|
2.fejezet-Élni és élni hagyni
2008.06.29. 16:48
Angel tales
A halálon túl
2.fejezet:Élni és élni hagyni
-Értem jöttél,igaz?-kérdi.Hangja olyan nyugodt,mintha már évek óta erre készülne,arcán szomorkás mosoly ül,de félelemnek nyoma sincs.Ginta meg sem tud szólalni,dermedten áll az ablakpárkányon,a fiatal fiúra mered,aki olyan nyugalommal vette tudomásul,hogy most meg fog halni,mintha ez csak egy kirándulás lenne.Többször belevág a válaszba,de végül mégsem tud mit mondani.Könny szökik a szemébe.Nem tudja,nincs ereje megtenni.Átlép az ablak üvegén,mintha az ott sem lenne,és az ágy végének támaszkodik.Most,hogy jobban megnézi Sora könyvét látja,hogy az nem üres,csupán nem betűk vannak benne,braille1 írással nyomták.
-Nem.-vágja rá elfordulva,mintha attól tartana,hogy a vak fiú észreveszi könnyit.-Én csak az ablakot pucoltam.
-Értem.Nem hallottam az álványzat hangját.
-Hát…mert…Új módszert találtam ki.
-Shuichiro-san,kivel beszélget?-lép be a szobába egy fiatal nővér.Rövid,kék haja van,szemüveget visel.Ő maga sem lehet sokkal idősebb,mint a két fiú,talán 18-19.
-Senkivel,Haruka-chan.Csak túlságosan beleéltem magam a törénetbe.-mosolyog Sora.-Sajnálom,hogy aggódnia kellett.
-Ugyan,ez természetes.Lassan itt az ideje aludni.Holnap nagy nap lesz.-mondja még és kimegy a szobából.
-Köszönök mindent,Haruka-chan.
-Miért tagadtál le?-kérdi Ginta.
-Mert ő úgysem látott téged.
-De hát…
-Igazam van,mert nem tette szóvá a jelenléted.Különös egy ablakpucoló vagy.Fekete szárnyakkal,aminek a vége ezüst…A hangodból ítélve fiú vagy,korombeli…Mégis a halál angyala vagy…szomorú lehet…
-Honnan…?-kérdi elképedve.
-Érzem.Tudom,hogy nincs több időm hátra,nem kell hazudnod.Készenállok.Szép életem volt,és ezért hálás vagyok,de nekem ennyi jutott.-mosolyog tovább.
-Ez…hülyeség.Honnan veszed azt a baromságot,hogy meg fogsz halni?Nem fogsz meghanli.-erősködik,most már magabiztosan Ginta.
-A halál őreinek fekete a szárnyuk.De ha a tiéd csak véletlenül az,akkor miért jöttél?
-Én…különc vagyok.És nem is feketék a szárnyaim,hisz van bennük ezüst.
-Igazad van.-mosolyog.-Gyere közelebb,kérlek.-nyújtja a fiú felé a kezét,az eleget tesz a kérésnek.-Szép arcod van.-simít végig rajta.
-Köszönöm.-süti le a tekintetét.
-Mi a baj?Ne szomorkodj.
-Semmi…ne aggódj.És most tessék aludni,ki kell pihenned magad,holnap nagy nap lesz.Hogy mi fog történni,azt nem tudom,de a nővérke szerint nagy lesz.
-Aranyos van.-neveti el magát,és lefekszik.
-Most mit mondtan?-vág értetlen képet.
-Semmi rosszat,ne aggódj.Te tudsz hol aludni?
-Persze…-füllenti.
-Rendben.Tényleg…még a nevedet sem tudom.
-Ginta…Ginta Tamashi.
-Szép neved van.Az enyém Shuichiro Sora.
