|
4.fejezet-A Hidoi birtok kísértete
2008.03.25. 12:19
Tomato juice
4.fejezet-A Hidoi birtok kísértete
- Vámpírok éjszakája,Vámpírvadászok,Drakula,alapmű…Ezt nyálazd át.-csap le Kira elé egy körülbelül 6 könyvből álló kupacot Mikako.
-Naés a többi?-néz,a jóval magasabb kupacra.
-Azok ez enyémek.-válaszolja nemes egyszerűséggel a lány.
-Miért van sokkal több könyv az elűzésünkről,mint az életünkről?-kérdi síros arcal,a Mikako által kisajátított egyik könyvet lapozgatva.
-Talán mert az emberek nem szívlelik a fajtánkat,és szívesebben szabadulnak meg tőlünk.-lapozgat egy ördögűzésről szóló könyvet unottan Hatsi.
-Ez nincs így.-kapja ki a kezéből a könyvet.-Csak…csak…nemsok ember tud a vámpírok létezéséről,mégkevesebben a mindennapjaikról.Mint már hansúlyoztam,a vámpírok titokzatos lények.
-Mégis több tucat könyv taglalja az elűzésünk.-mutat rá Hatsi.
-Az…pár paranoiás ember képzelgése.
-Akkor miért olvasod őket?-teszi fel a kérdét Kira,amitől Mikako félt.
-Mert…Valamivel fegyelmeznem kell titeket.-jelenti ki.
-Fegyelmezni?-néznek össze.
-Félsz?-teszi fel a leg logikusabb kérdést Kira.
-Ez természetes,uram,hiszen ő is csak egy ember.-válaszol Mikako helyett Hatsi.
-Ez nincs így.
-Akkor miért olvasod ezeket a könyveket?-kérdi felvont szemöldökkel Hatsi.
-Mert…Én nem félek,csak…csak…
-Elővigyázatos vagy,értem…-bólint Kira,de nem néz a lányra.
-Na jó…hagyjuk ezt a hülye témát,és tessék azt csinálni amit mondtam.Nyálazd át ezeket a könyveket,aztán majd holnap kikérdezlek.Hatsi rád bízhatom,hogy éjszaka ébren maradjon?Oké,köszönöm.Nekem most mennem kell,holan még suli,viszlát fiúk.-hadarja, a választ meg se várva és felkapkodva a könyveket siet ki a kastélyból.
-Ébren?Éjszaka?-néz utána értetlenül Kira.
-Mint minden rendes vámpír.Örömmel nyugtázom,hogy a kisasszony mégis csak tud rólunk valamit.-mosolyodik el kissé,Mikako megürült helyét nézve.
-De ez mind pongyola…-lapoz bele a regényekbe.-A fele sem igaz…-fintorodik el.-És a végén mindben meghal a vámpír.
-Ostoba emberi képzelgés…Szerintem nem kellene foglalkoznia velük,nem tanul belőlük semmit.
-De Mikako megkért.
-És ön ugrik minden szavára?Ez sem vámpírhoz méltó viselkedés.
-Áááh…már tényleg nem értem mit kéne tennem.
Reggel a kastély ajtaja ismét becsapódik,aminek a zajától a félálomban lévő Kira majdnem rábukik az éppen soron lévő könyvre.
-Nem lehetne legalább finomabban,ha már nem kopogsz?-dörzsölgeti álmosan a szemét.-Ezt a hely így is csak a lélek tartja össze.-kóvájog ki Mikako elé.
-Segíts,kérlek.-nyom a kezébe egy könyvhalmot,ő maga pedig egy másikat kapkod össze a szobában szétszórtdarabokból.-Elfelejtettem,hogy ezeket nem szabad elhozni a könytvárból.Tehát még suli előtt vissza kell csempésznek őket,hátha nem vette észre a könyvtáros.-kapkod össze vissza,majd egyik kézével az ingatag könyvkupacot,másikkal Kira ingujját markolva kioldalaz az ajtón(hogy lásson is valamit a könyvek mögül).-Jajj bocs,elfelejtettem,hogy nappal van.-tuszkolja vissza az értetlen fiút az ajtó mögé,elszedi tőle a könyveket,és mostmár egyedül távozik.
-Most akkor mi van?-néz utána értetlenül Kira.
Mikako,a még bizonytalanabbá vált könyvtoronnyal valahogy kibitorkált a kovácsoltvas kapuig,de ott az egész vészesen megingott,miután a lány megbotlott egy kőben.Azonban valaki elkapja őt is és a könyveket.Értetlen pislog fel megmentőjére,Kirára.A fiú egyik kezével a zuhanó könyveket,másikkal Mikakot kapta el.Hosszú szövetkabátot és napszemüveget visel,a lány őszinte csodálatára.
-Dehát…-értetlenkedik.
-Megmondtam,hogy azok a könyvek csak kitalációk.-mosolyog rá kedvesen,és elveszi tőle a könyvkupac felét.
A könyvtár bejáratánál megtorpannak,Mikako óvatosan beoson,és int Kirának,hogy kövesse.A könyvtáros előt szinte gugolva,összekuporodva osonnak el,majd gyors léptekkel visszapakolják a könyveket.
