|
01.-Első találkozás
2008.01.05. 16:41
Youkai vs. Hito
1. fejezet – Első találkozás
- Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nevem Hito Haruhi, és ma én fogom Önöknek tartani az előadást a kozmikus sugárzásról. Nos…ez a téma igen széleskörű és mélyebbre ható magyarázatot igényel… - kezd bele magyarázatába egy arisztokratikus kinézetű, tizennégy éves, meglehetősen alacsony, szőke, zöld szemű, szeplős fiú egy hatalmas, de zsúfolt teremben.
~ Blablabla…ez a ficsur kikészít...Pedig csak most kezdett el beszélni…ez az arisztokratikus modor…Azt hiszem hánynom kell…Hova a francba küldtek engem? Erre a kis idétlen polyácára vigyázni? Na ne…Ez már sok…Mi a fenéről beszél? Mi az a kozmikus sugárzás egyáltalán…? Ezek a fura blabla szavak…Mi az, hogy alfa? Kikészülök…Most meg mit rajzolgat már megint? Jé…ezt…nem értem…Fura dolgaik vannak az embereknek…Gyerünk már…Jesszus, még csak öt perce beszél…Na, kísérlet…ez már izgisebb…Aha…szóval azt…meg a másikat…fú, de nagy mutatvány…én ilyet ilyen ketyerék nélkül is tudok…Nem nagy ügy…Már megint rajzolgat…Mi az a kis kör a számnál…? Fok? Ja, hogy hány fok…Értem én ezt…Egy talpas nyíl? Áh, értem, az egy vézna medve…és még a méhecske is ott van…Vektor? Mi a rák az a vektor? „A” vektor…Miért nem lehet ezeknek rendes nevet adni…? Mondjuk Urusai…Na…elég…fogd már be…Hogy lehet valaki ennyire unalmas? Még csak tíz perc telt el…hány órás az előadás? Na ne…60 perc? Én ki fogok készülni…Most megint mit méreget? Nem unja még? Sugárzóna? Az micsoda? Delta? Pi? Gamma-sugár? Annak semmi értelme…Mikor telik már le az idő? Te meg mit bámulsz, vén csoroszlya? Annyi széket foglalok el, amennyi nekem tetszik…Most biztos a sérómat nézegeted…Klassz mi? Ma reggel „nyaltam fel”. Egy kis metálos fazon…Nekem nagyon tetszik…Bezzeg ennek a Hito gyereknek…szépen elválasztott, kifésült haja van…Nyakkendő…meg öltöny…na persze…Csak nyalizni akar…Jól akarja magát feltüntetni…Ez jellemző…Biztos valami puccos kis palotában lakik a városhoz közel…Vörös szőnyeg…szolgák…külön fürdőszoba…Napi ötszöri zaba…Che…Jó egyeseknek…bár én ezt a pereputtyot nem tudnám elviselni…Hogy lehet ennyire komolyan beszélni a semmit? Ilyen nincs…Órák hosszat képes dumálni erről…Na még öt perc…~
- És itt szeretnék visszatérni a legelejére, és egy összefüggésre rámutatni…
~ Mutassál…Felőlem aztán…de ezért még számolunk…Így halálra untatni…Komolyan ez már nem igaz…Na végre…Befejezte…hú…ezért meg kell tapsolni…képes volt abbahagyni…Szerintem a többiek is csak azért tapsolnak…Ez meg itt hajlong…Nem kell behódolni, nem vagyok én olyan nagyúr…Szegény flótás…Azt hiszi, tetszett ez a szar…A legjobb benne a vézna medve volt…Szegényt biztos kiéheztették…Na mindegy…~
- Köszönöm…köszönöm, hogy eljöttek…Köszönöm szépen…Nagyon kedvesek…igazán…Legközelebbi előadásom egy hónap múlva lesz a Naprendszerről. Kérem, jöjjenek el arra is…Viszontlátásra. – hajol meg még egyszer, a tömeg pedig kiviharzik a teremből. – Kedves emberek…
- Nem igazán kapizsgálom, mit „dzsuválsz” rajtuk… - áll meg egy tőle magasabb, szintén tizennégy éves, vörös hajú, zöld szemű, határozott tekintetű fiú.
- Eh…mit csinálok?
- Mit szeretsz bennük…
- Ja… Szerintem mind igen művelt és nagyon kedvesek…De Ön szeretne valamit, hogy nem ment el?
- Öcsi…hány évesnek nézel?
- Hát…17?
- Eeee?! 14 vagyok!
- Nahát, micsoda véletlen! Én is…- mosolyog barátságosan.
- Az…Mondd…hogy tudsz ennyi sületlenséget összehordani? Alfa, meg szinusz – pi - koniszusz…
- Koszinusz…
- Mindegy…De a vézna medve jó poén volt…Tudod, az a talpas medve, aminek hegyes feje volt. – magyarázza a fiú értetlen képét látva.
- A vektorra gondolsz? Az egy nyíl…Egy irányított szakasz…Nem tanultál fizikát? Hé…azt ne piszkáld! Veszélyes! – siet oda magasabb társához, aki épp a fején egyensúlyoz egy rézmérleget.
- De tanultam fizikát…Az mi?
- Az egy tudományág…Különböző dolgokkal foglalkozik, például a testek mozgásával, az elektromágnesességgel, energiával, a fénnyel…és más számos érdekességgel.
- Aha…biztos…Különben Youkai Ryu. – kócolja össze.
- Hito Haruhi…Üdv… Kérlek hagyd békén a hajamat…- igazítja meg a haját.
- Pedig úgy jobban néztél ki…A magad módján ari srác vagy te, csak látszik rajtad, hogy nem jól nevelnek…Na majd én kezelésbe veszlek…Gyere…Hol van itt egy ruhatár? Fenébe…ahha…meg is van…Ez a ruhatár jele igaz? – mutat egy ajtón lévő kis, kék férfi alakra. – De vajon melyikbe menjünk? Itt egy másik. – néz a mellette lévő ajtóra, amin egy piros nőalak van.
- Hát…ez nem egészen az…Ez a…
- Wé…Cé? – vakarja meg a fejét. – Mindegy… - von vállat és behúzza Haruhit a nőalakos ajtón…
1. fejezet vége
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
