|
II./03.-Kellemetlen meglepetés
2008.02.24. 14:01
Youkai vs. Hito II.
3. fejezet – Kellemetlen meglepetés
- N…négyszög?
- Bizony, bizony… - bólogat komolyan.
- Hogy érted ezt, hugi?! Egy pillanat… - esik le neki. – Azt mondod…Mizuki-chan…látott minket? – dermed le.
- Majd megtudjátok, nem is olyan sokára. És igen…szép kis látványt nyújtottatok egymást ölelgetve…
- Hát ez jó…Tuti, hogy elmondja, Haruhi szüleinek…De talán van egy halvány remény, hogy nem teszi…
- Te barom…Különben…nagyon nem fogsz…illetve fogtok neki örülni…Mellesleg…milyen volt? – kérdi pajkos mosollyal, mire Ryu szinte füstöl az idegességtől.
- Ma-gán-ügy! Amúgy meg szerinted?
- Háááát…Én honnan tudjam? – vág ártatlan képet.
- Kirieeeee…Áhh…na jó…Figyelj, Haruhi-chan, azt hiszem…Haruhi-chan? Haruhi mi a baj? Bánt valami? – ül az ágy szélén gubbasztó fiú mellé. – Haruhi…
- Tudják… - szólal meg hosszas hallgatás után.
- Heh?
- A szüleim…szerintem tudnak róla, hogy köztünk nem csak egyszerű barátság van.
- Haruhi-chan… - öleli meg. – Figyelj…történjen bármi…nem hagyom, hogy bármi bajod legyen…Főleg nem miattam…Na…kérlek ne sírj… - törli le a fiú arcáról a könnycseppet. – Nem biztos, hogy tudják…
- Engem nem érdekel, hogy tudják-e…Az viszont bánt, hogy nem fogják hagyni.
- Ne aggódj…Kitalálunk valamit. Mi nem fogjuk hagyni, hogy közénk álljanak.
~Nahát, Ryu…Te ilyen kedves is tudsz lenni?~ Ryu-nak igaza van, Haruhi-san. – szólal meg Kirie. – Itt az ideje, hogy kiállj magadért…és azért, akit szeretsz…
***
- Haruhi-chan! Ryu-chan! Megjöttünk! – nyitnak be a szobába Haruhi szülei, ahol Ryu épp kártyázni tanítja szőke barátját. – Áh…látom, elfoglaltátok magatokat. Történt valami, amíg nem voltunk itt? Mizuki-chan kissé zaklatottnak tűnt…
- Nem, anyám, nem történt semmi érdekes.
- Öhm…egy kicsit abba tudnátok hagyni a játékot? Szeretném, ha velem jönnétek. Addig apád elintéz egy fontos ügyet.– mondja Mika, mire a két fiú lopva összenéz. – Igazából inkább Haruhit érinti a dolog, de szeretném, ha te is tudnád, Ryu…
- Mi az a fontos dolog?
***
- Haruhi-chan, Ryu-chan…bemutatom Ema-sant… - mosolyog Mika egy hasonló villa udvarában, mint ami nekik van, s ahol egy középkorú, mosolygós nő fogadja őket.
- Üdvözlöm Önöket… - hajol meg, amit Haruhi is megtesz, s egy kis figyelmeztetésre Ryu is. – Kérem, fáradjanak beljebb… - invitálja be őket Ema az otthonába.
- Köszönjük, Ema-san. – ülnek le a tágas, bíbor árnyalatú nappaliban. – Hogy van a kis Aina?
- Köszönjük szépen, hál’ Istennek remek egészségnek örvend. Épp a szobájában van, de mindjárt le is hívatom. – Mei-chan, kedves…kérlek hívd le Aina-chant… - kéri meg a szobalányt, aki rögtön fel is szalad, hogy teljesítse a kérést. Egy perc múlva vissza is jön egy hosszú, fekete hajú, kék szemű lány kíséretében. – Köszönöm, Mei-chan. Hoznál valami harapnivalót a vendégeknek?
- Igenis, asszonyom. – hajol meg és már ott sincs.
- Nos, Aina…Úgy gondolom…itt az ideje bemutatni jövendőbeli férjedet, Haruhi-sant. – jelenti ki, mire a három gyerek, Haruhi, Ryu és az Ainának nevezett lány felkapja a fejét.
- Micso…?! – kezdené Ryu, de Haruhi egy pillantással elhallgattatja.
- Nagyon kedves, udvarias fiú. Tehetséges, okos, hat nyelven beszél, és igazán aranyos. Jó dolgod lesz mellette…
- De anyám…nem vagyunk mi még túlságosan fiatalok?
- Jaj, kis butus…Ha betöltitek a tizennyolcat, akkor házasodtok össze…Szeretnénk, ha addig kicsit beszélgetnétek egymással…Én megyek, megmutatom Mika-sannak az új stílusú hálószobát… - áll fel és a két felnőtt eltűnik, a három gyerek pedig együtt marad.
- Öhm…szóval te vagy Haruhi… - néz a fiún végig. – Nem mondom, tényleg aranyos vagy…És ő kicsoda? – mutat Ryu-ra.
- Ryu…Youkai Ryu. – mondja félvállról.
- Értem…Haruhi…Öhm…nem szeretnélek megbántani, de eszem ágában sincs hozzád menni. – nézi a földet, mire Haruhi elmosolyodik.
