|
II./02.-Rin
2008.01.05. 16:27
Temptation II.
~~végzetes titkok~~
2.fejezet –Rin
- Szemét… - vágja képen, majd bosszúsan visszarohan a házba, észre sem véve egy fa mögött leskelődő „rókafarkat”.
- Tudtam, hogy ez lesz… - sóhajt és ül le a földre Hikaru, és gondolataiba mered.
>>***<<
- Lyco-chan, sajnálom…én nem akartam…
- Gyűlöllek! Hagyj békén, nem akarlak látni többé!
Egy hónappal később…
- Sensei*, kérem…Biztos vannak olyan kísérletek, amikkel sikerülhet…
- Nézd, Hikaru. Én úgy szeretlek téged, mint a saját fiamat. Így nem engedhetem meg, hogy megtedd.
- Nem érdekel! Én vagyok a herceg és én mondom meg, ki mit csináljon!
- Ha szépen kérnéd…
- Nade Sensei…Én a vámpírok királyának fia vagyok. És a vámpírok királyának fia sosem könyörög………Kéééééreeeeeeeem!!! Kérem szépeeeen!
- Eh…hát jó…van megoldás…
- Tényleg?
- Tényleg…De előtte hadd halljam…Miért is olyan fontos ez neked?
- Egy…ostoba hazugságot akarok vele jóvátenni…Vissza akarom nyerni a barátomat…És ebben senki…senki nem fog megakadályozni…
- Csak nem arról az istennőről beszélsz?!
- De igen, róla…
- Arra nem gondolsz, mi lesz, ha nagyobbak lesztek és beleszeretsz?
- Nyugodjon meg…Az nem fordulhat elő. – mosolyog magabiztosan.
- Che…nem fordulhat elő, mi? Ahhoz képest nagyon is elvette az eszét…
- Ez olyan romantikus…*olvadozik*
- Hé! Fenébe…rám sose figyel senki…
- Hm? Bocs…Mit mondtál? Nem figyeltem…
- SAKUYA!
- Szóval nem történhet meg…De ne feledd, az mekkora bajt jelentene…
- Tudom, tudom…Na…gyerünk…
- Csak türelmesen, fiacskám…Nem lesz kellemes és…igen szörnyű…
- Vállalok bármit…
- Kettő lesz belőled…Két lelked és két tested…Az egyik vámpír marad…a másik azonban erőtlen ember…Fájdalmas átalakulással fog járni és minden egyes átalakulásod egy nappal lerövidíti az emberi léted…
- Értem…Akkor…Mikor csináljuk?
- Most…De az apád nem tudhat róla…Gyere velem… - vezeti végig egy hosszú, kietlen folyosón a tízéves fiút, majd elérkeznek egy nagy acélajtóhoz. A sensei elvégez valami bonyolult varázslatot, és az ajtó kinyílik.
- Fúúha…
- Csodálatos, igaz?
- Az…de nem érünk most rá gyönyörködni benne…
- Tudom…Na gyere…ide feküdj fel…De mint mondtam, kegyetlenül fog - -
- Tudom, fájni…Nem érdekel. – mászik fel az asztalra, ami egy vizsgálóasztalra hasonlít.
- Öhm…le kell vetkőznöd…
- Eheh…rendben… - veszi le ruháit, egy bizonyos kivételével.
- Hííííí…ez nem kislányoknak való látvány… *eltakarja a szemét*
- Na de Haruuuuuuu…
- Nos akkor…feküdjél le…Így…Most pedig maradj nyugton… - kapcsol rá mindenféle csövet, meg infúzióhoz hasonló dolgokat. – Először is megnézem, milyen mértékű energia befektetésére lesz szükségem a transzformációhoz. – kezdi vizsgálgatni Hikarut.
- Ne tapizzon…
- Nem tapizlak, de meg kell néznem…Nem vihetek be a szervezetedbe nagyobb energiát, mint amennyit az elbír…Ahha…meg is van…hű, te gyerek…erős tested van, az már biztos…Tehát…testtömeg…32 kg…magasság…110 cm… energia…12 850 kJ…erősség…3-as… - irkálja le egy papírra, majd leveszi a csöveket róla és elé áll. – Felkészültél?
