|
12.fejezet-A Vadászok szövetsége
2008.03.25. 15:22
Tomato juice II.
Külön utakon
12.fejezet-A Vadászok szövetsége
Kira a sötét szoba közepén lévő egyetlen fénysugárban áll úgy,ahogy a kastélyból távozott,egy szál,hanyagul magára kapott ingben és nadrágban,csapzott hajjal.
-Kira Hidoi.Sakamoto Minase meggyilkolásának vádjával áll előttünk.Mit hoz fel mentségül?-szólal meg a mély hang.
-Azt,hogy nem én tettem.-vágja rá,forgolódik,a hang forrását keresi,de a sötétségben nem lát senkit és semmit.
-Több szemtanú is látta a bűntényt,és az áldozatot vámpír ölte meg.Ott a két szúrásnyom a torkán.
-De hát én nem is…
-Az embereink azt jelentették,hogy még ha a haja fekete maradt is,de már megkóstolta a vért.Ha ez így van,az azt jelenti,hogy cselekednünk kell.
-Én nem…
-Egy lány volt a karjában,mikor magára találtak,a nyakán szúrt sebbel…alig élt.-folytja bele a szót egy másik hang.
-Nem én…Mikakot nem én haraptam meg…Sose tennék ilyet.
-Mikakot?Tehát a Sakamotot maga támadta meg?
-Én ilyet nem mondtam.
-De nem is tagadta.
-Dehogynem tagadtam…Egész idő alatt azt fújom,hogy nem én tettem.Sosem kóstoltam még vért és nem is akarok.
-Ha tiltakozik,titkolni valója van.-jelenti ki egy harmadik,női hang.
-Nincs semmi titkolnivalóm.-fordul az utolsó hang irányába.
-Akkor nem lenne ilyen ingerült.
-Már miért ne lehetnék ingerült!?Iderángatnak,és alaptalanul vádolnak,talán már halálra is ítéltek.Gyerünk,tegyék meg itt helyben.Essünk túl rajta,és had legyen már nyugtom.Nem akarok mást,csak hogy végre mindenki békén hagyjon.-Lerogy a földre,kézfejére könnycseppek hullanak,forog vele a világ,s a sötétségből egy ismerős arc néz rá.
-Apa…?
-Hé…várj…-vergődik talpra Mikako,és megmentője nyomába ered.-Legalább a nevedet…áruld…el…-zihálja,miközben megpróbál vele lépést tartani.Az idegen nem válaszol.-Hallasz egyáltalán?Ha igen,válaszolj.-követi tovább elszántan.
-Mephisto.-böki ki mély,elváltoztatott hangon.
-Mephisto?Elég furcsa név…Ez nem az igazi neved,igaz?Mephisto egy drámában volt a sátán…melyikben is…?Á igen,Goethe Faustjában.A sátán…nem,te ahhoz túl rendes vagy,hisz megmentettél.Köszönöm.-motyogja oda,a földet nézve.
-Ez a dolgom.-a hangja már jobban hasonlít eredeti mivoltára,ami arra enged következtetni,hogy Mephisto egy fiatal fiú…vagy talán lány.
-„A dolgod”?Hogy hogy „a dolgod”?Ki bízott meg vele és miért?
-Nem maradnál csöndben?És amúgy is,miért követsz?Megmentettelek,nem?Akkor meg miért nem rohansz haza anyucihoz?-erre Mikako megtorpan.
-Épp ezért…Mert megmentettél.Szeretném meghálálni.
-Vegyük úgy,hogy már megtetted,és menny szépen haza.
-Dehogy megyek.-jelenti ki.
-Te dolgod.-von vállat,és folytatja az útját.
-Egyébként…te hoztál ki a kastélyból?Ne haragudj,de nem tűnsz valami izmosnak,hogy elbírtál volna.
-Nem…
-Akkor ki?
-Hidoi…Kira Hidoi…
-Hogy?És ő hol van?Ugye nem ölted meg?-siet mellé,és kérlelőn néz rá.Mephisto hirtelen megáll,Mikako azonban nekimegy a kerítésnek,ami társát megállásra késztette.
-Nemtudom.-tolja félre a lányt,hogy kinyithassa a fa kaput,majd belép rajta.
-Amúgy…mióta figyeltél?A kastély felé menet kétszer is láttam valami fényeset,az a te heruppaad volt?
-Elég régen.-nyitja ki most a bejárati ajtót.
-Fél mondatnál többet nem tudok kicsikarni belőled?-kérdi,kissé felháborodva.
-Ha kevesebbet beszélne,kisasszony,máris nem tűnne olyan szófukarnak az urfi.-nevet kedélyesen egy idősödő,elgyötört arcú férfi.Tehát Mephisto fiú,szűri le Mikako.
