|
11.fejezet-Vámpírvadászok
2008.03.25. 15:18
Tomato juice II.
Külön utakon
11.fejezet-Vámpírvadászok
A torkán érzi az éles fogakat.Kira gyermeteg próbálkozásához képest ez most hideg és dermesztő érzés…és minden elhomályosul.
-MIKAKO!-ordítja el magát Kira,de szülei nem engedik oda.
-Kira-sama az én véremből fog először inni.-törli meg a száját elégedett mosollyal Karai,lenézve az ájult lányra.
-Karai…-sziszegi dühösen Kira.Kirántja a karját szülei kezéből,de csak pár lépést tesz a lány felé.-Miért?Mire volt ez jó!?Élvezed,hogy kínozhatsz másokat?-Karai szinte az arca előtt bukan fel.
-Igen.-feleli gyermeteg mosollyal.-Hisz ő csak egy ember.Fel sem érhet hozzánk.Alsóbb rendű faj.-néz hátra szeme sarkából Mikakora.-Nem volt elég jó önnek,Kira-sama…Csak jót akartam…,hogy a legjobb vért kóstolhassa.-kacag fel,mire Kira pofon vágja.Egy pillanatig elképedve áll,majd arcához nyúl és elmosolyodik.-Tovább kellett volna kínoznom…Csodálatos,hogy ennyi is mit ki nem hozott önből.
-Undorító vagy.-fintorodik el.
-Kira!-förmed rá apja.
-Hallgass!Mind…egytől egyig undorítóak vagytok.Hogy tudtok nevetni mások szenvedésén?Nem csinálom ezt tovább.Nem vagyok hajlandó tovább a bábod lenni.Végeztesd a piszkos munkát Baisel,őt úgyis jobban szereted,hisz beleillik a ti világképetekbe.
-Kira Hidoi,ezt azonnal vond vissza!-csattan fel anyja.
-Eszem ágában sincs.És itt maradni sem.-tolja félre Karait,és Mikakoval a karjában dühösen távozik.
-Majd megbékél…-néz utána gonosz mosollyal Karai.
-Remek munka volt,Karai kedves…Már csak idő kérdése…-teszi a lány vállára a kezét Kira apja.
-Kira Hidoi?-kérdi egy sötét árny az utcán haladó fiútól.
-És ha igen?-kérdi gyanakvón és körbenéz.Körülötte mindenfelé sötét alakok bukkannak fel,elzárva a menekülési útvonalakat.
-A szövetség nevében le van tartóztatva Sakamoto Minase meggyilkolásának alapos gyanújával.
Sorozatos dörrenések monoton zöreje,a hangot követő villanások,dulakodás zaja és kiáltások,a nyirkos föld illata és tapintása az arca alatt,a hideg levegő borzongató érintése…és valami meleg…valami kellemesen puha és meleg,ami betakarja őt.Kinyitja a szemét.A sötét éjszakát megvilágítja a neki háttal álló alak kezében lévő pisztoly fénye.Az időszakos villanások fényében sötét,baljóslatú férfiak tűnek fel.A titokzatos alak őket akarja távol tartani.Folyamatosan lő,s a vámpírok visszahátrálnak a sötétségbe,de túl sokan vannak,egyedül nem győzi őket,és Mikako csak fekszik a földön…nézi,ahogy az az idegen az életét kockáztatja érte és nem tud mozdulni.Most,hogy végre összeszedte magát annyira,hogy legalább a fejét megmozdítsa végignéz magán,és rájön,hogy az a meleg amit magán érzett valószínűleg az idegen kabátja.Tekintete visszasiklik védelmezőjére,valaki vagy valami megfogja a lábát,ő felsikít.Az idegen egy hirtelen ugrással felé fordul,kezében ezüstösen villan a pisztoly,és lő.Mikako ereiben megfagy a vér,készül a halálra,a megmentője mégsem a megmentője volt,hanem a gyilkosa.De már nem is bánja…Az a Kira akit most látott,már nem a régi,nincs értelme tovább élnie.Megváltás lesz a halál.De az ezüstös fénycsóva elsüvít a feje mellett,és a lábát szorongató vámpír szeme közé fúródik.Az ettől hátra hanyatlik,majd porrá lesz.Vámpírvadász.Zuhan rá a felismerés súlya,mint valami mázsás teher.Az alak most őt figyeli,arcát fürkészi,de az övét maszk fedi.Mikako mögül egy fénygömb száll a vadász felé,és a vállán telepszik meg,csak most veszi észre,az nem is fénygömb,hanem egy kis angyal.Olyan,mint Kira segítői,csaképp fehér.Talán a vámpírvadászok is képesek megidézni őket?És ki ez az alak?Miért segít neki?És hogy került egyáltalán ide?Talán az a fénycsóva,amit a kastély felé látni vélt a vadász herupaaja volt?Miért?Honnan olyan ismerős a maszk alatt rejtőző arc?De tovább nem gondolkozhat,mert megmentője felé lép.Legugol hozzá,felveszi a kabátját,majd hátat fordít a lánynak és távozik.
-V…várj…-szólal meg elhaló hangon Mikako.-Ki…vagy te?-A vadász megtorpan,de nem válaszol.Vár még,hátha a lány mást is akar,majd továbbindul.A szél felkapja nagy,karimás kalapját,s a lámpák fénye ezüstös kék hajon csillan meg,de kiérve a fénykörből,az idegen belevész az éjszakába.
| |