|
10.fejezet-Igazság az igazságok mögött
2008.03.25. 15:14
Tomato juice II.
Külön utakon
10.fejezet-Igazság az igazságok mögött
-Drágám…a házban volt egy ember.-szól be aggódón Kira anyja.A mondatra a fiú is felpattan az ágyban,mintha tűt szúrtak volna belé.
-Kira?-kérdi felvont szemöldökkel apja.
-Nos…én…vagyis…
-Itt vannak a ruhái…-hallatszik egy Kiránál pár évvel fiatalabb fiú hangja a szomszéd szobából.Szülei kifordulnak az ajtóból,a hang felé.Kira aggódva követi őket.A szomszéd szobába vezető rövid folyosószakaszon összefut Hatsival,aki biztató mosolyt küld felé.Belépve a kérdéses szoba ajtaján rémisztő látvány fogadja.A helység fel van dúlva,az ágyon pár hanyagul eldobált vérfoltos ruha hever.Az ajtóban szülei mellett ott áll az a fiú,aki a festményen elfoglalka az őt megillető hejet.Kira szóhoz sem jut,csak tátog,és a kérdésre,hogy ezt ő tette e csak értetlen pislog apjára,majd a ruhákra,és vissza.Apja ebből látszólag azt a tényt szűrte le,hogy ez fia műve,mert arca felderül.
-Ez a beszéd,fiam.-veregeti hátba.
-Most bezzeg a fiad vagyok…-motyogja az orra alatt és visszamegy a szobájába.Valaki finoman kopog az ajtón.Nem kap választ,így óvatosan benyit.
-Kira-sama?-kérdi óvatosan Karai,s mivel még mindig nem érkezik válasz,belép a szobába.Kira a rózsakertre néző ablak előtt áll,és a kis pavilont figyeli a sötét éjszakában,nem is vette észre,hogy a lány benyitott.-Kira-sama…-lép közelebb hozzá,maga felé fordítja és eltessékeli az ablaktól.Gyorsan behúzza a nehéz bársonyfüggönyöket,és a fiú után megy.-Ne is törődj velük…Hamarosan összeházasodunk,és utána már nem parancsolhatnak.De előtte…-hozzásimul a fiúhoz,majd rálöki az ágyra.Lassan kioldja fűzője selyem zsinórját,szokyája halk puffanással a földre esik,és egyre közeledik az ágyban fekvő Kirához.
-Én most egy különlegeset mesélek neked.Egy rabul ejtett királyfiról.
A mondat tőrként fúródott Mikako mellkasába.”Egy rabul ejtett királyfiról.”
-Élt egyszer egy király,a feleségével.Volt egy csodálatos gyermekük.Olyan idős volt,mint te.A királyfi nagyon szeretett a városban nézelődni,játszadozni az ott lakókkal,de ezt a szülei nem nézték jó szemmel.Számtalanszor mondták neki,megbüntették,de a királyfi mindig kiszökött,hogy találkozhasson a városi pék lányával.Jó barátok voltak,mindent megosztottak egymással.A kis királyfi mellette boldognak érezte magát.Egy nap azonban rájöttek erre a szülei.Kilesték,amint a herceg megszökik,és követték.Irtózatos haragra gyúltak,hogy a fiuk egy közemberrel találkozgat.A pék boltját bezáratták,egész családjával együdt kiűzették a városból,fiukat pedig büntetés gyanánt bezárták a szobájába.Hosszú éveket töltött magányban,egyetlen társasága az inasa volt,aki mindenben segítette és hozta neki a híreket.Egy nap azonban a király és királyné elutaztak,hogy ellenőrizzék birodalmuk.A királyfi kihasználta ezt az alkalmat és megszökött,de a pék leányát nem láthatta többé.Várt rá,és talán még most is vár valahol…a kastélya legméjjén.
-Ez szomorú mese volt.-szipog a kislány.-Mi lett a királyfival?Találkozott a lánnyal?
-Ez rajtad múlik.Írd meg a saját meséd végét.
Nem…Ő nem lehet az a lány…Nem írhatta ő a naplót…Kira nem lehet olyan idős…Hisz 17-nek néz ki…A nagyi meg…az képtelenség.Biztos csak hallotta valakitől Nagasakiban.Győzködi magát Mikako,és folytatja útját a konyha felé.
