Temptation
~~végzetes titkok~~
4. fejezet – Az egyetlen, akitöl fél...
„Hikaru… tarts ki…megyek…”
- Ojou-sama…Ojou-sama…hála az égnek, hogy felébredt…Egy hónapig „aludt”…
- Egy hónapig?...~ Haru is egy hónapig szenvedett…~
- Kislányom…miért? Miért nem hagytad, hogy lelőjék azt a fiút?
- Vér…
- Hogyan?
- Vér…mindenütt…Hikaru…Én…én álmodtam…
- Hikaru?! Eustoma! Az a kölyök még álmában se hagyja békén Lycorist…Először Haru…aztán ő…Mi lesz még itt?!
- Nem…Hikaru…Hikaru…bajban… - küzd az érzés ellen, hogy most azonnal lemenjen az Alvilágba. Aztán mégis kikel az ágyból és kirohan minden szó nélkül a szobából, egyenesen neki „Rinnek”.
- Lycoris…nyugi…már jól vagy? Mikor tértél magadhoz? – öleli meg a lányt.
- Rin…sietnem kell…Hikaru…pedig gyűlölöm…miért kell mégis utána mennem?!
A lány szavai szíven ütik a fiút, de csak elmosolyodik. – Nem kell utána menned…semmi baj…Hikaru jól van…
- Nem…nincs…de…honnan veszed te ezt?
- Találkoztam vele…És azt mondta, nagyon hiányzol neki…
- De én…én utálom őt…Haru egy hónapig szenvedett miatta… Nekem mégis mennem kell segíteni neki.
- Nem, nem kell menned…Gyere…menjünk vissza… - húzza magával óvatosan a lányt.
- De…
- Fogadj neki szót, Lyco-chan…Nem jó, ha most mászkálsz…Az Alvilág amúgy sem neked való hely… - vigyorog előtte Mashiro, akit csak Lycoris lát és hall.
- Orochi*…
- Hm? Orochi? – néz rá értetlenül „Rin”.
- Orochi, te szemét! Miattad álmodtam, igaz?! Te kényszerítesz erre is! Hogy menjek le ahhoz, akit gyűlölök! Miért?! Mindig megtettem, amit kértél! Mindig! Miért kell ezt művelned?!
- Nyugi, Lycoris…még a végén túlságosan felizgatod magad…
- Ne csináld ezt! Erről nem volt szó! Miért műveled ezt?!
- Lycoris, nyugodj meg…itt…itt nincs senki…Azt hiszem még nem vagy jól…Gyere… - kezd érte aggódni „Rin”. Ekkor azonban megjönnek a szülők is.
- Lycoris…Lycoris, mi történt?
- Álmodtam…Hikaru bajban volt…Megálmodtam, amikor Haru…aztán Hikaru…Le kell mennem…úgy érzem, le kell mennem…
- Jól van…semmi baj… - nyugtatja a kissé ziháló lányt.
- Valaki a közeljövőben meg fog látogatni… - súgja még Lycorisnak Mashiro, majd eltűnik az ő szeme elől is…
>>***<<
Pár nappal később…
- Ömm… mit is keresünk tulajdonképpen?
- Egy olyan könyvet, ami átkokról szól, Rin… - kutatnak a hatalmas tükörpalota könyvtárában.
- De hát már végignéztünk ötvenezer-háromszázhuszonnyolc könyvet…
- Remek, már csak kétszáznegyvenhatezer- ötszáztizenkét darab van.
- Eeeeeeeeeee… megőszülünk, mire végzünk vele… Minek kell neked az a könyv?
- Nem érdekes, Rin…a lényeg, hogy kell és kész…
- Lycoris…azt mondtuk, nem lesznek titkaink egymás előtt. Biztos megvan az okod, hogy ennyire kell az a könyv… - néz a lány nagy, borostyán sárga szemébe…Neki is az van…
- Tudom, de…meg kell értened…én…szeretlek, de…ezt az egyet nem mondhatom el… - öleli meg.
- Értem…Hát jó…De elmondhatod bármikor…
- Rendben…és…köszönöm… - mosolyodik el, de ekkor kiáltások hallatszanak kintről.
- Orochi!! Itt van Maijin Yamato no Orochi**!! Mit tettünk, hogy megbüntet minket a hatalmas sárkány!? – És valóban, a hatalmas fekete hétfejű sárkány közeledik a város felé.
- Fű, de nagy mamlasz…
- És milyen ronda…Nem szívesen kerülnék a közelébe…
- Orochi? Ezt mondtad azon a napon is, amikor felébredtél… - döbben le „Rin”.
- Hát eljött… - motyog. - Kenshin Ameno Murakomo no Tsurugi***… - mondja, mire egy fénylő kard jelenik meg a kezében, piros és kék ékkővel díszítve, arany markolattal.
- Hé! Hova akarsz menni? Oda ki? – kérdezi kétségbeesetten, mert a lány már el is indult kifelé, ő pedig követi. – Ez nem jó ötlet…
- Ne parázz…inkább gyere… - ér ki a palota elé, ahol a sárkány rögtön észreveszi.
- Lycoris…Mashirotól hoztam üzenetet. – nyújt át neki egy pergament, amin cirádás betűkkel ennyi áll:
„Holnap, délután 5-kor. A Yazamoto család fia. - Orochi”
- Rendben…megértettem…
- Én megyek…most nem a rendbontás a dolgom. – mondja a sárkány mély, érdes hangon, és elrepül.
>>***<<
Másnap, délután fél hat…
- Végignéztük az összes létező könyvet és egyik se jó?
- Ne haragudj, de nem…
- Na mi az, fiatalok? – jön be egy idősebb bácsika.
- Mondja, kedves uram…nem tud egy könyvet az Átkokról?
- Hmmmm…az Átkokról? De tudok…itt is van… - vesz elő egy jó vastag, bőrkötéses könyvet, melyre arany betűkkel az „Átkok és ellenátkok” van írva.
- Köszönjük szépen… - lelkesedik fel Lycoris, és Rinnel együtt bújni kezdik a könyvet. Fél óra múlva a lány felkiált. – Megvan!
- Igen? És mit kerestél?
- Az titok…majd egyszer elmondom…most az a lényeg, hogy…Úristen! hány óra van?
- Hat…
- Áááááááá!!! Meg fog ölni! Ne haragudj, de most rohannom kell! Szia, Rin… - hajtja be a könyv sarkát a bizonyos oldalon, és teszi el biztonságos helyre a könyvet, majd még megcsókolja Rint és elrohan.
>>***<<
Egy falusi házban a földön egy fiú hever, haldoklik… Felette egy lány sír keservesen…Lycoris pedig távozik onnan, egyenesen haza menne, de egy dühös, vörös szempár útját állja.
- Nem tudsz olvasni, Lycoris, drága?! Azt mondtam, 5-kor…Hány óra van? Negyed hét…Még egy ilyen és búcsúzhatsz az életedtől! Világos?!
- Igenis, sensei… - hajol meg, és hazaindul. ~Ameno Murakomo no Tsurugi…te vagy az egyetlen esélyem…~
*Orochi – Mashiro, a káosz urának teljes neve: Mashiro no Orochi
**Maijin Yamato no Orochi – Mashiro sárkánya
***Kenshin Ameno Murakomo no Tsurugi – a Kenshin isteni kardot jelent, vagyis Ameno Murakomo no Tsurugi isten kardja
AJÁNLOM AZ OLDALT
