|
3.fejezet-Embernek lenni nehéz
2008.06.29. 16:51
Angel tales
A halálon túl
3.fejezet:Embernek lenni nehéz
-Jó reggelt,Shuichiro-san.-lép be a házba Haruka.-Shuichiro-san,minden rendben avn?-gázol át Gintán a Sora szobája felé vezető úton.
-Ez már kezd idegesíteni.-fogja a fejét,majd sarkon fordul és eltűnik.
-Igen,persze Haruka-san.-jön ki a szobájából a zajra Sora.
-Ennek örülök.Csak azért jöttem,hogy beköszönjek,majd délután még beugrom egy rutinellenőrzésre.
-Jónapot.Örülök a találkozásnak.A nevem Ginta Tamashi,és az öné?-jelenik meg az ajtóban ,a kezében egy tálcával,amin Sora reggelije,vagy valami annak szánt van.
-Öhm…Haruka…Kita Haruka…-nyögi ki.-Shuichiro-san,nem is tudtam,hogy felvett egy házvezetőnőt.-fordul a fiúhoz.
-Nem vagyok házvezetőnő.-közli finoman Ginta.
-Á,értem…tehát házvezetőfiú.-helyesbít derűsen.-Elnézést,csak olyan kislányos arcod van.
-Nem vagyok házvezetőfiú sem.-erőltet nyugalmat a hangjára.
-Haruka-san,Ginta a barátom.-előzi meg a következő félreértést Sora.
-Óó…elnézést…Nagyon sajnálom,Ginta-san,csak úgy néztél ki,mint egy házvezetőnő.Elég furcsa viselet.-néz végig a fiún.Azon hagyományos,papi ruhát idéző,fekete-ezüst viselet van.
-Furcsa?-néz végig magán.
-Egy kicsit…Nos,további szép napot.-hajol meg,és elmegy.
-Ginta-san,miért csináltad ezt?-kérdi a fiút Sora.
-Kezdett elegem lenni belőle,hogy mindenki átmászkál rajtam,és így neked is többet tudok segíteni.-teszi le elé a tálcát.
-Értem,köszönöm.-mosolyog,és beleharap a szénné égett pirítósba.-Öhm…ez igazán…különleges íz.
-Rosszul csináltam?-kenődik el.
-Neaggódj,menni fog az.Megmutatom hogy kell.-megy ki a konyhába.
-Shuichiro-san…
-Hívj nyugodtan Sorának.
-Rendben,akkor Sora…Hogyan…izé…tudod…-nem tudja,hogyan is tegye fel a kérdést,de erre nincs is szükség.
-Hogy boldogulok?Már megtanultam,mi hol van a lakásban,és ebben a kerületben.Messzebbre nem igen mozdulok ki.Miért maradtál itt?
-Te kértél meg.
-Ez igaz,de mint mondtad,az csak egy kérés volt,visszautasíthattad volna.
-De…Nem azért vagyok angyal,hogy segítsek másokon?
-Látod?Így kell…-tereli a témát.-Csak addig kell pirítani,amíg szép aranybarna nem lesz.-megszólal az óra időzítője,és a pirítós készenvan.-Tessék,kóstold meg.-tesz le egy szeletet az asztalra.
-Most pedig elmegyünk,kerítünk neked ruhákat,mert van egy olyan érzésem,hogy az enyémek nem lennének jók neked.-szólel meg reggeli után.
-Re…rendben.-vág megszeppent képet.
-Egy,kettő,három,négy,öt,hat,félemelet. Egy,kettő,három,négy,öt,hat,földszint.-számolja a lépcsőfokokat.-Kettő,három,ajtó.-és az ajtó tényleg ott van.
-Bámulatos vagy.
-Ugyan,csak rutin.-mosolyog.-Erre gyere.
~***~
-Segíthetek valamiben?-kérdi egy férfi eladó a boltban.
-Igen,kérem,segítene ruhát választani a barátomnak?-kérdi Sora.
-Istenem,de édes…Mint egy kis angyal.-olvadozik az eladó-Természetesen.Hol a barátod?
-Azthittem…itt van…-fordul hátra arra,amerre Gintát sejti.
-Itt vagyok.-lép Sora mellé,hogy megnyugtassa.
-Ő a barátod?-kérdi hitetlenkedve az eladó.
-Igen.-erősíti meg.
-Cuki.Hogy nekem milyen szerencsém van ma.-siet el,és pár perc múlva visszajön pár ruhával1.-Parancsolj,szivem.-nyujtja oda Gintának.
-Te…Sora…biztos,hogy errefelé ilyesmit hordanak az emberek?-kérdi fintorogva.
-Mutasd csak…-veszi el tőle,s miután alaposan végigtapogatta,megszólal.-Azt hiszem félreértett minket,a barátom fiú.-mondja,az eladónak címezve,bár nem tudja,hol állhat most.
-Mégjobb.-csillan fel a szeme.-Egy napon két ilyen tündéri fiú-ölelgeti meg őket.-De mond csak,mi baja a barátodnak?-súgja oda Gintának.
-Nem lát.-néz rá szemrehányón a fiú.
-Oh…sajnálom.-engedi el őket,mintha valami fertőző betegségről szerzett volna tudomást,majd eltűnik a sorok között.Körülbelül tíz perc után visszajön,egy halom ruhával,amit Ginta kezébe nyom,és betuszkolja őt egy próbafülkébe.-Ha készen vagy,gyere ki,had lássunk.
