|
II./01.-Miért?
2008.01.05. 16:26
Temptation II.
~~végzetes titkok~~
1.fejezet –Miért?
- O…O…Omae?!! – dől ki Rin, így a többiek is megláthatják, ki áll az ajtóban.
- Üdv. – mosolyog az ajtóból egy vörös hajú, zöld szemű, kutyafülű lány. – Kareha Yamahoto vagyok, miben segíthetek?
- Öhm…elnézést, hogy csak ilyen váratlanul jövünk, de szeretne… - néz Itsukira – egy kicsit pihenni. Lehetséges lenne? – kérdezi Lycoris, mire a lány hátranéz, mintha valahonnan engedélyt kérne, majd visszafordul hozzájuk.
- Természetesen…Gyertek csak be…
- Köszönjük… - húzza be Rint, és mennek be. – A nevem Lycoris, ő a barátom, Rin, ő pedig Itsuki.
- Üdvözletem, hölgyem. – hajol meg előtte és csókol kezet neki Itsuki. – Az ön szépsége felülmúlhatatlan e környéken.
- Köszönöm. – kuncog.
- Midoriba!- szól rá Lycoris, azonban a lépcsőn egy fiú száguld le.
- Kareha-chan…Történt valami? Áááh…vendégünk jött? – mosolyodik el. Olyan mosolya van, mint senki másnak…Lycoris szíve nagyot dobban…felismeri a fiút.
- Ez nem lehet igaz…
- Micsoda?
- Nem, ez nem…Te nem…El kell tűnnünk innen…
- Na de miért? – vág sírós képet Itsuki.
- Mert…mert nem biztonságos ez a hely…
- Ugyan már, Lycoris…
- Nézd! – mutat az épp bezáruló ajtóra, és hallani, ahogy kattan a zár.
- Eeee…Baby, mit csináltok ti velünk? – nyíg Karehának. – És mi van Rinnel?
- Jól vagyok…semmi baj… - tápászkodik fel. – Te… - mutat Karehára.
- Én? – néz rá megszeppenve.
- Te…
- Én?
- Te…
- Én?
- Nem, én! Téged láttalak a parkban a múltkor.
- Engem?
- Téged…
- Engem?
- Fejezd már be!
- Mit?
- Hát hogy folyton visszakérdezel…
- Miért fejezzem be?
- Ááááh…Mit kerestél a parkban? Tutira kémkedtél utánam.
- Csak a mesterem megbízását teljesítettem.
- Ki a te mestered?
- Ő. – mutat a fiúra.
- Ettől féltem…Orochi! – suttog Lycoris.
- Már megint Orochi nevét említed… - jegyzi meg Rin, mire az idegen fiú szúrós szemekkel néz Lycorisra.
- Igen, mert…Egy pillanat. Kedves… - fordul a fiúhoz.
- Daisetsu …
- Kedves Daisetsu…beszélhetnék veled?
- Természetesen… - kíséri be az egyik szobába, majd bezárja maguk mögött az ajtót. – Mit akarsz, Lycoris?
- TE mit akarsz itt? És minek állítottad rá Rinre azt a lányt?
- Nem vonhatsz kérdőre, azt teszek, amit akarok…
- Fenét! Te sem tehetsz meg mindent!
- Ó, dehogynem…Ne feledd, hogy bármikor a hatalmamba tudlak keríteni…
- Nem érdekel!
- Nem? Hmm…érdekes élmény lenne a drága Rined számára, ha belépve ebbe a szobába azt látná, hogy nem vagy hozzá hűséges…
- Szemét…
- Jól gondold meg, mit mondasz…
- Eressz ki innen, Mashiro!
- Majd…de előbb feladatot kapsz… - nyújt át neki sötét, gonosz mosollyal egy pergament, amit Lycoris remegve vesz át és nyit ki. -Ez…szemét disznó…Nem teszem meg. Tudod jól, hogy nem vagyok rá képes…
- Dehogynem…Sőt, te vagy rá a legalkalmasabb személy…Azt, hogy hogyan gyilkolászod meg, nem kötöm ki. Dönts te… - vigyorodik el.
- Nem! Nem csinálom meg!
- De igen!
- De nem!
- Ellenszegülsz?
- Amint látod… - azonban ekkor Mashiro megérinti az X alakú sebet, ami izzani kezd. Lycoris pedig odakap, majd felnéz rá. – Miért? – kérdi még elhaló hangon, majd összeesik.
- Ez van, drága…Most már engedelmeskedni fogsz …
>>***<<
- Különben hogy jöttél rá, hogy én voltam, aki követett?
