|
8.fejezet-Új osztálytárs
2008.03.25. 15:06
Tomato juice II.
Külön utakon
8.fejezet-Új osztálytárs
Nem foglalkozott semmivel,csak rohant,végig a sötét utcákon,a csípős hideget sem érezte,csak azt a furcsa,fájó érzést,mintha valami fontosat veszített volna el.Beront a bejárati ajtón,mire csodálkozó pillantások szegeződnek rá.
-Mikako,hazajöttél?
-Nem ma este van a bál?
-Csodálatosan nézel ki.
-De régen láttalak,angyalom.-tárja szét egy idős hölgy,Mikako nagyanyja,ölelésre a karjait,de a lány nem törődik vele,sem a többi hozzá intézett szóval,megtörli a szemét,és felmegy a szobájába.Az nem lehet…Hogy beszélhetett vele így?Csak azért,mert beleolvasott a naplóba…Kira nem ilyen…ő nem tenne ilyet.Vagy talán…jobban sikerült az oktatása,mint gondolta?De hisz Kira mindig megpróbálta magát kihúzni a vámpír-élet kötelezettségei alól.Miért pont most változott volna meg?Ezek a gondolatok kergették egymást a fejében,és eszébe jutottak a kastélyban töltött napok.Mikor először találkoztak…Kira jobban meg volt rémülve,mint ő…Hogy mennyire ellenezte,mikor kijelentette,hogy vámpírt farag belőle.Hogy segített neki,milyen kedves volt vele.Az első próbálkozásokra,a fiú apró figyelmességeire,arra a felejthetetlen keringőre…És arra a Kirára,aki rá olyan dühösen nézett.
-Gyerekek,bemutatom az új osztálytársatokat.A neve Kai Hinamura,és mostantól az osztályba fog járni.Nézzük csak,hol egy szabad hely.
-Mikako Ikioi mögött akarok ülni.-dörmogi az orra alatt.
-Te..tessék…?Hogy mondtad?-pislog rá értetlenül a tanár.
-Öhm…úgyértem Ikioi-san mögött van egy szabad hely.-vált hangnemet.
-Ja,hogy…igen,tényleg van,foglalj helyet kérlek.-próbálja összeszedni magát a tanár.Kai a helyrére sétál,az osztály döbbent pillantásaitól övezve,amik viszont leperegnek róla.Mikako meglátása szerint csendes,de okos diák típus lehet,mert bár órákon mélyen hallgatott,ha a tanár szólította,tökéletesen válaszolt.Egyik szünetben aztán.
-Üdv,a nevem Mikako Ikioi,bár ahogy hallottam,már tudod.-nyújt neki kezet vidáman.A fiú a kinyujtott kezére,majd a lányra néz,s végül fogadja a kézfogást.-Honnan ismersz?-kérdi kíváncsian.
-Az igazgató úr volt olyan kedves,és mesélt nekem a leendő osztálytársairól.Én Kai Hinamura vagyok.-biccent.Kezdeti mogorvaságához képest szimpatikus fiú volt.Szürkéskék haja eltakarta egyik,hideg kék szemét.Arcán közömbös kifejezés ült,de hangja kedves volt.Rögtön elnyerte az osztály lány tagjainak csodálatát.
-Miért jöttél az iskolánkba?-kérdi kíváncsian Mikako.
-Most költöztünk ide.-feleli kurtán.
-Akkor biztos magányos lehetsz,nembaj,itt majd szerzel új barátokat.
-Nekem nincs szükségem barátokra.-ejti el a mondatot.
-Hogyan?-értetlenkedik.
-Úgy értettem nem szeretem igazán a társaságoz.-helyesbít.
-Ja…Ezzel én is így vagyok.-bólogat.-Ráadásul most vesztem össze az egyik „barátommal”is.-rajzol macskakörmöket a levegőbe.
-Igazán?-csillan fel Kai szeme.
-Aha…
-Mesélj róla…kérlek.-teszi hozzá gyorsan.
-Ááá nem érdekes,csak egy bunkó.-legyint,Kai szemlátomást csalódott.
-Merre laksz?-kérdi az iskola kapujában fiút.Kai az egyik utcára bök.-Micsoda véletlen,én is pont arra lakok,mennyünk együtt.-A fiú nem ellenkezik.Az egyik kis utcán aztán úgy kanyarodik,hogy elhaladjanak Kira kastélya előtt.Mikako követi,hisz biztosan arra lakik.A birtok előtt azonban egy pillanatra megtorpan.Erre Kai azonnal fel is figyel,és rákérdez.
-Valami baj van?
-Nem,dehogy.-rázza a fejét,és továbbmegy.A kis utcának vége,visszakanyarodtak arra,amelyik az iskolától egyenesen Mikakoék felé visz.A lány csodálkozott is,hogy miért tértek le,ha egyszerűen a rövidebb úton is mehettek volna.
-Nos…én megérkeztem…-szólal meg végül.-Holnap találkozunk.-integet,és bemegy a házba.
-Abban biztos vagyok.-motyogja,és tovább sétál.Másnap is találkoztak,és egész nap együtt voltak,hazafelé ismét a kis útón mentek,elhaladtak a kastély előtt,és mintha látni vélt volna valamit,de megrázza a fejét és tovább megy.Aztán harmadnap is…És egész héten,a következő héten…És Kai mindig árgus szemekkel fürkészte Mikako arcát,hogy mikor vesz észre rajta valami árulkodó jelent.Aztán egyik nap,szünetben,két adag tízóraival állít elé.
-Te olyan kedves vagy velem,gondoltam meghálálom valamivel.-mosolyog.-Eszünk együtt?
-Persze…-bólint tétován.Leülnek egy fa alá,és nekilátnak.-Tudod…emlékeztetsz valakire…-nézi a fa lombjában táncoló fényeket.
-Igen?-kap az alkalmon Kai.
-Aha…A neve Kira…
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
