senkitől,és a saját lábamra állok.Szerettem volna,hogy a szüleim boldogok legyenek.És szerettem volna…látni az arcukat…-ekkor azonban a házaspár,mintha hallotta volna,az ajtó felé fordul,de ekkor minden elsötétül.
Sora a kórházi ágyban fekszik,este van,egy ismerős alak áll az ablakban,szárnyainak ezüst tollain megcsillan a holdfény,Ginta az.
-Ginta-san.-derül fel az arca.
-Honnan ismersz?
-Hogy?Hát…ráhibáztam.Értem jöttél,igaz?
-Ööö…nem…
-Hagyjuk az ablakpucolós mesét.-mosolyodik el.
-Én nem…
-Tudom…És azt is,hogy nem teszed meg.Jó látni az arcodat,ismét.Olyan,mint legutóbb.
-Legutóbb?
-Igen,mikor…álmomban.
-É…értem.Akkor azt is tudod,mit kell tennem.-jelenik meg a kezében egy kard.
-Igen,tudom.-bólint.
-De…nem megy…-esik ki a kezéből,és helyette megöleli Sorát.
-Tudom,Ginta-san,tudom,és megértem.-öleli át ő is.Behunyja a szemét,de mikor kinyitja,a sötétség nem múlik el.-Mi…mi történt?-retten meg.-Ginta-san,én…Megint nem…nem látok…
-Jajj,szegény Sora.-szólal meg Ginta,de tőle szokatlanul gúnyosan.-Biztos rossz lehet.De tudod,nekem nincs időm vak kisfiúkat pesztrálni.Csak kolonc lennél nekem.Ráadásul miattad még ki is rúghatnak.Ennyi volt,Sora,a soha viszont nem látásra.-szúrja le a fiút,amit érez is,és magához tér.Ismét ki van kötözve,de a Ginta okozta seb ott éktelenkedik a mellkasán.
-Ginta-san.-sírja el magát.
Suzaku testét lángok borítják el,majd a madár sebei begyógyulnak és felszáll,lángcsóvaként szeli át az Alvilág egét,míg eléri a Kaput.
~***~
-Ez már több a sokknál.Hades egy szadista állat,és Ginta még mindig sehol.Mit csinál ez a fiú,teázik?Valaki rázza már fel,könyörgöm!HALIHÓ!Nem hiányzik egy szőke,kék szemű,168 cm magas,56 kg-os 16 éves irtó cuki és bájos srác?
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
