|
06.-Ryu másik oldala
2008.01.05. 16:48
Youkai vs. Hito
6. fejezet – Ryu másik oldala
- Köszönöm…De…ezt te csináltad? – néz fel rá, nagy csodáló szemekkel, majd feláll és megcsókolja, mire Ryu csak elvörösödik.
- Öhm…Egyél, jó? – mondja kissé zavartan, és még mindig vörös.
- Rendben… - kuncog. – Tudod, Ryu-san…Engem nem zavar, hogy démon vagy.
- Honnan veszed, hogy én ilyenekre gondolok?...Tényleg nem zavar?
- Látszik rajtad…És tényleg nem…Igazából…egy kicsit örülök is neki…Legalább már értem, hogy miért a női WC-be húztál be. – kuncog.
- Eheh…
- Én…én szívesen lennék veled…Igaz, ez nem természetes dolog, de…Szeretlek…A kérdés az, hogy te mit szeretnél… - mondja komolyan, mire Ryu kezében megáll a kés (mert épp azon igyekezett, hogy felvágja a csirkét), ránéz Haruhira, majd megfogja a ruhájánál és megcsókolja. Haruhi először elmosolyodik magában, aztán…
- Öhm…Ryu-san…ne…ezt ne…Ha…hagyd abba…Kérlek…ezt még nem…Nem szabad!
- De mit csináljak, ha így provokálsz?
- Ryu-san…Elég…Ez nem játék…Gyerekek vagyunk…Ryu-san! – de ekkor hangos durranást hallani.
- Ajj…Már megint szórakoznak… - engedi el és nyitja ki az ajtót. – Ha még egyszer petárdázni mertek a házamnál, befőttet csinálok az agyatokból!!! Ha? Mi a…? – vakarja a fejét, mert senki sincs ott. Azonban a házból kiabálás hallatszik, majd hirtelen megszűnik. – Haruhi!!! – rohan vissza, de a fiúnak hűlt helye. Csak egy cetli maradt az asztalon:
„Ha a kell kis barátod, gyere érte. Tudod, hová. Két órát kapsz, Youkai Ryu. Mágiát nem használhatsz, vagy arisztokrata haverodnak annyi…”
- Seggfejek…Felhasználni egy ártatlan embert…Szemetek…Majd megtanulják, mi a jó modor… - indul el, szárnyai ismét megjelennek és felszáll.
***
>Nem messze egy hegyoldali, ajtóval „felszerelt” barlangban…<
- Mi lesz, ha nem jön el?
- El fog jönni, Jiro, nyugodj meg…Ez a fiú…bár ember, sokat jelent neki…Nem igaz…Haruhi?
- Kérem engedjenek el…Az apám miniszterelnök és rengeteg pénze van…Ha váltságdíj kell, akkor…
- Nem váltságdíjért raboltunk el, kölyök!! – förmed rá egy magas, fekete hajú démon, mellette pedig egy kissé alacsonyabb vámpír.
- Akkor miért…?
- Hogy bosszút álljunk a kis barátodon…Youkai Ryun..
- Mit követett el, hogy bosszút akarnak állni?
- Az legyen a mi dolgunk!!
- Várjunk csak…Youkai igen kedveli ezt a fiút…Sőt mi több…Gyengéd érzelmeket fűz hozzá…Jól mondom, kishaver? - emeli fel a megkötözött fiú állát.
- Ne érjen hozzám…
- Hujuj…Ryu hozzád érhet, igaz? Sőt… - húzza végig az egyik ujját a fiú arcán. – A kis barátod a szerelmed, mi?
- Ez…ez magánügy… - pirul el.
- Ugyan…nincs ebbe semmi szégyellnivaló. Megértünk… - simogatja meg a fejét.
- EL A KEZEKKEL HARUHITÓL!!! – rúgja be Ryu az ajtót, aki most lángol a dühtől és elég félelmetes. – Mit ártott nektek ez a fiú!!? Ti szerencsétlen seggfejek, tűnés innen amíg jókedvemben vagyok!!!
- Nézd már, Kin hogy pattog a kis bolha… - vigyorog a Jironak nevezett démon. – Újabban emberfiúkra hajtasz?
- Ryu… - suttog Haruhi.
- Pofa be, Jiro! Haruhi…menj ki innen!
- Jó vicc…És megmondanád, hogy? – kérdezi, mire Ryu egy tőrt dob oda neki.
- Használd ezt és tünés!
- Ezt bebuktad, öcskös. Egy arisztokrata nem tud ilyet használni… - vigyorog a Kin nevű vámpír. – Nem igaz, Jiro?
- De igaz. Tuti, hogy a kölyök nem… - néz Haruhi hűlt helyére. – Ez nem lehet igaz… - hűl el, Ryu pedig elvigyorogja magát.
- Nos akkor…Kin…Jiro…Induljon a játék. – jelenik mega kezében két katana, az egyik fehér, a másik pedig fekete. – Választhattok…kinek melyiket mártsam a szívébe? Azt hiszem, te kapod a feketét, Jiro...De tökmindegy… - támadja meg két ellenségét a kardokkal, akik elhárítják a támadást.
