|
14.fejezet-A rabul ejtett királyfi
2008.03.25. 15:31
Tomato juice II.
Külön utakon
14.fejezet-A rabul ejtett királyfi
Valami meleg,puha veszi körül.Már nem hallja a csata zajait,csak a kintről beszűrődő madárdalt és halk suttogást.Lassan kinyitja a szemét,ismerős látvány tárul elé.Annak az ágynak a baldachinja amit pár napja még annyit bámult.Halk,de annál örömtelibb ismerős hangok ütik meg a fülét.
-Felébredt.
-Hála az égnek,jól van.
Ágyban fekszik,érzi a kezei alatt a párnát és fáj a válla,tehát nem halt meg.Él,és biztonságban van,de hol?Oldalra fordítja a fejét,onnan Mikako néz vissza rá.
-Hol vagyok?Hogy kerültem ide?-ül fel.Ekkor veszi csak észre,hogy tiszta ing és nadrág van rajta.-Ki öltöztetett át?
-Megnyugtat,ha azt mondom Hatsi?-kuncog Mikako.
-Nem.-húzza a fejére a takarót az orráig.-Mi történt tegnap?
-Miután elkergetted a szüleidet összeestél.Hazahoztunk és most itt vagy.-a fiú a vállához nyúl,ami be van kötözve.-A Karainak szánt golyó célt tévesztett,de csak súrolt.Kai azt mondta,pár nap alatt rendbe jössz.-válaszol a fel nem tett kérdésre.-Ezért most tessék pihenni,és megerősödni.-tesz le elé egy tálcát.Kira belebámul a tányér sűrű,piros tartalmába,majd kérdőn Mikakora néz.-Paradicsomleves.-vigyorodik el a fiú értetlen képét látva.-Gondoltam,ez pont aktuális,de mi még nem végeztünk.Hogy merted?-térdel fel Kira mellé az ágyra,és kezdi püfölni a fiú melkasát.-Hogy mertél úgy beszélni velem?Miért?Ha tudtam volna,nem olvasom el.És mi a fészkes fenét műveltél te Karaival!?Tudod milyen érzés volt látni!?És hova dugtad a ruháim!?A tisztítószámlát már csak azért is elküldöm.És hogy hagyhattál csak úgy ott az út közepén!?Ha nincs Kai,már rég megettek volna vacsorára.És miért…?Hogy képzelted,hogy meghalsz?Magamra hagytál volna?Szörnyű vagy…Hogy gondolhattál ilyet?-potyognak a könnyei és már nem üti a fiút,de ökölbe szorított keze még mindig a mellkasán pihen és ő lehajtott fejjel zokog.-Még egy ilyen ostoba húzás és segítek neked kihalni!-vágja végül a képébe dacos arccal és egy utolsót ütésseb befejezi a mondanivalóját,amitől viszont a Kira ölében lévő tányér tartalma vészesen hullámzani kezd.A fiú egy darabig csak hallgat,Mikako kék szemeibe mered,majd elmosolyodik,megfogja a lány vállát,egyik kezével felemeli az állát és odasúgja neki.
-Megbeszéltük.-majd megcsókolja.A leves még vészesebben kezd el táncolni,mire Hatsi inkább felkapja.
-Öhm…Azt hiszem jobb lesz,ha ezt inkább elviszem innen…-mondja zavartan,megpróbálva figyelmen kívül hagyni a jelenetet.
-Nem nem nem.Máris megeszi,igaz Kira?-kapja ki Hatsi kezéből a tálcát és fordul a fiúhoz,még mindig pirulva Mikako.
-Természetesen.Egyébként a ruháidon az nem paradicsomlé.-jegyzi meg kaján mosollyal.
-Hanem?
-Vér.
-Micsoda?-kérdi,de mire Kira nyithatná a száját a válaszra,a fiú fejére borítja a levest.
-Most miért én?Hatsi volt.-vág sírós képet.
-Igazán?-fordul felé villámló szemekkel.
-Öhm…odaég az ebéd.-iszkol ki a szobából.
-Héé!Gyere vissza!-rohan utána.
-Gyerekes…-morogja Kai,aki eddig egy karosszékben duzzogott.
-Az,de aranyos…-kel fel Kira,hogy leszedje magáról a paradicsomleves-pakolást.-Figyelj…kössz…Mindent…Hogy vigyáztál Mikakora,hogy segítettél megszökni…
-Tudod…nem is vagy te olyan szörnyű vámpír…-motyogja oda szivesen helyett,az ablakon kinézve,hogy még véletlenül se kelljen ránéznie Kirára,de ez most már inkább csak dac,sem mint gyűlölet.
