|
II./03.-Mi lenne,ha...
2008.01.05. 16:31
Temptation II.
~~végzetes titkok~~
3.fejezet –Mi lenne, ha…
- Rin…Rin jól vagy? Válaszolj? mi történt? Eeee? Élsz még egyáltalán?
- P..persze…minden rendben… - nyitja ki a szemét és tápászkodik fel. – Jól vagyok. Kösz, Itsuki. – segíti fel a fiú.
- Mi történt? Rosszul lettél?
- Igen…de már nincs baj…
- Hú, akkor jó…Gyere…Lycoris már nagyon aggódik miattad…
- Na de…- néz végig magán, hisz most vámpír. Erősen koncentrál, nem érdekli Itsuki, de nem tud emberré válni. –Mi?! Na nem…Ez nem igaz…Nem lehet, hogy ilyen sokat…
- Minden rendben?
- Hogy? Persze… - indul el. – Különben hívj Hikarunak…~Ha Lycoris megtudja…~
- Tudom, hogy így hívnak…de a Rin jobb…
- Tudod?!
- Persze…még te mutatkoztál be…és bosszantott, hogy mindig Rinnek hívtalak…Mi az? – kérdi a fiú ledermedt, értetlen képét látva.
~Ebből én semmit nem értek…~ - Hát…semmi…csak…azt hiszem kicsit kihagy a memóm…
- Ja…az sose baj… - vigyorodik el.
- Aha…biztos…
- Hikaru! – rohan elé Lycoris és öleli meg, ami már tényleg betesz a fiúnak.
- Lycoris…
- Hikaru, hol voltál? Már annyira aggódtam miattad…Ugye nincs bajod?
- Nyugodj meg…Jól vagyok…~Mi ez? Valami rossz tréfa? Miért nem tudok átváltozni? És Lycoris…hisz előbb ordította le a fejem, hogy utál…~
- Akkor jó…Gyere. – kezdi húzni, és Hikaru csak most veszi észre, hogy nem annál a háznál vannak, ahol az a fura, Orochinak szólított fiú, és Kareha voltak. A palota! Az istenek tükörpalotája!
- Öhm…Lyco-chan…mit keresünk mi itt?
- Beszélni akartál apámmal…
~Eeeeee?!~ - Beszélni?...Ja, hogy beszélni… - próbálja kijavítani magát. – Igen…fontos…dologról…Nagyon fontosról…
>>***<<
- Kék?
- Igen…a kék szín kiemelné az egész palotát…És egy ilyen ünnepségnek meg kell adni a módját…
- Hmm…talán igazad van, Hikaru… - gondolkodik el Eustoma.
- Fontos dolog, mi? – vág unott képet Lycoris.
- Na igen…marha lényeges a kék szín használata…Nem igaz, Sakuya?
- Jól van na…*nyelvet nyújt*
- Igazad van, Lycoris…Valójában nem ezért jöttem…Tisztelt…Isten úr…
- Eustoma…
- Igen, tisztelt Eustoma…kérem…idehívná Lycoris édesanyját?
- Miért? Különben nem is kell, hiszen itt jön…
- Áh…nagyszerű…Nos…Eustoma…Arisa…öhm… - ereszkedik fél térdre - Szeretném…megkérni a lányuk kezét… - nyögi ki, mire Lycoris a szája elé kap.
- Hikaru… - suttog.
- Semmi akadálya, kedves fiam…Ha a lányom is akarja, áldásom rátok.
- Igen!!! – ugrik fel örömében. – Azaz…köszönöm… - hajol meg és fogja meg a lány kezét, aki meg se tud szólalni.
- Ááá…ez olyan meghatóó…*elbőgte magát*
- Istenem…lányok…minek is vannak?
- Undok vagy…*törölgeti a szemét*
- Nem is…
- Akkor legyen az esküvő a lányom 18. születésnapján. És te leszel az új király…
- Micsoda? ~”Amikor felnőtt lesz…vörös víz borítja majd az emberek világát…és akkor jön fel az új király Napja…”~
- Mi a baj, Hikaru?
- Semmi, Lyco-chan…csak elgondolkodtam…
- Micsodán?
- Hogy milyen…nagy vagy már…
- Eh…hát igen…
- Ezért szeretnék mutatni neked valamit… - húzza magával.
- Hova megyünk?
- Majd meglátod…Titok…
Negyed óra múlva megérkeznek egy gyönyörű, mélykék vizű tóhoz, amit zöld növények, pálma, cédrus és egyéb egzotikus fák öveznek, valamint színesebbnél színesebb papagájok, kolibrik, majmok, és más állatok élnek itt.
- Hikaru ez…gyönyörű… - ül le a tópartra.
- Örülök, hogy tetszik…~Fura…már mióta nem ittam és nem hiányzik a vér…~ ül mellé, és átkarolja.
>>***<<
Másnap Lycoris sokáig alszik. Már a palotában vannak újból, Hikaru pedig egy szál gatyában ül az ablak előtt és nézi az eget.~Mindenki…mintha módosult volna az emlékezetük…~
- Hikaru? Mit csinálsz?
- Felébredtél? Semmit, csak gondolkodtam erről-arról…
- Értem…Hány óra van?
- Fél 11.
- Eeeeee?! Miért nem keltettél fel?
- Ugyan…hosszú volt az éjszaka. – mosolyodik el, mire Lycoris csak elvörösödik.
>>***<<
- Áhh…a fejem…Mi történt? – ébred fel Hikaru érdekes módon egy, már ismert szobában.
- Jó reggelt, fiam… - ül mellette, ahogy gyerek korában is tette, a sensei.
- Tehát…az egész csak álom volt…De…mit keresek én itt?
- A kis barátod hozott le… - mutat két rókafülre, ugyanis a takaró alól csak az látszik ki egy másik ágyon. – Midoriba Itsukinak hívják…Rókadémon…
- Micsoda??
- Jól hallottad…De mondd csak…Mikor ittál utoljára vért?
- Hát…sajnálom szegény kölköt…
- Képzelem mennyire…*szemrehányó kép*
- Haru…Sakuya…
- Tudjuk, most jönnek a viccek…
- Honnan tudtátok? Zsenik vagytok! Sőt…jósok! Nos akkor: - Elnézést, megmondaná, melyik a túloldal? –Persze, az ott szemben… - Hát most már tényleg meghülyülök…Onnan meg ide küldtek! *nevet*
- Áhh…
- Két bolond sétál a tébolyda kertjében este. Felnéznek az égre, és megszólal az egyik: - Te…ez most a Nap, vagy a Hold? Erre a másik: Nem tudom, nem vagyok idevalósi. *röhög, alig bírja abbahagyni*
- Ehe…ezek a viccek…
-Hmm…mostanában bizonytalan vagyok…Vagy mégsem?
- Ez kivételesen ari volt…
- Igen, biztos félrebeszélt…Néha a szavakat is felcseréli…
- Hé! Én sosem össze szavakat a keverem…
- Ehh…na jó..Elég volt…Neeem, Sakuya ,most én beszélek…Szóval, kedves Olvasók…A következő részben azt tudhatjátok meg, hogy néz ki az Alvilág, legalábbis Hikaru és Itsuki szemszögéből…Nekem nem tetszik…
- Persze, mert kis nyápic vagy…Nem mersz lejönni…És agresszív is vagy
- Én?! Csak a hülyék agresszívek! Elhiszed vagy bemossak egyet?!
- Na de Haru!!!!
- Nyugi már. Ti pedig ne feledjétek: Az élet a Földön drága, de tartalmazza az évi egyszeri Nap körüli utazást.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