- A füled…Bár vörös szemed volt…Tudtam, hogy te vagy az…Ugyanis néhány démon szeme színe a sötétben invertálódik . Tehát a zöldből vörös lesz…
- Vág az eszed…
- Aha…de hol van Lycoris ennyi ideig?
- Csak nem vagy féltékeny? – kérdi kajánul.
- Nem…Lycoris nem olyan…De már kezdek aggódni…
- Ő viszont olyan…
- Megölöm, ha…
- Megölöd… - legyint. – Ő halhatatlan. Az én Oro…Daisetsum… - olvadozik. – Én is kezdek nagyon aggódni szegénykéért… - nyomogat egy gumilabdát Itsuki, hogy lenyugodjon. – Mi van, ha baja esik?
- Ja igen, azt ígérted, megvédesz minket…
- Ne is emlékeztess…Úristen, ha valami baja lesz, én…én nem tudom, mit csinálok…
- Lycoris!
- Én is tudom, hogy úgy hívják…
- Nem, Lycoris itt van végre! Csakhogy visszajöttél…Mit csináltatok ti annyi ideig? – azonban Lycoris csak a fejét rázza, varázslattal kinyitja az ajtót és kirohan a házból, azonban valami kiesik a zsebéből…
- Na de…Mit csináltál vele!? – fordul Mashirohoz.
- Én? Semmit…Csak beszélgettünk valamiről és mondtam egy ijesztő dolgot, amitől megrémült…Ennyi…
- Értem… - néz rá továbbra is gyanakodva, majd Lycoris után megy…illetve mégse. A hátsó ajtón az ellenkező irányba…
- Ez meg mi? – veszi fel a lány zsebéből kiesett valamit Itsuki…A pergamen volt az. – Nem…ez nem lehet…- suttog, és meredten néz maga elé.
„Ma, pontosan éjfélkor. Tsuchimiya Rin.- Mashiro”
>>***<<
- Lycoris… - áll meg mögötte Hikaru igazi alakjában, mire a lány megfordul és elhátrál tőle.
- Mit keresel te itt? Menny innen! Nem akarlak látni! Mindenről te tehetsz, érted?! Mindenről…
- Tudom…De mégis arra kérlek, hogy bízz meg bennem legalább öt percre…
- Nem…Nem tudok megbízni benned…
- Kérlek…
- Nem! Rin miattad fog meghalni!
~Hogy?! Meg…meg fogok halni? De…Tsurugi azt mondta, ha Lycoris tizennyolc éves lesz, akkor…Addig még…van egy év…~
- Meglepődtél?! Pedig igaz! Te ölöd meg…Miért nem inkább te?!
- Nem tudod, mit mondasz…
- Pontosan tudom, mit mondok! Gyűlöllek…mindenkinél jobban…És most tűnj el!
- Sajnálom, hogy így érzel…De…én… - lép közelebb hozzá, emeli fel az állát és megcsókolja. – Én szeretlek…
- Óóóh…ez olyan megható… *elbőgte magát*
- Lányok… *morog*
- Gyerekek, már megint veszekedtek…Oldjuk a hangulatot! *vigyorog*
- Hát, ha muszáj…*egyszerre*
- Muszáj…Na, akkor…: Ment a virág az úton. Látott egy behajtani tilos táblát, ezért kihajtott… *röhög*
- Micsoda (fa) vicc…
- Mondok még! Egy kamion beszorul a híd alá. Arra megy a rendőr: - Beszorultunk, beszorultunk? Erre a kamionos: Nem, te hülye, hidat szállítok!
- Jesszus…
- Van még: Múltkor le akartam fényképezni egy pandát az állatkertben, de csak színes filmem volt…*dől a nevetéstől*
- Na jöjjön már az utolsó…plííííz…
- Oké…Sakuya…Mi van ha te ARA leszel én meg ERRE kereslek? Érted…Ara…meg erre…*beszélni se bír már*
- Hú…Komplett idióta…Nos…kedves Olvasók, a következő részt ki ne hagyjátok! Igen érdekes dolgokról fogunk beszámolni. Például, hogy mit szólt Lycoris a csókhoz, vagy elmondja –e Rinnek Lycoris titkát Itsuki. Ha érdekel, olvassátok el a Temptation következő részét is! Addig is, viszlát…
- És ne feledjétek el, hogy van élet a halál után! Napóleon meghalt, Nagy Sándor meghalt, Hitler meghalt, de mi élünk!
- TSURUGI!!!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
