|
II./02.-Ígéret
2008.02.24. 13:57
Youkai vs. Hito II.
2. fejezet – Ígéret
- Ha be is tartod…akkor…megteszek neked valamit… - ül le mellé és megcsókolja…
- Ha…Haruhi-chan… - néz rá meglepődve Ryu.
- Ezt veheted ígéretnek. – mosolyog.
- De…de csak ha te is…
- Amiatt ne aggódj…
- Eee??? – néz rá hatalmas, csillogó szemekkel.
- Ryu-san… - kuncog.
- Egy pillanat…Meddig kell jónak lennem?
- Egy hét…meg persze utána is…de egy hétig minimum…
- Hííííí…oké. – vigyorog, majd megszólal a gyomra.
- Gyere…szerintem már kész van az ebéd.
***
- Ezzel be is fejeztük az összefoglalást. Holnap dolgozat…Készüljetek fel rendesen!
- Eeee…Haruhi-chaaaaaan… - nyíg hazafelé menet Ryu. – Meg fogok bukni matekból.
- Dehogy fogsz. Majd én segítek. - mosolyog, mire Ryu megfogja a kezét.
- Haruhi-chan… - néz rá csodáló szemekkel. – Imádlak. – vigyorog.
- Eheh…Köszönöm…én is téged.
- Nincs mit… - érnek haza, ebédelnek meg, majd Haruhi előveszi a könyveit. – Máris?
- Máris…Na gyere. Először is…mit nem értesz?
- Ööö…kb. mindent nem értek…
- Haruhi-sama…Ryu-sama…Hoztam egy kis harapnivalót. A tanulás sok energiát elvesz. – jelenik meg egy fiatal, csinos, hosszú, barna hajú szobalány az ajtóban, de amikor Ryu elveszi a tálcát, elpirul és igyekszik minél hamarabb távozni.
- Mi van Mizuki-channal? Folyton ezt csinálja, ha velem találkozik…Mindegy…Kezdjük.
- Rendben…Ugye a téma a geometria. Kezdjük a háromszögekkel. Két csoportba oszthatók. Szögek és oldalak szerint.[…] A Pitagorasz-és Thales-tétel egyszerű…A lényeg, hogy mindkettőben derékszögű háromszögről van szó. […] A négyzet kerülete simán 4a, mert minden oldala egyenlő. […] Az utolsó a húrnégyszögek…Ez egy kicsit bonyolultabb…Először is húrnégyszögnek nevezzük… - magyaráz buzgón, hosszasan Haruhi Ryunak, aki kivételesen figyel és nem csokoládés palacsintáról álmodozik. – Na, sikerült megértened?
- Aha…Legalább nem bukok meg… - sóhajt, mire Haruhi elkuncogja magát.
- Majd holnap kiderül… Figyi…arra gondoltam…hogy holnap elmehetnénk…együtt valahova…
- Vááá!!! Randira megyünk holnap!!! – ugrándozik, majd megcsókolja Haruhit. Azonban egyikük sem veszi észre, hogy az ajtó résnyire nyitva van és valaki figyeli őket…
***
- Na de Mika…biztos vagy ebben? Nem értettél félre valamit?
- Mit lehet egy csókon félreérteni?!
- Cs…csókon? – döbben le.
- Igen…Én nem tudom, mit tehetnénk…Nem engedhetjük meg, hogy a fiunk…
- Igazad van…Lépnünk kell valamit…És én már tudom is, mit.
***
- Itt vannak a tesztlapok. Írjátok fel rá a neveteket és az osztályt. 40 percetek van rá. Kezdhetitek. – osztja ki a dolgozatokat a matektanár és hozzákezdenek. Haruhi, mint mindig legelsőnek, kb. 25 perc múlva beadja. Az osztály legnagyobb megdöbbenésére azonban öt perc múlva Ryu keze is a magasba lendül, jelezve, hogy elkészült, arcára pedig elégedett mosoly ül ki. – Nos…letelt az idő, kérem adjátok be a dolgozatokat.
- Na, Ryu-san? Hogy ment?
- Bingó! – vigyorog. - Száz, hogy hibátlan!
- Örülök neki… - mosolyog. - Még lesz egy történelem, aztán tudod…
- Igeeeeen!!! Ra… - kezdené, de Haruhi befogja a száját, mert így is a fél osztály feléjük néz. – Eheh… mi az? Semmi érdekeset nem mondtam…
- Ryu-san… - mosolyog fejét csóválva Haruhi.
A vidámpark előtt…
-Tudod…fenekestől felforgattad az életem, Ryu-san…De én nem bánom. – mosolyog. – Legalább van valami igazlom az életemben. Ryu-san…Ryu-san? – néz a fiúra, majd elneveti magát a nagy, boci szemekkel álló, a játékokat néző Ryu-n. – Te aztán fel tudod vidítani az embert…Na gyere… - veszi meg a jegyeket, és bemennek.
- De kafaaa…
- Nos…hova menjünk először?
- Hmm…hullámvasúúút!!
- Biztos vagy benne? Ahhoz gyomor kell.
- Pont azért! – húzza a hullámvasút felé, majd felülnek rá. Ryu szemlátomást élvezi, főleg, amikor lefelé mennek, Haruhi inkább belekapaszkodik a fiú karjába, nem nagyon van hozzászokva ehhez. A következő állomás az óriáskerék, majd a szellemvasút, és egyéb olyan játék, amihez merészség is kell.
- Ryu-san. Nem vagy már éhes?
- Most, hogy mondod…Mi a kaja?
- Menjünk el a standokhoz, ott biztos ki van írva a választék.
