|
05.-"Az otthonom"
2008.01.05. 16:46
Youkai vs. Hito
5. fejezet – „Az otthonom”
- Üdv az Alvilágban, Haruhi-chan!!! – dől neki egy sziklának a halálosan nyugodt Ryu.
- ??? – áll ledermedve Haruhi, aki csak értetlen képpel bámul a fiúra.
- Nem érted, igaz? Na, gyere, elmagyarázom… - fogja meg a karját és húzza befelé, az egyre sötétedő ismeretlen (legalábbis Haruhinak) felé.
- De Ryu-san…Az…Az Alvilág csak…mese…Tudományosan bebizonyították, hogy nem…
- Nem létezik, igaz? – mosolyodik el. – Akkor ez micsoda?
- Azt hiszem…Tudom már! Ez a timbuktui óriásszínház! Hát persze! Jól beugrattál! – nevet, Ryu pedig a homlokára csap.
- Hé, kölyök! Ez nem színház! Ez tényleg az Alvilág! Mit csináljak, hogy el hidd?
- Hát…Eeeee??! Ha ez tényleg az Alvilág, mit keresünk mi itt?!! Ember ide nem igazán léphet be…
- Ezt meg honnan tudod?
- Olvastam egy meséskönyvben…
- Eh…szuper…Itt…csak te vagy az ember, Haruhi-chan…
- De…de…Várjunk csak…Akkor te…te… - kezd el hátrálni, mert Ryu végighúzta az ujját egy vastag kőfalon, és a nyoma vörösen izzani kezd, a fal pedig a vonal mentén a szó szoros értelmében elolvad. – Szent Atyaúristen… - suttog.
- Klassz, mi? – fordul vissza hozzá vigyorogva Ryu. – Haruhi? Valami baj van? – néz le az ájult fiúra. - Hé! Az Alvilág nem arra való, hogy órák hosszat aludjunk! Tessék felkelni! Haruhi…Jól vagy? Mondom, hogy ez nem arra való, hogy…Ne aludj már annyit…Most mondtam, hogy ez az Alvilág…Haruhiiii!!! Ez nem igaz…Alszik…Vagy…talán én ijesztettem meg? – vakarja a fejét. – Áhh…képtelenség…Nem olyan félelmetes egy olvadó fal… - von vállat, felveszi Haruhit az ölébe és egy kisebbfajta barlangba viszi, ahol fekvőhelyet készít a fiúnak, és tüzet rak, mivel elég nyirkos és hűvös az idő odabent. Fél óra múlva halk nyöszörgés kényszeríti Ryut arra, hogy abbahagyja az álmodozást. – Haruhi? Jobban vagy? Miért aludtál el?
- Nem aludtam el. – ül fel a fejét fogva. – Ugye az csak egy álom volt…Az a fal…és hogy te démon…
- Nem igazán… - néz félre és malmozik az ujjával Ryu.
- És…és akkor…most mi…lesz? – nyel egyet.
- Körbevezetlek az otthonomban… - húzza ki a barlangból, jelennek meg hatalmas, fekete démonszárnyai és kapja fel a fiút. – A legénységed a hajóban marad, amíg vissza nem érünk…Igen, visszahozlak, nyugi… - próbálja lenyugtatni szegény rémült fiút. – Na…ne reszkess már…Ez csak az Alvilág…Amíg én veled vagyok, nem bánthat senki sem.
- És te…Ugye nem fogsz…nem fogsz…
- Megölni? Dehogy…Csak hazaviszlek…beteszlek a sütőbe…szép pirosra sütlek…citromot rakok a szádba és te leszel a vacsorám…
- EEEEEEE!!!?
- Jaj, ne parázz már, csak ugratlak…Túlságosan megkedveltelek ahhoz, hogy bántsalak. – vigyorog, mire Haruhi nagyot sóhajt. – Nézd csak…Ott vannak azok a démonok, akiktől nem árt félni… - mutat le egy csapat alvó, „szokványos” kinézetű démonra, akik inkább szörnyetegekre hasonlítanak. – Bár ezek nem a legfejlettebbek…agy hiányában bárkit képesek megölni…Úgyhogy ne menj a közelükbe…Igen…a vámpírok…
- Vámpírok? – nyel egy nagyot.
- Igen…tőlük se árt távol maradni, bár némelyik azért nem olyan rémes…Na a legrosszabb rémálmod most következik. – mutat jobbra.
