|
14.fejezet-Fekete vagy fehér
2008.06.29. 17:21
Angel tales
A halálon túl
14.fejezet:Fekete vagy fehér
-Értem.Szóval ti angyalok vagytok,és azért jöttetek ide,hogy te-bök Gintára-visszaszerezhesd a szárnyaid.Azt mondod Hades tehet róla,hogy ez történt?
-Nem,ez az én hibám,viszont Hades irányított.
-Értem.Remélem sikerül.-mosolyog Isaco.
-De rólad szinte még semmit nem tududnk.-jegyzi meg Ginta.
-Öööö…A nevem Isaco Mayane.
-Ez az a szinte…Másvalami?
-Hát…Hades egyik tanácsadójának vagyok a lánya,ezért élek itt a kastélyában.
-Ez Hades tanácsadójának a kastélya?
-Nem,Hadesé.
-Hades az apád?
-NEEEEM.Ez Hades kastélya és én a tanácsadójának vagyok a lánya.
-Aha…És ő?-mutat a fekete kutyára.
-A…testőröm,Eclipse.A…apa idézte meg a védelmemre.De ha megbocsájtotok,nekem most mennem kell.-áll fel és megy ki,Eclipse kiséretében.
-Oké…-néz a lány után Ginta.Eközben Sora csak csendesen ül a sarokban,vállán Suzakuval és néha néha megsimogatja.
-Mi a baj,Sora?-kérdi értetlenül.
-Semmi,Ginta-san,jól vagyok.-mosolyog,de rögtön el is komorodik.
-Biztos?-megy oda hozzá.
-Persze.
-Ginta-san…-hallatszik kintről.
-Ööö…-fordul a hang felé,majd vissza.
-Menny csak.
-Re…rendben…-indul el tétován.
-Hogy is volt…?-fog az egyik kezében egy vaskos,régi könyvet,a másikban pedig egy jogar féle botot.Jeleket rajzol vele a levegőbe és közben olvas valamit a könyvből,de nem történik semmi.Megpróbálja ismét,de ekkor csak egy kisebb robbanást ér el.
-Öhm…jól vagy?-kérdi félénken Ginta.
-Igen…-köhög.-Csak…elrontottam…Mindig ez van…-szontyolodik el.
-Mi?
-Mindig elrontom.Nem vagyok jó a fekete mágiában…túl kedves vagyok.Pedig én mindent megteszek,hogy apa büszke lehessen rám.De nem is törődik velem…Születésem óta rám se bagózik…Még csak nem is láthatom…Ha fiú lettem volna,vagy jobban értenék a fekete mágiához,talán jobban szeretne.
-Ne mondj már hülyeségeket.Biztos,hogy szeret.
-Dehogy…túl fontos ő ahhoz,hogy egy tehetségtelen lánnyal foglalkozzon.Sérülne az egója…és a róla kialakult kép.
-Ezek szörnyű dolgok…Biztos nem igaz,csak…te érzed így…Biztosan szeret.
-Ezt csak azért mondod,mert nem ismered…
-Lehet,de ez akkor is…túlzás…-néz el,s ekkor veszi csak észre,hogy a palota kertje egyáltalán nem azt a képet mutatja,amit az Alvilág többi része.A szobák és az őket összekötő árkádok egyszerű,de szép japán kertet vesznek körül,ami olyan akár az emberek világában,csak épp az ég vörös.Az egyik virágon egy pókháló szálain csillan a fény,amiben egy pillangó vergődik.Ginta odalép hozzá,és már nyújtja is a kezét,de Isaco rászól.
-Ne…
-Miért?
-Mert ha kiszabadítod,a pók hálója tönkremegy,és nem lesz ereje újat készíteni,elpusztul.És a lepke szárnyáról már úgyis lepergett a por…
-De én mindkettőt…
-Nem tudsz mindig mindenkit megmenteni.Az élet nem ennyire fekete vagy fehér.Valakinek meg kell halnia,hogy más élhessen.Ez az élet rendje,de ezt neked kellene a legjobban tudnod,hiszen azt mondtad a Halál Őre voltál.
-Igen,az…De sose voltam valami jó…Túl kedves voltam hozzá…És még mindig nem értem,mire jó a mi munkánk…Csak fájdalmat okozunk mindenkinek…
-Ez nemigaz…Sok embernek megnyugvás a halál,és erőt ad nekik,hogy nincsenek egyedül.Ti segítetek.Nemúgy,mint a démonok.-szontyolodik el.-A démonok csak a romboláshoz értenek…
-Hányingerem van ettől az önsajnálattól…-veti oda flegmán egy hosszú,fekete hajú férfi,aki az egyik fa törzsének támaszkodik,karba tett kézzel.
-Eclipse.
-Eclipse?Ez a…az a…-dadog.
-Igen.Kitudja miért,de jobban szeret kutyaként kísérgetni,pedig így sokkal…barátságosabb…
-Már amennyi…-sandít a mogorva férfire.
-Hát igen…De tudod a fekete kutyák olyan lelkek,akik haraggal a szívükben haltak meg,és ez a gyűlölet olyan erős volt,hogy nem nyugodhattak békében.Olyan emberek tudják megidézni őket,akiknek maguknak is gyűlölet van a szívükben és valakit el akarnak ítélni.A fekete kutya megjelenik nekik,és Pokolra küldi az illetőt,de ha a megidéző nem vigyáz és nem elég erős az akarata,őt is elragadhatja.Eclipse ezért ilyen mogorva.Az ő dolga a lelkek elítélése és nem a testőrködés.
-Akkor miért…?
-Mert erős,és mert senki nem mer ellenkezni vele.
-Értem…-indul vissza a szobába.Sora még mindig csak ott ül,és Suzakut simogatja.-Mi a baj?
-Semmi…
-De…olyan szomorú vagy,mióta idejöttünk…-ül le mellé.
-Feleslegesnek érzem magam…Csak gondot jelentek a számodra.Nem ismerem ezt a helyet,nem tudok tájékozódni,folyton figyelned kell rám…Csak hátráltatlak,nem kellett volna idejönnöm veled.-hajtja le a fejét.
-Dehogy is…-fordítja maga felé Sora fejét.-Nem jelentessz gondot.Örülök neki,hogy elkísértél.Legalább nem vagyok teljesen egyedül.Köszönöm neked.
Az egyik fáról egy sólyom figyeli a jelenetet,minden pillanatban támadásra készen.
~***~
-Jajj de megható…Ez olyan szép volt.*bőg*Kár,hogy én nem lehettem ott.Eme fejezetben Rólam ismét nem esett szó,ezért most beszálomok jelenlegi tevékenységemről.A fejezet 70%-a alatt ültem.Igen ültem,és vártam Gintát.A maradék 30%-ban bealudtam.Tudjátok ti milyen fárasztó a várakozás?Nem?Na akkor próbáljatok meg várni.Mondjuk várjátok ahogy szárad a festék.Nem értem,miért nem olimpiai versenyszám a várás…Na mindegy,majd megreformáljuk.De térjünk a lényegre.Vajon mit akar az a sólyom?Legközelebb is tartsatok velünk és megtudjátok.Ennyi volt mára az előzetes.Nem tetszik?Reklamálj az írónál.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