-Sora-chan.-hallatszik egy derűs,férfi hang.
-Sensei?-fordul a hang felé.
-Nem gondoltam volna,hogy itt futunk össze.Hogy vagy ma?Miért jöttél?Nem sűrűn látlak itt vásárolni.-kérdi csevegő hangon Nozomi.
-Köszönöm,jól.A barátomnak segytek.-mondja,s épp ekkor húzza el Ginta a függönyt.Egy rikító zöld pólót és egy fekete térdnadrágot viselt éppen.
-A barátodnak…-ismétli meg Nozomi,Gintát figyelve.
-Igen.-erősíti meg Sora.-Valószínűleg ő jött ki.16 év körüli fiú.
-Neeem…ez nem az igazi.-küldi vissza az eladó.
-Fekete haj,lila szemek…és egy érdekes medál…-akad meg Nozomi szeme a Ginta nyakában lógó,királykék követ közrefogó két tollat formázó medálon.
-Érdekes medál?-kérdez ráSora
-Nem,semmi…rosszul láttam.Aranyos barátod van.
-Ez még mindig nem az igazi.-küldi vissza ismét Gintát,aki most egy szakadtnak tűnő inget,egy mellényt és egy farmert visel.
-Nekem nem beszélt semmiféle medálról.-folytatja a témát Sora.
-Mióta ismeritek egymást?-tereli el ismét a témát a medálról.
-Akkor ismerkedtünk meg,mikor a sensei hazaengedett.
-Igazán?-kérdi sejtelmes hangon,és a rózsaszín ingben és skót kockás nadrágban feszítő Gintára néz.
-Tökéletes.-jelenti ki derűsen az eladó.Ginta hátrafordul,megnézi magát a tükörben,majd Sorára néz,megrázza a fejét és visszavonul a próbafülkébe.Pár perc múlva széthúzza a függönyt és kilép a fülkéből.
-Pazar.-állapítja meg Nozomi,Ginta halvány krémszín ingét és világos barna nadrágját látva.A fiú kissé meglepődik,hogy ott látja a doktort,de gondolja,biztos csak vásárol.Hátrafordul,és egy biccentéssel nyugtázza,hogy ez az összeállítás az ő ízlését is elnyerte.
-Akkor mehetünk,Ginta-san?-kérdi Sora.
-Igen.-válaszol a fiú.
-Köszönjük a szíves segítséget,és szeretnénk fizetni.
-Igazán nincs mit,tündérke.Becsomagoljam a ruhákat?-kérdi az eladó elvarázsoltan.
-Nem szükséges,már ebben távozik.
-Rendben.-sóhajt csalódottan az eladó,és odakíséri őket a pénztárhoz.
-Viszont látásra,Nozomi-sensei.-fordul még vissza Sora.
-Úgy legyen,Sora-chan,úgy legyen,csak ne a kórházban.
~***~
-Kérhetek valamit,Ginta-san?-kérdi,már az utcán sétálva Sora.
-Persze,és köszönöm…
-Mit?
-Hogy ennyi mindenben segítesz…pedig ez az én dolgom lenne.
-Ugyan,ez természetes.Tudom milyen nehéz megszokni az új környezetet.-mosolyog.-De szeretnélek megkérni,hogy ne beszélj a vakságomról.Nem szeretem,ha az emberek másképp tekintenek rám,sajnálattal,vagy épp szánalommal…Szeretném megmutatni,hogy egy vak is épp olyan teljes életet élhet,mint bárki más.Nem akarok másoktól függeni…soha.Ginta-san?-torpan meg,mert a fiú nem válaszol.Ginta-san,hol vagy?-fordul hátra.Egy autóduda hangja,fékcsikorgás,valaki félrelöki őt,majd csend,a rémült emberek sikoltása,suttogás,és egy férfi hang.
-Hé…kölyök…Jól vagy?Ébredj.
-Ginta-san,hol vagy?Mi történt?-kérdi Sora rémülten,a földön térdelve.
~***~
-Na jó…a következő részben már tényleg megjelenek.És akkor végre kezdetét veszi az igazi cselekmény.
-Hajime,a történet még mindig Gintáról szól.
-Hagyd ezt,vén szivar.Rólam szól,csak még nem tudják.
-Vén szivar?Hogy beszélsz egy tiszteletreméltó angyallal?
-Angyal-sanok,ez itt nem az előzetes?
-De igen,Sora-chan.Látod,Hajime?Valakinek esze is van.Nos hátakkor…Ginta nem volt cuki abban a rózsaszín ingben?*olvad*.Illett hozzá,kár,hogy nem azt választotta.
*Hajime fejében a kép Gintáról:mint egy rossz buzi*-De…rettentő cuki volt.De szegény srácot épp most csapta el egy autó,és maga az ingét csodálja?
-Micsoda?
-Most látod mit csináltál,Hajime?Megijeztetted Sora-chant.*ölelgeti Sorát*.
-Jólvan na…Csak meg ne fojtsd szegényt.Térjünk a lényegre.Vajon Ginta túléli?Micsoda dolog,hogy a főhős kinyiffan a 3.fejezetben…
-Háh…elismerted,hogy Ginta az.*diadalmas mosoly*
-Nyelvbotlás volt!
Tartsatok velünk legközelebb is.*az első értelmes mondat,természetesen Sora szájából*.
1.ruha alatt a női ruhát értem
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
