II./04-Érted,Haruhi...
2008.02.24. 14:27
Youkai vs. Hito II.
4. fejezet – Érted, Haruhi…
- Youkai Ryu…most megfizetsz… - hallatszik egy hatodik férfi hangja. De miért olyan ismerős ez Ryunak???
- M…Maga?! – néz fel a férfira, akiben Haruhi apját ismeri fel. – Mit akar tőlem?! – kérdezi, miközben az öt marcona pasas lefogja.
- TE mit akarsz a fiamtól, szégyentelen kölyke?!! Az én fiam soha nem lenne egy ilyennel, mint te! Mit műveltél vele?!
- A világon semmit! Már az anyjának is elmagyaráztam, hogy nem erőltetnék semmit rá, mert szeretem! Érti?!
- Nem…te nem szereted a fiam…és ő sem téged…És amiért így szórakozol vele…Meg fogsz bűnhődni…Vigyétek el!!!
***
- Kirie-san…én nem értem ezt az egészet…Miért baj, hogy Ryu-t szeretem? Miért nem képesek megérteni azok, akik eddig mellettem voltak? Miért pártolnak el most tőlem? Miért nem választhatom meg saját magam, kit szeretek? Nem kellene semmi, csak Ryu… - sírja el magát Haruhi Kirie-nél.
- Csss…nyugodj meg…Azt hiszem beteg leszel…Gyere…Ne aggódj, a bátyám kitalál valamit…Okos fiú ő…csak jól álcázza…Egyébként ez várható volt…De majd minden rend bejön… - dugja be az ágyba és takarja be Kirie. – Lázad van? – teszi a homlokára a kezét. – Van bizony…Maradj itt, mindjárt jövök… - megy ki, majd két perc múlva visszajön egy lázmérővel, és gyógyszerrel… - Hát…remélem embereknek is jó… - nézegeti, miközben Haruhi hóna alá dugja a hőmérőt.
- Köszönöm, Kirie-san, de nem szükséges…Én csak Ryu-sannal… - kezdi és felül, de Kirie visszafekteti.
- Pihenj…majd Ryu visszajön…Egyébként hol van?
- Amikor eljöttem még nálunk volt…
- Akkor biztos hamarosan visszajön…
- Remélem…Hiányzik…És azt is, hogy nincs baja…
***
- Na? Békén fogod végre hagyni a fiamat? – áll meg gonosz tekintettel Haruhi apja egy pincében Ryu előtt, aki félmeztelenül térdepel a padlón, egy kisebb vértócsában.
- Uram…ezerszer elmondtam már…de elmondom ezeregyedszer…Szeretem a fiát és amíg Haruhi is így érez, képtelen vagyok otthagyni…És azzal, hogy összeveret nem old meg semmit…Csak még jobban erősíti azt a köteléket, ami Haruhi és köztem van. Bármit kiállok érte…Tudja mit? Ha azt akarja, hogy a fia és én még jobban szeressük egymást, csak rajta…Veressen tovább…Örömmel vállalom… - néz fel rá gúnyos mosollyal.~Nem használhatom az erőm…Pedig simán leverném őket…De akkor Haruhi apja rájönne, mi vagyok…~
- Sületlenségeket beszélsz…Ha még egyszer meglátlak a fiam közelében…illetve ha eljár a szád…azt nagyon megkerserülöd…
- Ne aggódjon uram…Ha csak ez a kívánsága…magammal viszem Haruhit…és nem fog minket látni soha többé…
- Ne merészeld… - néz le rá sötéten, majd int az öt pasasnak, akik folytatják a már így is véres fiú püfölését.
- Nem…nem fogok…megtörni, ne is álmodjon róla… - dacoskodik, aztán elhomályosodik, majd elsötétül minden…
***
- Szeretem azt a vendéglőt, olyan finom ételeket lehet ott kapni…Aina…Aina? Minden rendben? – kérdezi a lányt egyik barátnője hazafelé menet, aki viszont ledermedve áll egy sikátor előtt. – Mit keresel te…Jesszus! – sikítja el magát, Aina viszont még mindig nem mozdul, csak szinte kővé dermedve nézi a földön fekvő, eszméletlen, Ryu-t, majd erőt vesz magán és oda megy hozzá. – Ne menj oda, Aina…Lehet, hogy veszélyes…És csupa vér lesz a ruhád…
- Mit csináltak veled? – suttog.
