|
II./06.-Álom vagy valóság?
2008.02.24. 13:44
Temptation II.
~~végzetes titkok~~
6.fejezet – Álom vagy valóság?
- Tessék? – néz rá ledermedve, majd lekever neki egyet. – Mégis mit képzelsz te magadról?! Soha ilyet nem tennék az öcsémmel! Megint hazudsz…mint mindig... Mást sem hallok tőled, csak hazugságokat! És az előbbiek…Csak nyafogás volt…Ha azt hiszed, hogy ezzel megpuhíthatsz, hát nagyon tévedsz! Nem foglak sajnálni! Magadnak okoztál mindent!
- Lycoris…hadd magyarázzam el…Talán nem te voltál, de én téged láttalak…Lehet, hogy valaki felvette a te alakod…Nem tudom…De nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy teljesen összetörtél volna…Elvileg nyolc éves voltál…Azokat pedig nem azért mondtam, hogy sajnálj…Csak, hogy tudd, bármire képes lennék érted…Nem fogok könyörögni, hogy megbocsáss, de ha nem teszed…Feladom magam…Nem akarlak zsarolni, de…
- Te nem vagy normális…
- Nem lesz szükség arra, kölyök… - mosolyog sötéten egy feketeruhás, fekete hajú, magas férfi. – Fogjátok el… - utasítja a háta mögött megjelenő négy másik férfit, akik jóval izmosabbak, Azok engedelmeskednek is, hátulról lefogják a fiút, hátrakötözik a kezét, és egy-egy pisztolyt fognak rá. – Ha menekülni próbálsz…Véged van…Ojou-sama…Kérem jöjjön velem. – nyújtja a kezét Lycorisnak. – Ha jó tudom, ma van a 18. születésnapja…
- I..igen… - néz Hikaru után, aki vet még rá egy pillantást és eltűnik az őt fogva tartó alakokkal együtt.
- Mehetünk, kisasszony? Van valami, amit meg szeretnék Önnel beszélni…
- Rendben…menjünk… - fogja meg a kezét…
>>***<<
- Miről akart beszélni velem? – zárja be szobája ajtaját, majd a férfi felé fordul. – Tsu…Tsurugi!! – néz rá, majd a sarokban megkötözött alakra, aki idehozta őt.
- Hi, Lyco-chan! – áll a férfi helyén az említett személy vigyorogva, de tekintete hamar megváltozik. – Úgy látom nem követed a jóslatot…Megmondtam, hogy ellenedtől még szívesebben fogadj segítséget, mint barátodtól…De úgy néz ki, nem érdekel…Tudod…Hikarunak is jósoltam…Hogy meg fog halni…kivéve, ha valaki megmenti…Sem a húga…sem az apja, sem én nem tudjuk megmenteni…De mivel ennyire nehézfejű vagy…Megmutatom neked, mi is történt valójában…
>>***<<
- Sajnálom, apa…Szégyent hoztam rád…Leszoktam a vérről…Embert csináltattam magamból…hogy a boldogságom meglegyen…Rád nem gondoltam…És Lycorist is becsaptam…Azt hiszem, Eustomának igaza van…megérdemlem, amit kapok… - ücsörög egy hűvös cellában Hikaru.
- Te tényleg nem vagy normális…
- I…Itsuki!
- Hi, kölök…Hogy s mint vagy?
- Lássuk csak…Bevallottam mindent Lycorisnak…lehordott mint a…Most pedig ki akarnak végezni…De köszönöm kérdésed, tökéletesen elvagyok…Hogy mennek a dolgok Kagurával?
- Ehh…Ó…hát remekül… - *csillogó, szív alakú szemek,*
- Eh…örülök neki…De te mit keresel itt?
- Azért jöttem, hogy kiszabadítsalak, öreg…
- Ne…
- Mi az, hogy ne?! Ne csináld ezt velem! Még fiatal vagyok a halálodhoz! – rángatja a ruhájánál fogva, majd a fiúnak bevillan egy jelenet.
„A nyolc éves Lycoris egy sötét utcán halad végig...Hikaru utána…Hangos kiáltás…Egy fiúé…Haru! Lycoris, miért? Nem…ez nem Lycoris…Egy magasabb árny…Hosszú haja van, és elég fejlett…Megszólalt…Mély, rideg a hangja. Ez nem lehet igaz…”
- Hé! Kölyök, jól vagy? Meg ne hallj itt nekem a kivégzésed előtt!!! Illetve…
- Itsuki…Itsuki, nyugodj meg…Nem fogok meghalni…
- Valamit még tudnod kell…Nem akartam elmondani, de…valójában nem csak te hazudtál a másik félnek…
- Ezt hogy érted?
- Ne mondd, hogy nem vetted észre…Lycoris kulcscsontján egy X alakú seb van…Tudod te mit jelent ez?
- X alakú seb? Igen, tudom, hogy van, de…Egy pillanat…Az nem látszik ki a ruhából… - néz Itsukira gyanakvón.
- Eheh…ne gondolj rosszra…Tudod…megtaláltam valamit…Lycoris…parancsot kapott…hogy öljön meg…téged…
- Engem? De…kitől?
- Úgy tűnik szerződést kötött Mashiroval még régebben…Azt hiszem ezért gyógyult meg az öccse is…
- Lycoris…embereket öl? – dermed le.
