|
5.fejezet-Gyűlik a gond
2008.03.25. 12:52
Tomato juice
5.fejezet- Gyűlik a gond
-Ikioi!?-kérdik,szinte egyszerre,rémülten,de felháborodva.A csapzott szellem ugyanis Mikako volt hálóingben,aki éppen egy pohár tejért jött,nyilván nem tudott aludni.
-Ezek meg mit keresnek itt?-kérdi unott képpel Kirától.
-Hát…ööö…nos…-babrál az ujjaival,miközben egy jó mentségen töri a fejét.
-Te mit keresel itt,Ikioi,ez Kira-senpai háza!?-förmed rá Sayuri.
-Bármily hihetetlen,itt lakom.Bár ha jobban meggondolom,várhattam volna még a beköltözéssel,hátha akkor nem velem találkoztok.-néz rájuk sötéten,titkon remélve,hogy kifelé menet Hatsi,vagy a ház többi vámpírja megtámadják a lányokat.
-Mostmár értem,honnan erednek a szellemtörténetek.Biztos Ikioit látták itt.Ahogy kinéz könnyedén nézhették kísértetnek.-hallat egy gúnyos kacajt Sayuri.
-Szellemtörténetek?-néz értetlenül a lányra,majd a még mindig kényszeresen vigyorgó Kirára néz,és elráncigálja onnan.-Meghibbantál!?-kérdi élesen.-Először az iskolában beszélsz velük,aztán ide is hozod őket.
-Én nem hívtam őket,maguktól jöttek.Aztmondták a kastélyban szellemek élnek.-rezzen össze,mintha ő maga is elhinné,hogy ez igaz.
-Te lüke,téged néznek szellemnek!Biztos láttak az ablakból,vagy valami…
-Tényleg?-vág őszintén csodálkozó képet,majd tudálékosan bólint.-Lehet…De én nem vagyok szellem.-teszi hozzá hosszas hallgatás után,a lehető leg komolyabban,amitől Mikako majdnemhogy leszédül a székről amin ül,hogy legalább megközelítse Kira szemmagasságát.
-Persze,hogy nem vagy,de te minek látnál egy elméletileg lakatlan kastélyban mozgolódó sötét alakot,az 500 méterre lévő kerítésen kívülről?
-Ööö…beköltözött hajléktalan?-találgat.
-Dehogy.
-Öööö…kíváncsi járókelő?
-Te tényleg ilyen hülye vagy,vagy tetteted?-de erre Kira már nem tud válaszolni,mert ekkor a lányok sikítása töri meg a csendet.Egymásra néznek,majd futásnak erednek a hang irányába,azonban mikor odaérnek,nem egészen azt találják amit vártak.
-Istenem,de csinos.
-Tökéletes.
-Hogy hívják?
-Hány éves?
-Miért van itt?
-Iskolai végzettsége?
-Munkája?
-Van barátnője?
-Ugye nincs?
-Kár lenne érte.-ostromolják kérdésekkel Hatsit.A férfi segélykérőn néz Mikakoék felé,furcsa fintorral az arcán.Ezt a lány nem bírja ki nevetés nélkül,és igazán nagy önuralomra van szüksége,hogy visszatartsa a „Na mivan,Hatsi,nem ízlik a vacsi?”kérdést.
-Rendben,lányok,mostmár ideje hazamenni,késő van.-terelgeti kifelé őket Kira.
-Óóóó…-vágnak csalódott képet.
-Ugye találkozunk még,Kira-senpai?-néz rá nagy szemekkel Sayuri.
-Öm…gondolom igen…-ad kitérő választ.
-Akkor rendben.-„könnyebbül meg”,és kíséretével együtt távozik.Mikor becsukja utánuk az ajtót,nagyot sóhajt,talán még nagyobbat,mint mikor vámpír-vendégei távoztak.Lélekben már felkészült arra,hogy megkapja a magáét Mikakotol,de mire visszaért,a lány már lefeküdt aludni.Másnap reggel a szokásosnál is nyúzottabbnak látszik,ez fel is tűnik a lánynak,rákérdez.
-Mert már két napja nem alszom.-kapja az álmos választ.
-De hát…miért?
-Mert aztmondtad,éjszaka maradjak fent.
-Igen,de miért nem alszol nappal?
-Mert akkor rád kell vigyáznom.
-Rám ugyan nem.
-Dehogynem.