- Én pedig nem szándékozom megházasodni…
- Valóban? – néz fel rá. – Miért?
- Azért…mert…Ez hosszú történet…
Haruhi mégis elmeséli (női szigor…)
- Áh…már értem…És ő tényleg egy démon?
- Igen, az…De én nem bánom…Tudod…van benne valami, ami megfogja az embert…és én ezt nagyon szeretem benne…
- Értem…És elnézést, én nem szeretnék közétek állni…A szüleid tudják egyébként?
- Szerintem igen…és azon sem csodálkoznék, ha ezt az egész házasság-dolgot csak azért találták volna ki, hogy ne legyek együtt Ryu-val.
- De hát ez szörnyű…Én azt javaslom, hogy tegyetek valamit ez ellen…
- Meglesz, ezt megígérhetem…Amúgy…téged ez nem zavar?
- Hát…mi tagadás…fura…de nem. Ez a ti magánügyetek…Attól nem vagytok rosszabbak, mint a többiek…
- Na, gyerekek…Elfoglaltátok magatokat? – jön le a két nő a szőnyeggel borított lépcsőn.
- Igen. – válaszolják egyszerre.
- Remek…De sajnos nekünk most már mennünk kell. Szedelőzködjetek, srácok… - mondja, mire a két fiú felöltözik és lassan elindulnak az ajtó felé.
- Viszlát, Aina-chan. Öröm volt veled beszélgetni. – hajol meg előtte Haruhi és Ryu, a lány pedig mindkét fiú arcára ad egy-egy puszit, amibe belevörösödnek.
- Viszlát, fiúk…És ne aggódjatok…Nem mondom el…senkinek… - suttog, majd még nézi, ahogy a két fiú és Mika eltűnik.
***
- Miért akartok ilyen hamar megnősíteni?
- Nem ilyen hamar…Pár év múlva…még fiatal vagy…És arra gondoltunk…
- Nem!
- Tessék? Mit mondtál?
- Fejezd be…Nem fogok elvenni senkit…És senkit sem tudnék jobban szeretni, mint Ryu-t…
- Haruhi…szóval igaz…Van fogalmad róla, mit művelsz? Ryu egy fiú…Nem tűrjük, hogy megtedd…Milyen fényt vetne ránk, ha kiderülne?
- Tudtam…Tudtam, hogy csak ezért volt az egész…Én boldog vagyok Ryu-sannal…Mert tudom, hogy nem érdekből van velem…Hanem, mert őszinték az érzései…És az enyémek is…Az, hogy fiú, engem nem érdekel…Szeretném, ha megértenétek…Megtennék érte bármit…Mert ő is megtesz értem mindent…Beiratkozott egy elit gimnáziumba…csak hogy velem lehessen…szembefordult még a húgával is miattam…Eljött otthonról, csak hogy engem lásson…És ezek után vegyek el olyasvalakit, akit nem szeretek?! Akit csak a hírnév miatt kellene szeretnem?
- Te mégis mit szólnál hozzá, ha kiderülne?
- Semmit…Nem érdekel…De nektek folyton csak a jó hírnév számít…Az, hogy én mit érzek, úgy látom hidegen hagy titeket. Azt hiszem a fiatok boldogsága háttérbe szorul a pénz és a család tökéletessége mellett. És ha még ezek után sem vagytok képesek megérteni…elmegyek innen… - fogja meg Ryu kezét.
- Haruhi…-chan… - suttog Ryu…nem tudja elhinni, amit hall, de nem csak ő van így.
- Haruhi… - képed el Mika is. – Ezt nem gondolhatod komolyan…igen…ez valami rossz tréfa lehet…
- Nem tréfa. Szeretem Ryu-sant.
- Istenem… - ül le. – Mit csináltunk rosszul?
- Semmit, anyu…Ti jó szülők vagytok, de a szerelem kiszámíthatatlan. Ha a Sors azt akarta, hogy így legyen, akkor így kell lennie…
- Nem tudom, hogy tudsz ilyen könnyen beszélni erről…Na és a barátodnak mi a véleménye?
- Azt hittem, pontosan tudja, mi, de elmondom. Mindent…érti? Mindent megtennék Haruhiért, bármibe is kerüljön. Képes lennék érte meghalni is…És most jól figyeljen…Nem fogom hagyni, hogy ártsanak neki…Mert mindennel, ami az akarata ellen van…ártanak neki…És ezt nem engedem…Nem tűröm, hogy szomorúnak lássam őt! Ha nem akarna velem lenni…nem kényszeríteném…Mert szeretem annyira, hogy tiszteljem és elfogadjam az érzéseit…
- Értem…Nos…ha annyira szereted, mint mondod…Elengeded…Jobb lesz neki nélküled…Összezavarodott, csak azért van veled…
- Nem hiszem el, hogy a saját anyám nem képes elfogadni… - rohan ki a szobából Haruhi.
- Gratulálok…Haruhi-chan! – mondja először Mikának, majd megy barátja után Ryu, azonban öt hatalmas, izmos férfi útját állja az egyik mellékutcában.
- Youkai Ryu…most megfizetsz… - hallatszik egy hatodik férfi hangja. De miért olyan ismerős ez Ryunak???
3. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