- Csak megsebzi őket…De olyan szenvedés következik ezután, hogy saját maguk vetnek véget az életüknek…De hidd el…nem szívesen csinálja…
- És most…engem akar…Hol van most?
-A szobájában…Tsurugi magyarázott neki valamit…Úgy tűnik nem fog egy darabig kijönni…
- Ez az! Azt hiszem…van egy ötletem…
>>***<<
- Polgártársaim! Azét hívtalak most titeket ide, hogy tanúi legyetek egy arcátlan vámpírfajzat elítélésének és kivégzésének! Megtámadta a fiam…becsapta és kihasználta a lányom…Megérdemli-e a halált? –löki előre a hátrakötözött kezű Hikarut, mire a tömeg hangos igenlése hallatszik.
- Hikaruuuu… *sír*
- Nyugodj meg, Saku-chan… *megölelgeti*
- Jaj, gyerekek…ez olyan megható… *elbőgte magát*
- Hát akkor ezt megvitattuk…
- Lassan a testtel, Eustoma!
- Forbeshii! Mit keresel te itt?!
- Épp a fiamat akarod kivégezni! Nem fogom hagyni! – áll fel mögé a hatalmas, fekete vámpírsereg.
- Igen? És ahhoz mit szólsz, hogy a drága fiad embert csináltatott magából, csak hogy a lányommal lehessen?
- Ostobaság…
- Azt hiszed? – mosolyodik el. – Hikaru…meséld csak el apának, mit is tettél…
- Azt hiszi, ezzel elérhet valamit? – mosolyog. – Nem fogom a parancsait követni…Csak egyet kérek…Hadd beszéljek a lányával…- néz fel az apja mellett ülő lányra. - Még egyszer…utoljára…Ígérem, semmi trükk…
- Hát rendben…De egy rossz mozdulat és…
- Értettem. Lycoris… - néz a közeledő lány felé.~Ez a gyűlölet a szemében…~
- Mit akarsz? – megy oda hozzá, mire a fiú elhúzza a felsőjét és megnézi a kulcscsontját. – Mégis mi a fenét művelsz?!
- Tudtam…Te nem vagy Lycoris…
- Te megőrültél…Mi az, hogy én nem…? Apa…azonnal végeztesd ki!
- Tudod Ren…Mikor elvezettek, Lycoris szemében nem gyűlölet volt, mint ahogy a tiédben...
- Ez felségsértés!!
- Ren? Hogy merészelsz ilyeneket mondani a lányomra? Hogy merészeled a tanácsadómhoz hasonlítani?
- Szóval nem vagyok elég jó?! – bukik ki a kérdés „Lycorisból”, de rögtön a szájához kapja a kezét.
- Te…tehát igaz…
- Uram! Ő volt az, aki megtámadta a fiát…Lycoris képében…Én láttam, de azt hazudtam, hogy én voltam, mert tudtam, hogy ha a lánya megtudná, teljesen összetörne…Tudom, hogy ezzel a hazugságommal mindent elrontottam…Ezért lettem ember, hogy ezt helyrehozzam…De nem sikerült...
- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz?
- Tőlem…Meggyőződtem róla, hogy most kivételesen nem hazudik… - jelenik meg az igazi Lycoris. – Igazat mond…Egytől egyig…Én képes vagyok neki megbocsátani…
- Lycoris…
- Értem…Akkor…ezennel Hikaru felmentést kap az ítélet alól, Rent pedig börtönbe záratom. – néz a nőre, aki már saját alakjában van, majd amikor Eustoma nem figyel, hirtelen felé dob egy fekete tőrt.
- Ne… - suttogja Hikaru, majd a szívéhez kap és összeesik. Lycoris, Eustoma és Forbeshii pedig ledermedve állnak.
- Ostoba kölyök! Minek véded meg azt, aki a halálodat akarta?!! - kiabál még, majd elhurcolják.
- Hikaru… - guggol le hozzá könnyes szemmel Lycoris. – Ne hagyj itt…kérlek… - fogja meg a fiú kezét. – Megmentetted az apám…Ne menj el…
- L…Lycoris…sajnálom...hogy hazudtam neked…Nem akartam…fájdalmat okozni…
- Hikaru… - megy fel hozzá apja, s bár vigyáz rá, hogy ne lássák, könnyes a szeme.
- Apám…sz…szégyent hoztam…rád…Sajnálom…
- Nem hoztál…Büszke vagyok rád…De ne halj meg…
- Ne haragudj…Lycoris…mondd meg annak a szemétnek, hogy ha nem oldja fel a szerződést…seggbe rúgom… - mosolyodik el halványan. – És köszönöm… - mondja, majd lecsukja a szemét.
- De…de ugye nem halsz meg…Hikaru…Hikaru!
>>***<<
- Hikaru! Hikaru, ébredj! Hikaru! – ébresztgeti a tízéves fiút apja. – Lycoris, te is ébredj fel…Itt van a vacsora…
- Uram! Baj van! – rohan be egy szolgáló a szobába, ahol a két gyerek már felébredt.
- Mi történt?
- Lycoris kisasszony öccséről van szó. Súlyosan megsérült, azonnal jönnie kell! – mondja zihálva, mire a két gyerek lassan összenéz…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