-Oh…elnézést.-hajol meg.-Mikako Ikioi vagyok,örvendek.
-Tudom,kedvesem,tudom.Én Sakamoto vagyok.Sakamoto Minase.
-Örülök a találkozásnak.-a név valahonnan olyan ismerősen cseng…de vajon honnan?-Öm…Mephisto…megmentett.
-Tudom…én küldtem oda.-feleli csevegő hangon,mintha ez a világ leg természetesebb dolga lenne,s közben hoz magának és Mikakonak egy egy csésze teát.
-Miért?Nem mintha hálátlan lennék,ha nincs ott,talán már nem is élnék,de honnan tudta,hogy megtámadnak?
-Sötét dolgok történnek mostanság az éjszaka leple alatt,Mikako,sötét dolgok.Ejnye,fiam,nyugodtan megmutathatod magad Mikako kisasszonynak,nem harapja le a fejed.-fordul Mephistohoz,aki eközben köpenyével babrált,hogy még véletlenül se kelljen a lányra néznie.Most azonban megfordul,és lemondó sóhajjal leveszi a maszkot.
-Kai?-esik le az álla.
-Nem tetszik?-kérdi ingerülten.
-Azthittem egy magas,jóképű,szőke herceg ment meg.-sóhajt.
-Sajnálom,hogy nem teljesíthettem az elvárásaidat.Legközelebb,ha bajba kerülsz,otthagylak és elmegyek neked szőke herceget keresni.
-Jól van na…csak vicceltem…Nem kell leharapni a fejem.
-Ejnye,gyerekek,ne veszekedjetek.-inti le őket Sakamoto.
-Öhm…köszönöm a vendéglátást,de nekem most mennemkell.-áll fel.
-Most bezzeg szaladsz haza…Mikor még nem tudtad,hogy én vagyok,nagyon meg akartad hálálni.
-Kai…Ilyenkor?Maradj itt éjszakára.Veszéjes errefelé egyedül járkálni.
-Nem haza megyek,tudod?És suliban sokkal rendesebbnek tűntél.
-El kellett nyernem a bizalmadat.-dörmögi.
-El kellett nyernem a bizalmadat.-parodizálja-És magadtól nem tudtál volna rendes lenni?-mielőtt még Kai válaszolhatna,Sakamoto közbeszól.
-Ha nem haza,akkor hová mész?
-Meg kell találnom valakit.
-Kit,kedvesem?
-Kirát.
-Kira Hidoit?
-Igen.
-Az egy vámpír…minek akarod megtalálni?-morogja az orra alatt Kai.
-Nem az,hanem ő.
-Akkor ő…Összevesztetek egy apróságon,láttad,hogy megváltozott…Már nem tart igényt a társaságodra…Mégis miért kockáztatnád érte az életed?
-Hát nem azért amiért te.Hanem mert…-eszébe jutnak a pillanatok,amiket legszívesebben örökre kitörölne a fejéből.Kira dühös arca,mikor elolvasta a naplót.A hálószoba,Kira az ágyban egy másik nővel,Karaival,aki megharapta őt.És mi van,ha igazak amiket mondott neki?De Kira…Nem lehet,hogy igazak legyenek.Az a kedves,bolondos Kira nem lehetett csak egy álarc.
-Ejj,ejj,gyermekem,de szereted te azt a fiút.-csóválja a fejét Sakamto.
-Micsoda?Én nem…-pirul el.
-Rendben,rendben.-hagyja rá végül,de mosolyog.-Nehéz lesz őt megtalálnod.Kirát letartóztatta a vadászok szövetsége,a meggyilkolásom vádjával.
-Micsoda?Dehisz…maga él…vagyik…remélem,hogy él és nem csak magamban beszélek.
-Persze,hogy élek.Legalábbis tudtommal.Élek,lélegzem,ver a szívem,és érzem,hogy kiújult a csúzom…Valaki nagyon pikkelhet a barátodra a szövetségből,mert nagyon el akarják tenni láb alól.
-Engem is a megölésére küldtek.-morog közbe Kai.
-Micsoda?-néz rá szúrósan.-Szerencséd,hogy meggondoltad magad.
-Ki mondta,hogy meggondoltam?Nem gondoltam meg magam,csak hallottam,hogy mi történt nagyapával,és felfüggesztettem a küldetést.
-Nagyapa?-néz Sakamotora.
-Igen,Kai az unokám.
-De hát…Ön Minase,Kai meg…
-Leány ágon…Az apja nevét kapta,nem a lányomét.
-Értem.Akkor én most…mennék is…
-Egyedül nem sokra mész,Mikako…Kai,kísérd el,kérlek.
-Micsoda!?-kérdik egyszerre,majd szúrósan egymásra néznek,és sértődötten elfordulnak.
-Nincs szükségem rá./Nem pesztrálok kislányokat.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