- Te ismered ezt a fiút?
- Igen…a neve Ryu és… - fordítja óvatosan a hátára. – Uramisten…Ki tette ezt veled? Ki volt az a vadállat? – néz a fiú arcára, karjaira, lábszárára és mellkasára, amin mély sebek vannak. – Ryu… - nézi pár másodpercig, majd közelebb hajol hozzá és megcsókolja, bár leomló, hosszú haja mindent eltakar.
- Aina? Aina mit csinálsz?
- Semmit… - áll fel. – Gyere, hívjunk segítséget… - szalad el.
- Na de…
Negyed óra múlva…
- Kérem, siessenek…Az a fiú szörnyen rosszul néz ki…Itt balra…Félek, meg fog halni…
- Nyugodjon meg hölgyem…Nem fogjuk hagyni…
- Kérem, vigyék hozzánk…Kérem szépen…Nálunk jó helye lenne és én ismerem is…
- Sajnálom, kisasszony, de önöknél nem gyógyulna meg… - érnek oda Ryu-hoz. – Mély sebek…Többszöri, erős ütések…Talán valami bőrszíjjal…De ezt még kiderítjük.
- Ugye még él…Mondja, hogy él…
- Igen, még él, de súlyos állapotban van…Kórházba visszük…Csak ott épülhet fel.
~De ő nem ember…Remélem nem jönnek rá.~ nézi aggódva, ahogy ideiglenesen ellátják, majd elviszik a fiút.
- Aina…mit csináltál?
- Én? – néz barátnőjére megszeppenve.
- Tudom, hogy csináltál valamit…És sejtem is…Tetszik a srác?
- Mi? Jaj, nem…dehogy…Én csak…megpróbáltam…újraéleszteni…de…Hagyjuk ezt, rendben? – fordítja el a fejét.
- Hát rendben…
Egy nappal később a kórházban…
- Ryu… - ül a még mindig eszméletlen fiú ágyánál Aina. – Kérlek…ébredj fel…Szólnom kellene Haruhinak…De hol lehet vajon? Meg kell keresnem…
- Haruhi… - szólal meg Ryu, bár nincs magánál.
- Hát ennyire szereted? – suttog, majd elengedi a fiú kezét és elindul kifelé.
***
- Nincs otthon…Sem a környéken…sem sehol… - ül le csalódottan az egyik padra a parkban. – Haruhi, hogy tudsz így eltűnni?
- Elnézést…nem tudod véletlenül, hol van itt egy gyógyszertár? – jelenik meg előtte Kirie.
- Vááh… Öhm…elnézést…Kicsit elgondolkoztam…És itt nem messze…Elkísérlek…
- Rendben, köszönöm…Mondd…te olyan gazdag lánynak tűnsz…Mit keresel itt?
- Egy Hito Haruhi nevű fiút keresek. Kicsit alacsony, szőke, zöld szemű és szeplős…
- Haruhit? Ő nálam van…Beteg, neki kell gyógyszer…
- Igen? Kérlek azonnal vigyél oda! Nagyon fontos dologról lenne szó…
- Miről?
- A barátja…Ryu…kórházban van…Eszméletlen, tele van sebekkel és Haruhit emlegeti…Bár már nincs életveszélyben…Aggódom érte…
- Ryu? A bátyám?
- Szóval a bátyád?
- Igen, de…mi történt? Miért van kórházban?
- Nem tudom…Úgy tűnt, össze-vissza verték…De nem tudom, ki és miért… - húzza a gyógyszertár felé, vesznek egy lázcsillapítót, majd Kirie segítségével lemennek az Alvilágba.
- Haruhi-san! Haruhi-san, kérlek ébredj fel…
- Hmm? Kirie-san? Aina-san! – ül fel. – Miért van ő itt, Kirie?