-De nem.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem és kész.
-De és kész.Ebben a kastélyban nem én vagyok az egyetlen vámpír.,és köztük is csak én vagyok ilyen hülye,hogy nem szeretem a vért.
-És?
-És te meg ember vagy.Potenciális vacsora.
-Na csak próbálják meg,nem állok jót magamért.-boxol bele a levegőbe,mire Kira elneveti magát.Most hallotta elősször úgy igazán nevetni a fiút.-Nos akkor mit is tanultál meg abból amit kiadtam?
-Azokból a pongyolaregényekből?-kérdi kajánul a fiú.
-Nem,azokból a KÖNYVEKBŐL.Nem a történet miatt adtam őket,hanem azért,hogy lásd,hogy is kellene viselkedned.
-De ez az egész szürreális.
-Már miért lenne szürreális?Ezek valós tényeken alapuló fikciók.
-Öhm…Csak megjegyzem a ”valós tény” és „fikció”fogalmak kizárják egymást.-kotyog bele Hatsi.
-Nem kérdeztelek.Azt akarod,hogy Kirából vámpírt neveljek,vagy azt akarod?Nahát ha azt akarod,hallgass.
-Éles nyelvű emberlány vagy,az már biztos.
-Köszönöm,büszke is vagyok rá.-fényezi magát.
-Öhm…-hallat egy halk köhintést Kira,tudatva,hogy ő még mindig ott van.
-Nos akkor,hol is tartottunk?Ja igen.-hajtja félre a haját-Harapj meg.
-MICSODAAAAAAAAA!?-kérdi egyszerre Hatsi és Kira elképedve.
-Nem!-szögezi le Kira.
-Dehogynem.-bólogat Mikako.
-Ilyen hirtelen a mély vízbe dobni szegény uramat.-érzelgősködik Hatsi.-Majd én demonstrálom.-indul meg reménykedve Mikako felé.
-Meg ne próbáld!-kever le neki eggyet,amitől a férfi arcát fogva hátratántorodik.
-De most miért?Hidoi-samának szabad?-kérdi sírósan.
-Őt akarom tanítani,nem téged jóllakatni.
A vita közben teljesen megfeledkeztek Kiráról,aki eközben szépen lassan elsomfordált,és már épp osont volna ki a folyosóról,mikor Mikako elkapja a grabancát.
-Gyere csak vissze.
-De neee…Nem akarom…Undorító,és gusztustalan-nyíg.
-Ne gondolj rá.
-Meg istentudja mi volt a nyakadon korábban.-próbál jó indokot találni,hogy kihagyhassa.
-Ha megmosom,megfelel?
-Nincs jó íze a vérednek.
-Ezt a finnyás vámpírt…Kezdjük ott,hogy még azt se tudod milyen íze van a vérnek.
-Lehet,de biztos nem lesz jó.-hisztizik tovább.
-Ne izélj már,nem halsz bele.
-De belehalok.
-Dehogy halsz bele,na gyerünk.Ess túl rajta.Attól,hogy halogatod nem teszi meg hejetted senki.
-Én.Énénén…Én megteszem.-ajánlkozik Hatsi.
-Nem,te nem teszed meg.Gyerünk már Kira,sok dolgunk van még ma.-sürgeti.
-Úgy nem megy,ha néznek.-sandít Hastira.
-Igenis,uram…-kullog ki csalódottan a férfi.
Elenged még egy rintort,nagy levegőt vesz és rászánja magát.
-Valahogy így?-kérdi,de a harapása inkább emlékeztetett egy hatalmas polipra,mintsem vámpírra.
-Ez csikiz.-kuncog Mikako.Ezután a kis incidens után a nap további részében,sőt még másnap is mellőzték ezt a témát,és Mikako sem erőltette tovább Kira vérre-szoktatását.Vasárnap délután végül elnyomta az álom,éppen aktuális könyve fölött.Mikako elmosolyodott rajta és betakarta.
Hétfő reggel,még az első óra előtt odaállít a lány elé Sayuri,teljes kíséretvel,és ünnepélyes hangon közli vele.-Megszavaztuk(pontosabban megszavaztatta),hogy az idei iskolabál a Hidoi birtokon legyen.Ha már olyan jóban vagy Kira-senpaial,igazán elintézhetnéd.Sok sikert.-fordít hátat neki,kárörvendő kacajjal.
| |