|
02.-Nyolc év...
2008.01.05. 16:19
Temptation
~~végzetes titkok~~
2. fejezet – Nyolc év…
- Hé, kölyök!! Tisztában vagy azzal, mit művelsz?! Ez egy hercegnő, és neked tilos megérintened! Úgyhogy most meg fogsz halni!– fogja le két őr Hikarut, egy harmadik pedig már ajzza is fel az íját, és a nyíl kilő…Azonban…
- Ojou-sama! Ojou-sama*… Én…nem önt akartam…Kérem…kérem térjen magához…
>>***<<
Nyolc évvel korábban…
- Lyco-chan…Lyco-chan, gyere… - nyújtja a kezét egy kislány felé egy nála két évvel idősebb fiú, majd amikor a lány beült a hintába, ő meglöki és melléül.
- Szeretek veled lenni, Hikaru. –mosolyog a Lyco-chan néven szólított lány.
Egy hónappal később…
- Kisasszony…Ojou-sama…kérem jöjjön gyorsan…Haru, az öccse haldoklik…Az édesapja szerint vámpír harapta meg…De nem tudják, hogy ki lehetett az…
- Vá..vámpír??! – döbben le a nyolc éves lány, és Hikaru felé fordul, aki azonban csak lehajtott fejjel áll előtte.
- Lycoris én…
- Te…te voltál…Utállak! Miért ő?! Miért nem te?!
- Én…sajnálom, Lycoris…nem akartam…nem direkt volt…
- Azt akarom, hogy meghalj! Hogy szenvedj! Tűnj el! – rohan el, egyenesen az öccse szobájába.
>>***<<
- A fiamat vámpír harapta meg…látszik nem?!
- Ez nem lehet vámpírharapás…Az nem ilyen…
- Márpedig szerintem ez az…A fiad be is vallotta, hogy ő volt…
- A fiam nem vallott be semmit! A te idióta képzelgésed ez csak…
- Na de Forbeshii! Ezt kikérem magamnak! Ekkora sértést!
- Márpedig nem Hikaru-chan volt és kész! Vita lezárva!
- Hát ilyet…! Kész! Vége! Felbontom a szerződést! Ekkora sértést! Neked, Hikaru meg nem ajánlom, hogy a gyerekeim közelébe gyere többé!
- Nyugodt lehet uram…Istenekkel…nem barátkozom…- jelenti ki a tízéves fiú, akire a kislány, akivel régebben annyi időt töltött, most gonoszul néz.
- Na ajánlom is…
- Hogy mersz a fiammal így beszélni Eustoma?! – förmed rá Forbeshii, majd elviharzanak.
- Ly…Lycoris… - szólal meg egy ötéves fiú.
- Semmi baj…itt vagyok…meg fogsz gyógyulni…ígérem…- ül le mellé. – Haru, kérlek ne add fel…Soha nem fogom megbocsájtani neki…soha… - sírja el magát, mert öccse elájult, annyi vért vesztett…Nyakán pedig ott van két folt…Valószínűleg vámpírharapás nyoma...A kis Lycorist ott nyomja el az álom, öccse kezét fogva.
>>***<<
Haru még egy hónapig szenved, segítség és gyógyszerek nélkül…Hiába az istenek…senki nem tud rajta segíteni. Nővére egész nap ott van vele, mesét olvas neki, énekel és próbál bele lelket önteni.
-Mindent megtennék, hogy felépülj…kérlek gyógyulj meg…
- Te Haru…tényleg ennyire súlyos volt?
- Naná…nem láttad, hogy alig éltem…?!
- Szerintem még mindig beteg vagy…
- Nem vagyok az…
- Dehogynem…elmebeteg…
- Ígérem, megfogok …csak kell…kell még egy kis…idő… - próbálja nyugtatni Lycorist, habár tudja, hogy nem fog meggyógyulni.
- Haru, kisfiam…Hogy érzed magad? – jön be a szobába édesanyja.
- Nagyon jól anya…jobban, mint tegnap. –füllent, azonban állapota egyre rosszabb lesz.
- Mit kellene tennünk, hogy meggyógyulj? Mit?
- Talán imádkozzunk az istenekhez…
- Eustoma…
- Ja…bocsi…De én is tanácstalan vagyok…Ez az egész egy valóságos káosz…
~Káosz?~ kapja fel a fejét Lycoris, majd feláll és elszántan kimegy. – Megvan mit teszek…Haru, tarts ki…Megmentelek… Mashiro!!!
*Ojou-sama = a nőket, lányokat hívják így magasabb, előkelőbb körökben
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
