|
3.fejezet-Beszámoló
2008.03.25. 12:08
Tomato juice
3.fejezet-Beszámoló
-Megvan.-jelenti ki határozottan,amivel kiérdemelte Kira értetlen figyelmét.-Igazi vámpírt faragok belőled,hogy a szüleid büszkék lehessenek rád.-jelenti ki,mire az eddig kint hallgatózó inasok,cselédek,és egyéb ház népek berontanak a szobába és letérdelnek Ikioi előtt.
-Kisasszony…hálánk örökké üldözni fogja,ha legalább a vérivásra rá tudja venni az urunkat.
-Nananana…most kinek a pártján álltok?-háborog Kira.-Egy pillanat,ti hallgatóztatok?-esik le neki.
-Az ön alaposan megfontolt érdeke mellett,uram.-feleli egy idősödőőszes férfi.-Félünk,hogyha tovább folytatja ezt a családjához nem illő viselkedést,az édesapja megharagszik.
-Fütyülök rá.Nekem ez így tökéletesen megfelel.Úgysem fog visszatérni soha…Szerintem már el is felejtette,hogy létezek.
-Ne mondj ilyet.Igenis fontos,hogy úgy viselkedj,mint egy rendes vámpír.Ezzel a vámpírok becsületrét teszed tönkre.
-Becsület…hol van az már…
-Egy vámpírnak kötelessége azt tennie amit egy vámpírnak kell,nemcsak a vámpírok becsülete érdekében,de a vámpírok fontosak az emberek számára.A vámpírok egy csomó történetben fontos szerepet játszanak,az emberek szeretik a vámpírokat,mert olyan titokzatosak,és szeretnek félni tőlük.A vámpírok már a társadalom részévé váltak,vámpírok nélkül ez élet sokkal unalmasabb lenne.-A vámpír szó ebben a három mondatban történő nyolcszori említésére Kira gyomra elkezdett liftezni,s hogy minél hamarabb maga mögött tudhassa ezt a kínos beszélgetést inkább témát vált.
-Mintha valami büntetésről beszéltél volna.
-Ja,igen…Elaludtam az óráján,ezért a rajztanár aztmondta,csináljak beszámolót egy reneszánsz kori kastélyról.Nagyra értékelném,ha mondanál pár szót a kastélyodról.-malmozik az ujjával.
-Természetesen.Gyere,azonnal körbevezetlek.-lelkesedik fel,hogy végre valami teljesen hétköznapi dologról beszélhet.-A kastélynak 328 szobája,40 szalonja,25 fogadóterme,két bálterme és 6 egyéb,kisebb szobája van,plusz a személyzet szállásai,a konyha és egyebek…-kezd bele monológjába a hosszú folyosókon sétálva Kira.Oldalt a falakon,kényes rendben elhelyezett festmények sorakoztak.Bárki is aggatta őket oda,gondosan ügyelt,hogy az egyforma méretű képek ugyanolyan magasan,egymástól egyenlő távolságra kerüljenek.A festményekről gőgös arcú,fehér hajú és bőrű,vörös szemű alakok néztek vissza Ikioira.A képek mindegyike mást és mást ábrázolt,mégis olyan egyformának tűnttek.Hideg,érzelemmentes tekintettel néztek le a folyosón elhaladóra,szinte megvetéssel.A hosszú folyosó végén,az utolsó képnél azonban megtorpan.A kínos kronológiai sorrendből arra következtetett,hogy ez a kép Kira szüleit ábrázolja.Azonban minél tovább nézte a festményt,annál nyilvánvalóbbá vált számára,hogy azok nem lehetnek a fiú szüle.Bizonyára a következő ajtó mögött újabb folyosót talál,újabb képekkel,mivel a festményen szereplő férfi és nő,csakúgy mint az összes többi kép alakja,fehér hajú és vörös szemű volt,gőgös tekintetük,és sovány arcuk nem is emlékeztetett Kira finom vonásaira.Úgy festett,mintha Hidoi lenne az eggyetlen sötét hajú,és aranysárga szemű a családban generációk óta.Még valami feltünt neki a képet figyelve.Kira nem szerepelt rajta.Elsőként átfutott a fején az a gondolat,hogy talán még nem élt,mikor ezt festették,de a kép alatti évszámból rá kellett döbbennie,hogy jóval a fiú születése után készülhetett.Semmi nyoma nem volt,hogy Kira valaha is ott lett volna a képen.Helyén egy nála pár évvel fiatalabb,hosszú,fehér hajú,vörös szemű fiú állt,ugyan olyan öltönyben,mint Hidoi,de ő teljes mértékben beleillett a korábbi festmények alapján a családról kialakult képbe.Csakúgy,mint a többi portréalakról,róla is lerítt,hogy tisztában van hatalmával,és ezt ki is használja,valamint meg sem próbálja palástolni,hogy nem ember.