-Kössz,hogy elkisértél.-néz fel Kirára.
-Ez természetes.
-Nekem most mennem kell suliba,te menny haza,és tanulj tovább.-mondja tétován,és kitolja a fiút a könyvtárból.
-De…rendben.-hagyja rá.
Egy könyvet azonban magával vitt az osztályterembe is,és egész nap,még órákon is azt olvasta,ezt észre is vette a tanára,és újabb büntetőfeladattal gazdagodott.Csüggedten lép ki a teremből,mondván ennél rosszabb már nem lehet…tévedett.
-És mond csak,mit szoktál csinálni?-áll körbe a lánysereg egy magas alakot,akiben közelebb érve Mikako Kirát ismeri fel.
-Olvasok.-feleli szűk szavúan a fiú,mire a lányok olvadoznak egy sort.
-Hol is laksz egyébként?-kérdi egy másik.
-Itt a közelben,a Hidoi birtokon.
-Hííí….ott szellemek élnek.Nem élsz?
-Szellemek?Én nem találkoztam velük.-gondolkozik el.
-Kira!-szól rá Mikako és magával húzza.
-Ikioi,ő a te pasid?Micsoda ízlése van…-hallatszik egy gúnyos hang,de Mikako nem is törődik vele.
-Mégis mit keresel itt?-kérdi,kissé talán ingerülten,vagy inkább féltékenyen?
-Gondoltam…megvárlak.Olyan régen mozdultam már ki,gondoltam sétálhatnánk egyet.-feleli tétován.
-Ez eddig rendben van,de muszály volt szóbaállni velük?-duzzog.
-Miért?Kik ők? –értetlenkedik.
-Az iskola elitje…vagyis a leg kényesebb,leg önelégültebb,leg taplóbb társasága.
-Értem,sajnálom…
-Nemérdekes.-vágja rá,és elvezeti Kirát a házukhoz.Ott leülteti az előszobában,és pár perc mulva egy táskával jön vissza.
-Azzal mit akarsz?-mutat a nagy csomagra.
-Vinnem kell ruhákat,ha hozzád költözök,nem?-kérdi,mintha ez a világ leg természetesebb dolga lenne.
-Micsoda?-képed el.
-Jól hallottad.Így eredményesebben tudlak tanítani.
-Naés a szüleid?
-El van intézve.Úgy tudják,az egyik barátnőmnél sátorozok.
-Ebből baj lesz,érzem.-csóválja a fejét,de azért segít neki cipekedni.
-Jajj ne aggodalmaskodj már…-forgatja a szemét Mikako.A kastélyban Kira egy,az ő szobájához közeliben szállásolja el Mikakot,mondván az biztonságosabb,hamarabb észreveszi,ha valami történik.Késő este,olyan fél 10 körül valaki kopogtat.Kira nyit ajtót,az előtte álló lányoknak.
-Ilyenkor?Itt?-néz értetlenül az iskolából már ismerős arcokra.
-A szellemek ilyenkor bújnak elő.-jelenti nemes egyszerűséggel, a valószínűleg főnöknek kinevezett,szőke lány.
-Szellemek?
-Igen.Azt mondtad,hogy te nem láttál itt,és szeretnénk erről megbizonyosodni.
-Hát…rendben…-tétovázik,majd félreáll,hogy beengedje őket,azonban a haltól beljebb nem engedi a társaságot.-Szerintem érdemes itt kezdeni.-füllent.
-Rendben.Te ismered a kastélyt.Maradj itt.-kapaszkodik bele a karjába,mikor Kira távozna.-Félünk.
-Akkor miért jöttetek?
-Mert tudtuk,hogy itt leszel,és megvédsz.-néznek fel rá nagy szemekkel,végül Kira leül az egyik karosszékbe,de ügyel rá,hogy lássa a Mikako szobája felé vezető lépcsősort.Pár perc,a lányok számára azonban óra,várakozás után megnyikordul a fapadló.A lányok összerezzennek,és egytől eggyik az unott képpel ülő Kirába kapaszkodnak.
-Itt van…-suttogják.
-Sa…Sayako…meg…megkeressük?-dadogja az egyik lány,majd mind Kirára néznek.A fiú unottan sóhajt,és feláll,a lányok félősen,mögé bújva követik.
-Arra…-mutat az egyik folyosóra a Sayakonak nevezett lány,társai követik.Az egyik ajtó mögül fény szűrődik ki,a társaság összerezzen,de meg sem bírnak szólalni.Közelebb lépnek hozzá,de talpuk alatt reccsen a padló,felsikítanak,az egyikük meglöki a kérdéses ajtót és az kinyílik.Az asztalnál egy csapzott alak ül,a lányok elnémulnak.Az alak feléjük fordul,mire ismét sikítanak,a titokzatos szellem feláll,megindul feléjük,a kandalló fénye megvilágítja az arcát.
-Ikioi!?-kérdik,szinte egyszerre,rémülten,de felháborodva.A csapzott szellem Mikako volt hálóingben,aki éppen egy pohár tejért jött,nyilván nem tudott aludni.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
