|
03.-Érzelmek
2008.01.05. 16:43
Youkai vs. Hito
3. fejezet – Érzelmek
- Ne csináld már ezt…lécci… - ül közelebb Haruhihoz, aki egy pillanatra felkapja a fejét, de továbbra is szomorú képet vág. Ryu pedig valamiért egyre közelebb megy hozzá…talán túl közel is…Aztán megfogja az arcát…
~Mit a francot csinálok!? Én nem vagyok normális…ÉS NEM VAGYOK HOMOKOS!!! Ez csak…tuti, hogy manipulált vagy ilyesmi…A kis homi…De…ez nem igaz! Miért…?! Miért csókoltam meg mégis!? Ez csak valami…félreértés… Igen, csakis az lehet…Nem vagyok buzi!!!~ - Öhm… - fordítja el a fejét a csók után. – Haruhi…bocs…Ez csak…Haruhi, figyelsz te rám egyáltalán? Haruhi? Hahó, mi van veled? – integet a fiú arca előtt, aki bárgyú ábrázatot produkál. – Mondom, sajnálom…Többé nem… - simogatja meg a fiú fejét, de Haruhi bárgyú mosollyal megfogja a kezét.
- Hagyd…nem érdekes.
- Tessék? – döbben le. – Nem is zavar?!
- Nem… - mosolyog.
- De…ezt én…nem értem…Manipuláltál, mi?
- Mondhatjuk így is…
- Mi az, hogy mondhatjuk így is?! Hogy érted ezt?
- Azt hiszem…te szerelmes vagy. – vigyorog, mire Ryu leesik a díványról.
- Most ugye csak viccelsz… - nyögi fektében. – Különben is…Mit tudsz te az érzéseimről.
- Őszinte legyek? Lerí rólad…Másrészt meg…Ha nem így lenne, az előbbi incidens nem történt volna meg…
- Eeeeeeeee…Ez nem ééér…Kiforgatod a szavaimat…Na és te? A kis arisztokrata gyerek? Miért nem kezdtél el ordibálni, vagy valami? Miért hagytad, hogy…? – vonja kérdőre, mire Haruhi elvörösödik és lehajtja a fejét. – Na ne…ezt nem mondhatod komolyan…
- Meg se szólaltam… - néz rá óriási, sírós, boci szemekkel.
- Eh…de…akkor most…mi legyen?
- Hát...
- Tudom már…Kijelentem, hogy mindezek ellenére sem vagyok buzi.
- Csak ferdehajlamú. – kuncog.
- Igen…azaz…hé! Na jó, igen, tényleg érzek valamit irántad, de akkor is a csajokat szeretem… - jelenti ki, majd pár másodperc habozás után… - Mit csináljak? Legszívesebben itt hagynálak, de…nem megy… - tápászkodik fel és megy oda hozzá. – Állandóan csak…arra tudok, gondolni, hogy…
- Hogy…? – hátrál a falhoz, mert Ryu egyre közelebb megy hozzá, majd a két kezét nekitámasztva a falnak megcsókolja a fiút.
- Ryu-san…
- Csss… - teszi a mutatóujját a szája elé.
- De…Nem tudhatják meg…senki…Tudod…elég rossz fényt vetne ránk…ha kiderülne, hogy…én szeretlek…
- Persze…ez világos…Na, ezért ne légy arisztokrata…Akkor nem kell félned az… - áll meg egy pillanatra, mert mintha meglibbent volna a függöny és talán egy árnyat is látott elsuhanni.~Na ne…Add, hogy ne…Akkor nekem végem…~
- Valami baj van, Ryu-san?
- Nem…semmi…Szóval nem kell félned az ilyenektől…hogy rájönnek…
- Igen, tudom…jaj, úgy szeretnék egyszer elmenni hozzád… - öleli meg.
- Ehe…majd egyszer eljöhetsz…Csak…rendbe kell szednem a…a…lakást…Elég nagy és…sokáig tart…
- Ugyan, nem számít, hogy nincs rend…
- Dededede…számít…Öhm…nem akarom, hogy ezért megutálj vagy valami…szóval inkább…Illően akarlak fogadni…
- Köszönöm, Ryu-san, olyan rendes vagy…
- Hű…de meleg van… - vigyorog a dívány szélén ülve egy vörös hajú, zöld szemű, Haruhival közel azonos magasságú lány…
- Ettől féltem… - süllyed el szégyenében Ryu…
3. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