- Háh…Nem jött be… - vigyorog Kin, mire Ryu erősen gyomorszájon rúgja, és a földre rogy. A következő pillanatban azonban az oldalához nyúl és kihúzza onnan a tőrt, amit Jiro szúrt bele. Térdre rogy és egyre nehezebben veszi a levegőt is.
- Na, mi az? Már nem vagyunk olyan nagy legények? – vigyorog kajánul Jiro, mire Ryu megfogja a ruhájánál és lehúzza magához, majd közel hajol hozzá és mintha meg akarná ölelni, de helyette csak belemélyeszti a hátába a fekete kardot.
- Ne vegyél rá mérget…Jiro-mester… - suttogja a már halott férfinek, majd ő maga is összeesik.
***
- Hol lehet már Ryu…? Mi tarthat ennyi ideig? – kuporog a barlang előtt Haruhi. – Azt mondta jöjjek ki...De ha valami baja lesz…Félelmetesek voltak azok a férfiak…És veszélyesnek tűntek…Mit csináljak? Be kell mennem…Már nem hallok hangokat bentről. Bemegyek… - ál fel, fog meg egy vastagabb botot és megy be az ajtón. – Ryu-san? – szólal meg félénken, majd meglátja az ájult fiút vérben fürödve. – Ryu-san!
- Mit akarsz…itt kölyök? A…barátod meghalt… - ül fel a gyomorszájon rúgott Kin, mire Haruhi ordít egyet és fejen vágja a bottal Kint, aki ismét elájul.
- Ryu-san…Ryu-san ébredj fel…Ne… - veszi észre a sebet a fiú oldalán. – Így el fog vérezni…Ryu-san tarts ki… - szakítja el a ruháját és kötözi be a fiút. – Mit csináljak? Megtámadnak, ha kimegyek vele…És nem tudok védekezni…Ryu-san, az istenért…Ébredj fel…Adj ötletet, hogy mit csináljak…Ez miattam van… - sírja el magát. – Ryu-san, ha meghalsz én…én veled megyek…Kirie…talán idejön, ha hívom. KIRIEEEEEEEE!!!!! – kiabál, majd pár másodpercig semmi, de aztán egy árny jelenik meg, ami egyre közelebb és közelebb jön. – Kirie…ne szórakozz most…A bátyád veszélyben van…Meg kell mentenünk…
- Micsoda? – jelenik meg előtte a lány. – Ááá!!! A bátyám! A saját, külön bejáratú bátyám! Meg fog halni!!! Haruhi, mit csináljunk?! Meg fog halni a bátyám!! – hisztérikázik.
- Kirie! Először is nyugodj le…Ha nem sietünk, Ryu-san tényleg meg fog halni…És itt van egy eszméletlen vámpír…Az a másik…nem tudom….Azt hiszem meghalt…Én meg nem merek kimenni, mert könnyű célpont vagyok…Ezért hívtalak…Segíts innen kivinni Ryu-sant.
- Rendben…Fogd meg, én meg majd vigyázok, nehogy megtámadjanak…
>Pár órával később Ryu az ágyában alszik ellátott és bekötözött sebbel az oldalán…Haruhi és Kirie pedig a konyhában beszélgetnek…<
- Haruhi… - szólal meg egy idő után Kirie. – Köszönöm…Te tényleg nagyszerű srác vagy…És…bár eleinte zavart, hogy a bátyám veled van…most mégis örülök neki, hogy ilyen remek…partnert talált. És rájöttem arra, hogy mindegy, milyen neműek is vagyunk…ha szeretjük egymást, más nem számít. És…tényleg…nagyon köszönöm, hogy nem futamodtál meg és megmentetted a bátyámat…
- Ugyan, Kirie-san…Szóra sem érdemes... – mosolyog. – A lényeg, hogy Ryu-san felépüljön…Még mindig alszik?
- Nem tudom…Menj és nézd meg…
- Rendben. – áll fel és nyit be óvatosan a fiú szobájába. – Ryu-san…Ébren vagy? – suttog, de nem kap választ. – Ezek szerint még alszol. – húz az ágyhoz óvatosan egy széket és leül rá. – Megmentettél…Köszönöm, Ryu-san…Köszönöm szépen… - suttog pár perc gondolkodás után.
- Nem tesz semmit, kölyök… - nyitja ki a szemét, és enged el egy erőltetett mosolyt a még félálomban lévő fiú.
- Hála az égnek, élsz…Annyira aggódtam miattad…Hogy vagy?
- Hát…voltam már jobban is…De ne aggódj, miattam prücsök…Seperc alatt fel fogok épülni…
- Örülök, de…Ryu-san…Mondd…Gondot jelentek a számodra?
- Miket beszélsz, Haruhi-chan? – kel fel és öleli magához Haruhit, bár eléggé fáj még az oldala. – Nem mentem volna érted, ha csak nyűg lennél nekem.
- De…
- Haruhi… - teszi az ujját a szája elé. – Szeretlek… - mosolyog, majd megcsókolja.
- Haruhi-san… - nyit be suttogva Kirie, majd elmosolyodik és halkan visszazárja az ajtót…
6. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