-A tiéd is szép…-húz egy széket az ágy végébe,leül rá,és az ágytámlára könyököl.~Ez a fiú…Hatalmas lelkiereje van…Nagyobb,mint nekem valaha is lesz.Olyan szomorú…Ilyen fiatal,és máris meg kell halnia.Ez olyan igazságtalan…Egyeseknek évtizedek,másoknak csak évek adatnak…Ráadásul az is hogy…Nem értem,mi alapján döntik ezt el…Nem tudom megtenni.Amael-sama,sajnálom,nekem ez nem megy.~pityeredik el,ráfekszik a támlán pihenő kezére és elalszik.
Mintha hidegvizet zúdítottak volna a nyakába,valaki átnyúl Ginta testén,felriad.Egy nővér az,aki épp most tett le az ágyául szolgáló székre tiszta törölközőt és ruhát.
-Hogy vagyunk ma reggel,Sora-chan?-lép be a szobába egy magas,ezüstszürke hajú szemüveges férfi.Fehér köpenyt visel,valószínűleg orvos.Ginta egy pillanatra azt hitte,a férfi észrevette,mert pontosan abba az irányba nézett,amerre ő mozdult a nővér elől.
-Köszönöm,Nozomi-san,egész jól.-mosolyog rá Sora.
-Remek…Jól is kell éreznie magát,hiszen ma hazamegy.-vizsgálja meg az orvos,de talán mintha egy kis csalódottság tükröződne a megjátszott örömben.-Nos akkor,magára is hagyjuk amíg elkészül.-megy ki a nővérrel együdt.
~Tehát ez volt az a nagy dolog.Ez szörnyű…pont azelőtt kellett volna meghalnia,hogy hazatérhet.-Öhm…akkor azt hiszem…én is megyek.-indul meg tétován az ajtó felé Ginta.
-Ne…-szól utána csendesen,hogy orvosa ne hallja.-Maradj,kérlek.
-Öm…segítsek?-kérdi óvatosan,Sora megrázza a fejét.
-Nemkell,köszi.Nem esett bajod,mikor a nővérkeöhm…átnyúlt rajtad?
-Kellemetlen volt,semmi több.
-Ennek örülök.Meddig maradsz itt?
-Hát…nemtudom…-ezen istenigazából még e sem gondolkozott.Elvileg tegnap este át kellett volna vezetnie Sorát a túlvilágra,de nem tette…és nem is akarja megtenni.
-Akkor lakhatsz nálam.-jelenti ki mosolyogva.
-A további szép napot,Shuichiro-san.-fog kezet vele Haruka,majd ad egy puszit a fiú arcára.-Majd meglátogatom odahaza
-Remélem itt nem találkozunk többé.-ráz kezet vele Nozomi.
-Köszönöm.Köszönök mindent.-lép ki az ajtón.Ginta követi,minden lépését figyeli,nehogy baja essen,de hiába.Sora magabiztosan halad,mintha tökéletesen látna,egyszer azonban megtorpan.Ezt Ginta későn veszi észre,pontosabban akkor,mikor egy kocsi keresztülhajt rajta.
-Jól vagy?-kérdi aggódva Sora.
-Azthiszem.-kóvájog vissza a fiú mellé.
-Azthittem látod az útkereszteződést.
-Láttam is.-vágja rá.-De nekem így úgysem eshet bajom.
-Igazad van.-mosolyog.Felhangzik egy hangjelzés,és Sora elindul.
~Sora sokkal jobban boldogul itt vakon,mint én angyalként…Ez ciki…~követi csüggedten.
~***~
-Tádáááám!Ittvagyok!Hogyhogy ki?Hát én.Ki az az én?Hát én vagyok én.Hogyhogy te is én vagy?Na ne mond.Én csak én vagyok.Énből…akarom mondani belőlem csak egy vagy.Én vagyok a páratlan és egyedülálló Hajime.*beképzelt vigyor*.Ne törődjetek a Sorával bohóckodó balekkal,én vagyok a főszereplő,csak még nem bukkantam fel.
-Hajime,ez az előzetes.
-Jól van na,Amael,ne papolj.
-Ne papoljak?*villámló tekintet*
-Ne is.Naszóval,a következő részben végre színrelépek.;PBye bye.
1.Braille írás - a vakok számára kifejlesztett írásmód
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