-Te meg egész tehetséges vadász vagy.Tartozol nekem egy inggel.-címzi ezt a most érkező Mikakonak,miközben új,tiszta selyeminget vesz.
-Nem számít…kvittek vagyunk.Tudom,hogy még nemszabadna felkelned,de gyere velem.-fogja kézen,és kezdi húzni,út közben felkapja a fiú köpenyét,majd az előcsarnokban sebtében ráadja,és már vágtat is végig vele a kerten,ki a kovácsoltvas kapun.-Amíg te aludtál,Hatsi mesélt nekem a naplóról.Elmondta,hogy egy Sayako Ikioi nevű lány írta,64 évvel ezelőtt,azután,hogy elküldted a biztonsága érdekében.Az a lány visszajött ide,és tudom is,hogy hol van,mert ő …
-Nagyi!-szalad be a házba,és öleli meg nagyanyját Mikako.-Én már tudom a mese végét,nagyi.
-Nocsak…És,hogy szól?
-A királyfi várta a lányt éveken át,és a lány végül visszatért hozzá,és boldogan éltek.Én most a királyfit hoztam el a lánynak.-húzza be Kirát a szobába.
…az én nagymamám.
-Kira?Kira Hidoi?-lép közelebb hozzá,a fiú bólint,mást nem tud kinyögni.-Szépen megnőttél,mióta nem találkoztunk.Irigyellek téged…Felettem már eljárt az idő.Még mindig olyan kis mimóza vagy,mint akkoriban?
-Nem…Már felnőttem.
Én már tudom a mesém végét.Kira pár nap alatt teljesen rendbejött,és végre rászánta magát,hogy elköltözzön a kastélyból.Azóta a fekete és fehér rózsákkal benőtt apró pavilon a mi kertünkben virágzik folyamatosan.A két,kiszáradt rózsára egy aprócska szentély emlékeztet az asztalka és két széke hején.Hatsi és a többiek ottmaradtak,mert Kira feladatot bízott rájuk.A kastély teljes körű felújítását.Két év alatt sikerült is ezt megvalósítani,és megnyitotta kapuit a Hidoi akadémia,ahol a diákok azt tanulhatják,hogyan éljenek emberként,hogy van élet a véren túl.Nagy sikere volt,és elhíresült a vámpírok körében.Az iskola igazgatásával Hatsit bízta meg.Micsoda választás,egy olyanra bízni az iskolát aki maga is vért iszik,gondolhatnátok,de ez nincs így.Hatsi szép lassan,de biztosan leszokott a vér örömeinek élvezetéről(a valóság egy apró jelenete:Mikako baseball ütűvel a kezében szemléli a levesen szenvedő Hatsit.)Én,azóta az ominózus eset óta Mikako Hidoi vagyok,de az Ikioi név nem halt ki.Megmaradt azon fiatalok körében,akik arra tették fel az életüket,hogy békét hozzanak az országba,és megőrizzék Kira titkát.Kai duzzogott még egy ideig,de végül csatlakozott hozzánk,az emberek és vámpírok békés együttélés felé vezető úton.
Az én mesémnek happyend-je van.Naés a tiédnek?
Ezzel a sorral befejeződött a könyv,egy öreg kéz becsukja,egy kedves,idős arc rámosolyog az őt figyelő kislányra.
-Nagymami,nagymami!Az a fiú a könyvben pont olyan lehetett,mint Kira nii-san.-ujságolja ragyogó arccal a kislány.
-Igen Sayako,pontosan olyan.-simogatja meg a fejét,és a mögötte álló magas,éjkék hajú,borostyánsárga szemű,körülbelül 22 éves,kedvesen mosolygó férfira néz.
-Mikako-sensei…-jön be két fiatal,fehér kimonóba öltözött fiú,mélyen meghajolva,a kezükben egy rajzzal,amit most átnyújtanak az idős hölgynek.
-Csodás,de szeretném megtartani ezt a hagyományt,és magam megrajzolni.-fordul egy asztalhoz,amin egy félkész portré hever,fölötte a polcon két,a naplóra kísértetiesen emlékeztető könyvel.Az iratok az”Életem története a rabul ejtett királyfinak.” és ”A rabul ejtett kírályfi” címet viselik.Most,egy harmadik,kézzel írt könyv kerül oda,a”Tomato juice”.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