- Igen.
- Rendben… - lapoz fel egy könyvet, teszi a kezét Hikaru hasára és elmormog egy varázsigét valami érthetetlen nyelven. A fiú pedig legszívesebben ordítana, de egója nem hagyja, így csendbe marad.
>>***<<
Egy nappal később a kómába esett fiú egy szobában ébred fel. Testén mindenütt égésnyomok vannak, fáj mindene és úgy érzi, minden pillanatban bekövetkezhet a halála. – Hol…vagyok? – néz fel a mellette ülő Senseiére.
- A házamban…nyugodt lehetsz…túlélted. De a lelked súlyos sérülést szenvedett, ami a testeden is meglátszik. De ezek a nyomok el fognak múlni egy kivételével. – mutat a vállára, ahol egy vágás éktelenkedik. – Bármit csinálsz, ez nem fog elmúlni. Ez jelzi azt, hogy te vámpír vagy és nem ember…
- Értem…Köszönöm…És hogyan változhatok át emberré?
- Csak koncentrálnod kell…De mint mondtam, minden átváltozásod iszonyú kínokkal jár és megrövidíti az emberi életed. Bármikor meghalhatsz, mint ember…Na…próbáld ki…
- Rendben…Nem érdekel már…A lényeg, hogy sikerült… - mondja, majd erősen koncentrálni kezd, heves szél kezd fújni körülötte, ő térdre rogy, bár megint ordítani szeretne, szemfogai lerövidülnek, mélyvörös szeme borostyán sárga lesz, a haja pedig kicsit rövidebb. – Azta… - kiderül, hogy a hangja is megváltozott. Kicsit magasabb lett.
- De ne feledd, apád erről nem tudhat…Legyél ezért…Hmm…Tsuchimiya Rin…
- Értettem… - tápászkodik fel és indul is.
- Ja és Hikaru…
- Hm?
- Legyél óvatos…
- Ne aggódjon, Sensei…Most a küldetésem a legfontosabb…Hogy véget vessek az istenek és vámpírok közötti ellenségeskedésnek… - megy el magabiztosan.
- Hé…várj…A ruháid!
- Oh…eheh…elnézést... – fogja meg őket és megy ki ismét.
- Céltudatos egy kölyök…Hiszem, hogy sikerülhet neki… - megy vissza a laborba és néz rá az asztalra, amin Hikaru feküdt. Nyolc mély, hosszú szakadás őrzi azt a fél órát**…
>>***<<
-Rin…Rin, jól vagy? Válaszolj! – szólítgatja Itsuki, de hiába. Hikaru eszméletlenül fekszik a földön…
- Szegény bratyó… *szipog*
- Ne sajnáld, nem lesz semmi baja…
- Téged aztán érdekel is…*felhúzza az orrát*
- Gyerekeeeeek…
- Jöjjenek a (fa) viccek, Tsurugi…
- Oké! *vigyorog* Hogy hívják az orosz úszóbajnokot? Ivan Bugyburugynak... *nevet* Hé…nevetnetek kéne…
- Úristen…
- Neki nem, de nektek igen…Na, hátha ez jobban tetszik. Nyuszika sétál az erdőben és szotyizik. Találkozik a kígyóval: Szia Kígyó! Kérsz egy marék szotyit? -Nyuszika, most direkt bunkózol???
-Áááá!!!
– Dinnye és Paprika beszélgetnek. - Nos, Paprika, milyen az anyósod?- Nézd, ő is csak Isten teremtménye... bár remekműnek éppen nem mondható.
- Eléééég…Nos…kedves Olvasók…Örültünk, hogy elolvastátok ezt a fejezetet is. A következőkben megtudhatjuk mi lesz drága bátyámmal…*megint szipog*. És hogy gyanút fog-e Lycoris, hogy Rin nincs a házban…Hujjuj…
- Igen, a következő rész is jó lesz, ne mulasszátok el! És ne feledjétek el, hogy az élet olyan, mint a kisöcsém. Mindig visszaüt, de mégis szeretem.
*Sensei – tanár, mester
** az a nyolc mély, hosszú vágás Hikaru körmének a nyoma
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
