|
II./04.-Fekete angyal
2008.01.05. 16:34
Temptation II.
~~végzetes titkok~~
4.fejezet –Fekete angyal
- Mondd csak…mikor ittál utoljára vért?
- Hát…Nem olyan rég…Egy hete…
- Hmm…furcsa…mitől ájulhattál el?
- Arra én is kíváncsi lennék…Áhh…még a fejem is fáj…Mondja sensei…nem szokhatnék le a vérivásról? – nézz rá boci szemekkel.
- Eszedbe ne jusson! – kiált rá a sensei, és egy másik hang. Itsukié.
- Te csak maradj csendben! Hazudtál nekünk!
- Ni csak ki beszél… - húzza fel a szemöldökét.
- Eh…Mondjuk igaz…
- Na figyelj, kölyök…Ismerek valakit…aki talán segíthet neked…És a kis istennőnek is…De veszélyes…Nagyon veszélyes, érted? Mondom veszélyes!!! – rázza meg a fiút a ruhájánál fogva.
- Eh…felfogtam sensei, csak mondja már, ki az.
- Az alvilági fekete angyal… - lapozgat közben egy könyvet.
- Ki? – néz rá értetlenül.
- Mashiro Orochi, a káosz megteremtőjének a lánya.
- Na ne röhögtessen…Hisz Mashiro nem…
- Igazat mond. A neve Kagura Orochi…És milyen gyönyörű… - olvadozik egy sort Itsuki. – A haja…a szeme…áááááhhh…
- Jól van, jól van…Hol találom ezt a Kagurát? – kel fel.
- Nem mehetsz még oda…Ilyen állapotban… Tudom mi a bajod… - húz ki a fiú vállából egy kisebbfajta, tűhegyű nyilat.
- Au…Eeee? Az meg mi a franc?
- Meg kell vizsgálnom… - fordul az asztalához. – Addig szépen itt maradsz a fenekeden, és…HIKARUUU!!!!!!! - kiáltja el magát, mert a vámpír egy pillanat alatt köddé vált Itsukival együtt…
>>***<<
- Na és hol akarod keresni?
- Majd te megmondod…
- Ééééén? – mutat magára.
- Nem, a kínai császár…Naná, hogy te…
- Hát jó…Egy feltétellel…Mesélj csak szépen Rinről. – áll elé elszánt tekintettel.
- Ööö…mit meséljek?
- Miért hazudsz Lycorisnak? Tudod mi lesz ebből, ha kiderül?
- Addigra talán megkedvel annyira, hogy…
- Épp az ellenkezőjét éred el ezzel. – vág a szavába. – Látszik, hogy keveset tudsz a nőkről.
- Na de…
- Na idefigyelj, öcsi… - karolja át a nyakát. – Mi történt, hogy ezt csinálod?
- Hát…Tudod…még régebben…történt valami, ami miatt nagyon megutált…Megtámadták az öccsét…
- Jesszus!!! Képes voltál megharapni az öccsét?!!
- NEM! Pont, hogy tévedsz! Az nem én voltam!
- Nem te…Állj! Állj! Állj! Akkor miért rád haragszik?
- Mert azt mondtam neki, hogy én voltam…
- Idióta!! Mégis miért?!
- Azért mert meg akartam védeni…Én tudom, ki volt…És ezt a beszélgetést itt le is zárhatjuk.
- Hé! Hé! Hé! Dehogy zárhatjuk…Mondd csak meg szépen ki volt az…Válaszolj Itsuki bácsinak, kisfiú. – mondja, majd a következő pillanatban a földön találja magát. – Miért vertél be egyet? – nyíg.
- Mert elegem van belőled. És most szépen elvezetsz ahhoz a Kagurához!
- Azt mondtad eleged van belőlem…
- Semmi gond. Addig kibírlak…Aztán elválnak útjaink…
- De nem tudlak odavezetni…
- MI AZ HOGY NEM?!!!
- Hiiiiii everybody!!!! – jelenik meg egy vörös hajú, zöld szemű, csinos lány és karolja át Hikaru nyakát.
- Mert már itt van. – vigyorog Itsuki. – Üdvözletem, Ojou-sama. – csókol kezet neki, mire a lány olvadozni kezd.
- Helló…Nahát, Hikaru-chan…Hogy kerülsz te ide, szépfiú? – simogatja meg a fejét. – Látom, még mindig ilyen gizda vagy, na gyere, majd én segítek neked. Fiatal vér kell neked…Hát szerzünk. – kezdi húzni magával. – Ja, és ha már itt vagy, igazán eljöhetnél hozzánk. Apa biztos szívesen lát vendégül és…
- Öhm…Köszi, Kagura-san, de nekem erre nincs időm. – próbál kiszabadulni a lány szorításából…
>>***<<
- Öhm…de nem maradhatok sokáig, Kagura… - néz rá szenvedő képpel Hikaru Mashiro hatalmas fekete kastélyának egyik szobájában.
- Miért nem maradunk tovább? Én úúúgy élvezem. – vigyorog Itsuki egy csésze teával a kezében.
- Te nőcsábász…Öhm…Kagura…Valójában azért jöttünk, mert szeretnénk a…
- Szeretnéd… - javítja ki Itsuki.
- Igen…szeretném a segítségedet kérni…
- Rendben, szépfiú… - húzza végig az ujját a fiú állán. – Mi kéne?
- Öhm…nos…Először is…szeretnék leszokni a vérről…
- Minek? Cuki vagy olyankor, mikor…
- Nem, nem vagyok cuki…Lycoris veszélyben van így…
- Lycoris? – kérdi, féltékenységgel a hangjában.
- Igen, Lycoris…
- Mázlista… - nyíg Itsuki közbe. – Körülvesznek a nők…
- Jajj, fogd már be… - vágja fejen.
- Aúú…Gonosz vagy…Bántottál…Pedig elhoztalak Kagura-chanhoz…
- Nem úgy volt, hogy ő jelent meg? – kérdi kaján vigyorral.
- Eeee…
- Nahát akkor…Nos, Kagura…Tudsz segíteni?
- Hááát…Tudok…
- Remek…
- Ne olyan hevesen, szépfiú…Van ennek ám ára is…Segítek…ha lefekszel velem…
- Eeeeee?! Hikaru, ha meg mered tenni, kinyúvasztalak! Nem…A nővérem fog kinyúvasztani…
- Ha megteszi, megöllek, Haru. Hát bratyó…Ez gáz…De izgis…
- Na de Sakuya…
- Ejnye, gyerekek…Nem veszekedni…inkább hallgassátok meg a - -
- Vicceidet…tudjuk…
- Most nem egészen…Egy történetet akarok elmesélni…Izgalmas…eseménydús...történet. Akkor kezdem is…Egyszer volt, hol nem van egy kis bogár. Ez a kisbogár szépen cseperedett fel, ám életének 5. perce körül lehetett, amikor elindult…Csak ment…ment…mendegélt…amikor is észrevette, hogy eltévedt. Szegényke sírt, csak sírt…De aztán megtalálták…és ismét boldogok voltak. Vége…
- Nahát…ezt meg hol hallottad?
- Én találtam ki. *vigyorog*
- Látszik…*unott pofa*
- Na jó…Azért egy viccet mégis csak elmondok. Íme: Szaladt a nyuszika az erdő szélén és egyszer csak leesett. *röhög*. Nos…a…a követ..következő részben azt tudhatjátok meg, hogy dönt a kis hódító vámpír. Sikerül neki leszoknia a vérről vagy egész életén keresztül mások fogják éltetni?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