-Figyelsz?-zökkenti ki gondolataiból Ikioit Kira hangja.-Tényleg,még a nevedet sem tudom.
-Mikako…Ikioi Mikako.-mondja,még kissé kábán.
-Szép neved van.Folytathatjuk?-kérdez rá,nem is törődve azzal,hogy a lány melyik képnél állt meg.
-Persze.-siet a válasszal,és ismét jegyzetfüzetébe merül.Két óra kitartó menetelés után végre befejezték a kastély átvizsgálását,és Mikako jókora izomlázzal,valamint egy füzetnyi lényeges,és kevésbé lényeges tudnivalóval gazdagodott afelől,hogy mekkora az egyes szobák alapterülete,valamint hogy az északi folyosó minden egyes szobája egy centiméterrel magasabb az előzőnél.-Te tényleg sokat tudsz erről a helyről.-jegyzi meg a jegyzeteit lapozgatva.
-Itt az egyetlen szórakozás az olvasás volt,természetesen a könyvtár összes könyve vámpírtörténelemről,a kastélyról,és az előző tulajdonosairól szólt.Unalmas óráimban bemagoltam őket.Ez helytelen…-bök rá Mikako jegyzetében egy névre.
Pár óra szemezgetés,és két teleírt lap után tűnődve megszólal.-Azon gondolkoztam…Te vámpír vagy,igaz?-Kira bólint-És a vámpírok vért isznak,igaz?Akkor te hogy bírtad ki eddig?
-Tudja kisasszony…-válaszolja meg a kérdést Hatsi.-Amíg egy vámpír nem ízleli meg a vér ízét,nem is kívánja.Ez olyan,mint a drog…rá lehet szokni…-karolja át hátulról Mikako nyakát.Kirával ellentétben körülötte valahogy hűvösebb volt a velegő,és negatív kisugárzása volt,Mikakot kirázta tőle a hideg.
-Hatsi!-szól rá komolyan Kira,mire a férfi elengedi a lányt,és sértődötten távozik.
Másnap Mikako már az elkészült házidolgozata birtokában ment iskolába,és az első adandó alkalommal oda is adta a tanárának.
-Kitünő…Igazán részletes elemzés,gratulálok.-ismeri el tanára.
-Köszönöm,tanárúr…-erősen megfontolta,beszéljen e neki Kiráról,de úgy ítélte,jobb lesz,ha ez az ő titka marad.Iskola után első útja a könyvtárba vezetett,ahonnan is könyvekkel megpakolva jött ki,és egyenesen a Hidoi birtok felé vette az útját.
Valaki dörömböl az ajtón,Kira tétován lép az ajtóhoz,de mihelyst megfogja a kilincset,a nehéz faajtó berobban,és egy járkáló könyvkupac lép be rajta.A halban aztán jókora durranás kíséretében megszabadul terhétől a most érkezett Mikako.Leül a könyvek elé és két kupacba dobálja őket.Eggyikbe kerülnek a vámpírokról szóló regények,értekezések,és egyéb pongyolák,a másikba az okkultizmussal foglalkozóak.
- Vámpírok éjszakája,Vámpírvadászok,Drakula,alapmű…Ezt nyálazd át.-csap le Kira elé egy körülbelül 6 könyvből álló kupacot Mikako.
-Naés a többi?-néz,a jóval magasabb kupacra.
-Azok ez enyémek.-válaszolja nemes egyszerűséggel a lány.
-Miért van sokkal több könyt az elűzésünkről,mint az életünkről?-kérdi síros arcal,a Mikako által kisajátított egyik könyvet lapozgatva.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