-Ááá szia Mikako.
-Nee-san,nee-san.
Mikako,mintha nem is hallotta volna a hozzá intézett szavakat,még mindig nagyanyja története alatt áll.
-Mikako…hová méssz?-kérdi nagyanyja.
-Sehova…vagyis…Fenébe…A kastélyban maradtak a ruháim…Azonnal jövök,nagyi.-ered futásnak.
-Hogy hol?Mikako,várj!Nem mehetsz ki,éjszaka veszélyes egyedül!-kiált utána nagyanyja,de a lány már nem hallja.
-Ez remek…Mehetek vissza a kastélyba.Kira biztos megint leordítja a fejem…huh?-fordul vissza,mert mintha valami fényeset látott volna,de nincs ott semmi.Vállatvon és folytatja az útját.-Zárva van…-rázza meg a vaskaput,ami azonban nem nyílik.-Ez fura…nem szokta bezárni,hisz senki nem menne egy kísértetkastélyba…Na nembaj…-mászik át a kerítésen.Valami villan mögötte,de mikor visszafordul,megint csak a sötét utcát megvilágító lámpák fényét látja.Megborzong a hideg,nyirkos levegőben,de határozottan indul meg a faajtó felé.
Kopognak Kira ajtaján,majd a választ meg sem várva mindkét szárny kitárul.
-Kira,itt vagy?Elnézést a zavarásért,őfelsége,visszajöttem a ruháimért,de nem találom őket,csak ezeket,de ha ez itt rajta paradicsom,akkor küldeni fogom a tisztitószámlát.Tudod milyen nehéz kiszedni a paradicsomot?És…-hogy egy szemrehányó pillantással nyomatékosítsa szavait,végre kinyitja a szemét,de a látványtól nem bír megszólalni.Kiesik a kezéből a ruha és könny szökik a szemébe.Az ágyból a felháborodott Karai és a rémült Kira néz vissza rá.Kihátrál a szobából,de beleütközik valakibe.
-Mikako…-néz rá értetlenül Hatsi.A lány csak megrázza a fejét és elrohan.
-Ezt bízd csak rám,kedves.-kel fel Karai,magára borítja Kira köpenyét és kisiet a szobából.
-Karai!-rohan utána Kira,de anyja elkapja a kezét.
-Ittmaradsz!
Mikako már el is felejtette,tulajdonképpen miért is jött,csak rohan,vissza se nézve,de az ébenfa ajtóhoz vezető csarnokban Karai útját állja.A levegő szinte megfagyott a teremben.Megtorpan,szinte mozdulni sem mer,csak nézi a felé közeledő sötét alakot.
-Te lennél Mikako?Hatsi már sokat mesélt rólad.Azt hittem csinosabb vagy.-járja körbe a dermedt lányt.-Azt hallottam,feltett szándékod volt igazi vámpírt nevelni Kira-samából.Ezért hálás is vagyok…merőben megkönnyítetted a dolgom.És örülök,hogy azokon a ruhákon mégsem a te véred volt.Nem érdemled meg,hogy Kira-sama a te véredből igyon először.Túl silány vagy te egy nemeshez…Azthitted,hogy valaha is komolyan gondolta?Csak játszadozott veled.Ugyan olyan jól tudta,mint én,hogy mi ketten,egymásnak lettünk teremtve.És hogy egy nap összeházasodunk,hogy megerősítsük a családjaink közötti köteléket.Hidoi-sama pontosan tudta,hogy én vagyok a fiuk számára a tökéletes társ,hogy én igaz vámpírrá teszem őt.-áll meg Mikako előtt.-De neaggódj…Tudom,hogy szereted a vámpírokat…Ha nem is Kira-sama…de én eleget teszek a kérésednek.-bukkan fel a semmiből Mikako mögött és súgja a fülébe.-Ez mégis csak élvezetesebb,mint pohárból kortyolgatni.-nevet kárörvendőn,majd Mikako a torkán érzi az éles fogakat.Kira gyermeteg próbálkozásához képest ez most hideg és dermesztő érzés…és minden elhomályosul.
-MIKAKO!
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
