|
1.fejezet-Az ezüst szárnyú angyal
2008.06.29. 16:42
Angel tales
A halálon túl
1.fejezet:Az ezüst szárnyú angyal
Sötét éjszaka veszi körül,a levegő hűvös és dermesztő.Alatta a sötétségből fénypontok bontakoznak ki.A fények egy várossá,a város utcákká,az utcák házakká nőnek előtte.Végül a sok családi ház közül kiválik egy magas épület.Felé veszi az irányt,leszáll az egyik ablakban.A szobában sötét van,s csak egy ágy hever benne egy éjjeli szekrénnyel és egy beépített gardróbbal.Az ágyban egy idős férfi fekszik,mellette két fiatalabb alak rá dőlve alszik.A férfi fejét az ablak felé fordítja,rámosolyog az ott álló fiatal fiúra.Az nem viszonozza ezt a gesztust,csak kinyújtja felé a kezét.Egy utolsó,nehéz lélegzet,lehunyja a szemét,és szíve nem ver többé.Az ágyon alvó két fiatal felriad a szívritmus szabályozó sípolására,két nővér rohan be a szobába,de késő,a férfi meghalt.Hátat fordít a zokogó családtagoknak és az öregember lelkével a kezében felszáll.
„A halál őrei,kiktől retteg élő és holt.A lelkek vezetői,kik átsegítik az élőket a Stix túlpartjára,s kiknek szárnyuk fekete.”
Egy fiatal,körülbelül 16 éves,fekete hajú fiú gubbaszt egy kövön,egy csodálatos kertben.Fejét térdeire hajtja és némán könnyezik.Egy idősebb,kedves mosolyú férfi áll meg mögötte.
-Ginta…-szólal meg lágy,dallamos hangon.A fiú felnéz rá sötétlila szemeivel,majd visszahajtja a fejét,és a távolba mered.
-Miért?Amael-sama,miért?Miért kell ezt csinálnunk?Azt hittem az angyalok segítenek az embereken,nem megölik őket.Én nem tudom ezt csinálni tovább.
-Ginta…A halál az élet része.Aki megszületik,az egyszer meg is kell,hogy haljon,hogy utána új életet kezdhessen.Ez az élet körforgása.Tudom,hogy nehéz feladat,de szerintem csodálatos.Új esélyt adni az embereknek és megnyugvást.A feladat nem az,hogy ölj,hanem hogy támaszt nyújts a túlvilág felé vezető úton.Ha van valaki melletted,minden könnyebb,nemigaz?-teszi a fiú vállára a kezét.-Most gyere…Uriel-sama új feladatot bízott rád.-segíti fel és kíséri a kapuhoz.-És ne szomorkodj…Hervasztó látvány egy szomorú angyal.-küld még felé egy biztató mosolyt,majd Ginta felszáll.
-A fiú túl érzékeny,Amael,ebből még baj lesz.-szólal meg egy idősödő férfi.
-Adjunk neki még egy esélyt.Remek srác,csak túl kedves.
~***~
-A neve Shuichiro Sora.Fiú.Mindig is magántanuló volt,betegsége miatt.Átlagos képességekkel rendelkezik,semmi különös…Szeret olvasni és segíteni.Eléggé hiszékeny és naív természet.Családi háttere ismeretlen.A szülei már fiatal korábban elhunytak,egyedül él.Az nem lehet…-esik ki a kezéből az akta.Gyorsan utána repül és mielőtt még beleshetett volna a folyóba,elkapja.-Az nem lehet…-olvassa el megint azt a sort.-Kora:16 év.Ilyen fiatalon…miért?-nézi a mellékelt fényképet.Sokáig csak lebeg egyhelyben, eltűnődik a miérten,és azon amit Amael mondott.-Akkor sem érte,Amael-sama.-folytatja az útját.Megint egy kórház…megint egy majdnem üres szoba.Az ágy az ablak alatt áll,mellette egy egszerű éjjeliszekrény,rajta egy csokor virág,szemben a falon egy tv és pár kép.A szobában félhomály van,Sora az ágyban ül,kezében egy látszólag üres könyvvel,aminek a gerincére a Biblia szó került,dombornyomással.A fiú úgy járatja az ujjait a könyvön,mintha a nem létező sorokat követné,de tekintete a semmibe mered.Miután befejezte az éppen aktuális oldalt,becsukja a könyvet és halvány kék szemével Gintara néz.
-Értem jöttél,igaz?-kérdi.Hangja olyan nyugodt,mintha már évek óta erre készülne,arcán szomorkás mosoly ül,de félelemnek nyoma sincs.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