- Haruhi…tudom, beteg vagy és ágyban kellene maradnod…de…Ryu kórházban van…
- Tessék?!! – pattan fel az ágyból. – Mi történt vele?! Melyik kórházban van?! Hogy van?! – bombázza kérdésekkel a két lányt.
- Majd megtudod…Gyere… - húzza fel őketa Földre Kirie, sőt egyenesen a kórház elé teleportálja magukat.
- Melyik osztályon van? – rohan be Haruhi gondolkodás nélkül a nagy csapóajtón.
- A sürgősségin, de…Haruhi…Ott a lift…
- Nem érdekel… - szedi kettesével, sőt hármasával a lépcsőfokokat. – Ez is az én hibám…Ha nem szöktem volna el, ez nem történt volna meg…
- Ne hibáztasd magad, Haruhi-chan…Nem tudhattad, hogy ez fog történni… - próbálja valamicskét lenyugtatni Aina, de Haruhi már be is rohant abba a szobába, ahol Ryu fekszik, és egyenesen az ágyához megy.
- Ryu…Ryu-san…Ébredj fel…ne merészelj itt hagyni…hallod?! Utánad megyek, ha meghalsz! Komolyan beszélek! Ébredj fel! Ne csináld ezt velem…
- Hát eljöttél? – ül ki a fiú arcára egy halvány mosoly és lassan kinyitja a szemét. – Már hiányoztál…Unatkoztam…
- Hát te élsz?! Te kis….miért nem szóltál hamarabb? Lüke vagy, tudod? – szipog.
- Ne aggódj, nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen. Amúgy meg ez csak egy kis karcolás…nem vészes…
- Mi történt veled?
- Féltem, hogy olyat kérdezel, amire nem adhatok választ.
- Ryu, mi történt veled?!!
- Haruhi-chan...Sajnálom, de nem mondhatom el.
- Ryu! Azonnali választ kérek! Ki tette ezt veled és miért?! – faggatja tovább, de Ryu konokul hallgat.
- Tudod, Haruhi…jogod van tudni, azonban nem akarom, hogy összeomolj…Ezért nem mondhatok semmit…Sajnálom…
- Elnézést…Youkai Ryu ébren van már? Áh…remek…Egy percet tudna ránk szakítani? – jön be a betegszobába két egyenruhás rendőr. – Csak szeretnénk pár dolgot kérdezni öntől…
- Hát…felőlem…
- Köszönöm…Nos…Első kérdésem: emlékszik rá, ki volt az, aki ezt művelte magával?
- Nem.
- Biztos? Személyleírást sem tudna adni?
- Nem.
- De ismeri azt a személyt vagy személyeket?
- Nem emlékszem…
- Értem…Arra tudna válaszolni, hol történt a dolog?
- Annyira emlékszem, hogy egy sötét helyen…másra nem.
- És mivel ütötték meg?
- Gőzöm sincs…Nem azzal voltam elfoglalva, hogy ezt megnézzem…
- Értem…Azt tudja, miért tehették ezt?
- Nem…Sejtelmem sincs…Arra emlékszem, hogy egyszer csak az utamba állnak és egy sötét helyen vagyok…
- Rendben…Egyébként hogy érzi magát?
- Remekül vagyok…
- Az jó…Nos, mi megyünk is…A viszont látásra… - távoznak, majd mikor hallótávolságon kívül érnek, Haruhi szemrehányón néz Ryu-ra.
- Mi van? – néz értetlenül.
- Ezt hívják a rendőrség félrevezetésének…
- Haruhi-chan… - sóhajt, majd mintha mondani akarna valami fontosat, de aztán meggondolja magát. – Sajnálom…
Egy héttel később
- Hito-san! Valaki várja odakint…Beengedhetem? – nyit be egy tágas irodába egy öltönyös, szemüveges férfi.
- Ki az? – ül bőrborítású székén a Hito-sannak szólított.
- Valami Youkai Ryu…Egy gyerek…Azt mondja nagyon sürgős…
- Y…Youkai Ryu?!
4. fejezet vége
|