- Egy csapat gyerek? – néz értetlenül.
- Ja…bocs…Nem a gyerekek…Ők… - mutat balra, ahol egy rakás, magasabb szintű démon, akiknek emberi alakja van, mellettük különböző állatok, farkasok, tigrisek, és más, a tudományban nem ismert lények pihennek. – Na…nekik már van eszük…És ki is használják…
- Te is ilyen vagy, Ryu?
- Nos…hát igen… - viszi el egy nagy kastély felé. – És…íme a fő gonosz…Minden itteni lény főnöke. Óvakodj tőle, mert sose tudhatod, milyen alakban jelenik meg…Ördögökkel él együtt…ők a szolgái…
- Nem tudtam, mit hiányoltam…- sóhajt, amikor meghallja az „ördög” szót.
- Eh…Ja igen…Mégsem tőle kell félned a legjobban. Van egy lény…aki még engem is megfélemlít… - meséli teljes beleéléssel, a lehető legfélelmetesebben. - Mindenki úgy hívja…Kirie…
- A húgod? – néz rá értetlenül.
- Ő nem csak a húgom…Ő…
- A világ uraaaa…És mindjárt itt lesz, hogy elverje a bátyjáááát… - szól a hátuk mögül egy elmélyített hang.
- ÁÁÁÁ!!! Kirie!! A frászt hozod rám! – ordítja el magát, mire Haruhi kuncog egyet. – Menj máshová ijesztgetni. Haruhi már így is be van tojva, ne tegyél rá még egy lapáttal…
- Biztos, hogy nem neked lett tele a gatyád? – néz rá kajánul.
- Nem! És ne nézegesd a hátsómat…illetlen…
- Jaj, elnézést, Mr. „Nem vagyok meleg”…
- Tűnj már el…Szegény Haruhit halálra rémiszted. – ölelgeti a fiút.
- Ryu…meg…fulladok…
- Tudod Ryu…nem szégyen az, ha fiút szeretsz…Csak gáz… - kuncog és eltűnik.
- Ajj…ezért még úgy…Csak kapjam el egyszer, úgy megverem ezért… - enged a szorításon.
- Ugyan…csak a húgod…
- Sajnos…Na gyere, menjünk tovább…Azért vannak itt lent rendes lények is…Sárkányok…na nem mindegyik épp rendes, de sokan igen…Vannak normális démonok…Mint én… - enged el egy álszent mosolyt. – Meg hát…sok olyan lény, amikről a tudományban…tudomást sem vesznek… - teszi le egy ház előtt, ami nem éppen szép kis házacska kerttel, meg virágokkal. – Na…itt lakom…gyere be…
- Anyukád mit fog szólni, hogy idehoztál egy embert?
- Nekem nincs anyám…
- Ja…ne haragudj…Akkor…apukád…
- Apám sincs…
- Egyedül éltek a húgoddal?
- Igen…De nem ez most a lényeg…Ülj le… - mutat egy székre, ám a mellette lévő hintaszékféle magától mozog.
- Ez meg…hogy…? – néz Ryu-ra furán Haruhi, hiszen senki nincs ott látszólag.
- Ja…csak Szultán, a kutya…Szellem…az emberek nem látják…Ne félj tőle, nem bánt…
- Eheh…értem…Mit csinálsz? – kérdi érdeklődve, mert Ryu a szekrényben kotorászik, majd elővesz egy lábast, kanalat, kést, mindent ami főzéshez szükséges.
- Csinálok egy kis kaját, jó?
- Te tudsz főzni?
- Hát…ha egyedül él az ember rá van kényszerítve…Hugi nem szeret…Én se, de ez nem lényeg…Emberi kaja kell neked, igaz?
- Hát…igen…
- Rendben, bár kaviárral, meg ilyen baromságokkal nem tudok szolgálni…
- Nem, nem baj…Bármi jó… - néz csodálattal a fiúra.~Nem hittem volna, hogy ilyet is tud…Talán nem is baj, hogy démon.~gondolkodik, majd egy jó bő óra múlva Ryu elé tesz egy sült csirkét, mindenféle körettel.
- Jó étvágyat…
- Köszönöm…De…ezt te csináltad? – néz fel rá, nagy csodáló szemekkel, majd feláll és megcsókolja, mire Ryu csak elvörösödik.
5. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