- Na akkor…Pizza…hamburger…hot-dog…kóla…fagyi…
- Nem kell felsorolnod, én is tudok olvasni… - kuncog.
- De hát csak tudatnom kell az eladóval, mit szeretnék… - vág értetlen képet.
- Eee…ezt mind? Mekkora gyomrod van neked?
- Hatalmas. – vigyorog, és mutatja is. – De én ezt nem egyedül szeretném megenni…hanem veled…
- Aranyos vagy… - mosolyog. – Rendben, ülj le addig, amíg rendelek. – mondja, majd kis idő múlva viszi is. Egy óra múlva felszállnak még egy-két játékra, befizetnek a céllövöldénél, majd délután négy óra körül átmennek a vidámpark mellett lévő állatkertbe.
- De kiráááály! Odanézz! Mekkora szája van! – mutatja Haruhinak az épp ásító tigrist. – Én is akarok egy ilyet…
- Ryu-san, a tigris szörnyen veszélyes. Bármikor megharaphat…
- Kár…Wow! Azta! Egy akkora tojást hogy tud lenyelni? – kérdezi az ebédjét nyugodtan elfogyasztó, hatalmas kígyót látva.
- Hát…kiakasztja az állkapcsát…Érdekes lények…Mondd…öhm…megnézhetjük a vidrákat? – pirul el. – Tudod…ők a kedvenc állataim…
- Remek…Gyere… - kezdi húzni. – Hmm…vidra…vidra… - keresi a feliratot. – Áhh…ez az! Heh…de furi kis micsodák…
- Szerintem aranyosak…És olyan harmóniában tudnak dolgozni…Nézd…az a kicsi beszorult…de a többiek segítenek neki…És most, mint az emberek, úgy cipelik a kis vidrát…Olyan csodálatos állatok. – nézi őket elmerülve. Ryu pedig Haruhit látva elmosolyodik, megsimogatja a fejét és tovább bámulja a játszó kölyköket.
Miután minden állatot alaposan kibeszéltek, Haruhi javaslatára hazaindulnak…
- Hát ez jó nap volt. – dől el az ágyon Ryu.
- Igazad van, én is élveztem. Tudod…eleinte fura voltál, de most már szeretek veled lenni…
- Akkor jó…De mondd…„azt” komolyan gondoltad?
- Igen… - pirul el.
- Tutira?
- Igen.
- De tényleg tutira?
- Igen.
- Akkor, ha téééényleg tuti, én leszek az osztályban a legjobb tanuló…Csak utánad persze…Egy rossz szót nem fogsz hallani rám.
***
Tanórákon…
- Ryu-kun! Kérlek ismertesd a helyes megoldást!
- 265,5.
- Ez…helyes…
…
- Ryu-kun, mi a helyes válasz?
- Ausztrália!
- Így van…
…
- A gyakorlatot Youkai fogja nekünk bemutatni!
- Igenis, tanár úr!
- Youkai…ez tökéletes…
***
Egy hát múlva Haruhinál…
- Büszke vagyok rád, Ryu-san. Alig van ötösön kívül más jegyed és nagyon jól viselkedsz az iskolában.
- Köszi…Igyekszem, tudod…
- Kisfiam…édesapáddal elmegyünk a nagyihoz. Van kedvetek velünk jönni?
- Sajnálom anyu, de megígértem Ryu-sannak, hogy elmagyarázom neki a fizikát.
- Hát jó… - sóhajt. – Akkor majd jövünk…És semmi butaság…Sziasztok…
- Viszlát, anyu…És üdvözlöm a nagyit!
- Átadom. – zárja be anyja az ajtót, a két fiú pedig egymásra néz.
- Miért hazudtál neki? – vonja kérdőre Ryu Haruhit, de nem kap egyelőre választ. Aztán csak kinyögi…
- Csak a fizikában hazudtam neki…Megígértem valamit, nem emlékszel? – simít végig a fiú mellkasán és megcsókolja.
- Haruhi…-chan… - vörösödik el most először, bár csak halványan Ryu, majd azok kapják magukat, hogy immár felső ruházat nélkül eldőlnek az ágyon…
***
- Haruhi-sama! Ryu-sama! – lép be a szobába másnap reggel Mizuki, a szobalány, de szinte azonnal ki is rohan könnyes szemmel a két, egymást ölelő – meztelen – fiút látva, és becsapja maga után az ajtót.
- Ryu-san…Ryu-san, ébredj… - rúgja le magáról a takarót Haruhi, és felöltözik.
- Hm? Ja…jó… - kapja fel a fejét, majd visszafekszik.
- Ryu-san, gyerünk! Azt hiszem…ajtócsapódást hallottam… - suttog, mire vörös barátja azonnal felpattan és felkapja magára a ruháit.
- Nahát, fiúk… - jelenik meg szinte rögtön azután Kirie a szobában, hogy Ryu a nadrágját felvette. – Ez szép volt…
- MIII?!! Te ezt… - esik hasra bátyja, mert épp a zoknit akarta felvenni. – Ez magánügy, Kirie!!!
- Nyugi, bratyó… Én a szobalányra értettem… - kuncog.
- Szobalány? Mizuki-chanra gondolsz?
- Talált-süllyedt, Ryu. És szegény eléggé ki volt akadva. Látva, hogy a szerelme egy azonos neműhöz vonzódik…
- A…a mije?!
- Jaj, hát te nem vetted észre, Ryu? Az a lány…gyengéd érzelmeket táplál irántad…Óh…szerelmi háromszög…Vagy négyszög? – néz most vigyorogva Haruhira.
- N…négyszög?
2. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
