|
01.-Az ellentétek vonzák egymást
2008.01.05. 16:16
Temptation
~~végzetes titkok~~
1.fejezet – Az ellentétek vonzzák egymást
Als in der Welt Könige herrschten…
- Hé! Mi a franc ez?! Miért németül nyomod a sódert? Ez itt japán! Lúzer...Különben is…én jobban tudom a történetet…hisz én vagyok az isten!
- Na persze…egoisták istene…
- Ezt ki kérem magamnak, prücsök! Ezért megbüntetlek!
- Oké, mondjuk, legyek nagyobb…
- Igen, legyél nagyobb…Mi?! Hogy az a…! Akkor is én mondom el a történetet! Az én nővéremről szól!
- De az én bátyámról is, tökfej...Gyerekes barom…
- Én?! Ki süllyesztette el múltkor is a kishajóim?...Ehh…
- Na látod…
- Tudod mit? Mondjuk el ketten…
- Benne vagyok. Na szóval…
- Miért te kezded?
- Jaj, fogd már be…Tehát először is, a nevem Sakuya…A bátyám, Hikaru a vámpírok királyának a fia, az Alvilágban él. Ez az egoista istenség, vagy valami ahhoz hasonló, Haru, az istenek királyának a kicsike fiacskája. Van egy nővére, Lycoris, akiről (is) szól ez a történet. Na mármost, azt tudni kell, hogy a két király harcban áll egymással…
>>***<<
- Kész! Vége! Felbontom a szerződést! Ilyen sértést nem tűrök el! Neked meg nem ajánlom, hogy a gyerekeim közelébe gyere!
- Uram…ne aggódjon…istenekkel nem fogok barátkozni. –jelenti ki kemény határozottsággal a 10 éves Hikaru, majd titkon másfelé néz.
- Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy parancsolgatsz a fiamnak?!- förmed rá a vámpírok uralkodója az istenek királyára, majd mindketten elcsörtetnek. A kis nyolcéves Lycoris pedig mit sem sejtve nézi a jelenetet…
>>***<<
- Boldog születésnapot, Hikaru…! Jaj, Sátánom*…hát felnőttél…Íme, tizennyolc éves vagy…Hát nem csodálatos?
- Eh…de igen, Yamitsu néni…- próbál szegény fiú kimenekülni a társaságból…- Nem segítenétek?! Ezeket nem lehet kibírni!- eh…nos igen…szóval megpróbál kimenekülni a társaságból, ami végül is sikerül neki fél óra szenvedés után. – Hú, a francba…Kösz…- Mennyit bírnak ezek dumálni… Talán a Föld most a legnyugisabb hely.
Fél óra séta után azonban elmegy mellette egy fekete hajú lány, akinek a haja vége tűzből van, ám nem éget.
- Nem…ez lehetetlen… - motyogja, de elkapja a kezét. – Lycoris…
- Honnan tudod a nevem? És…ki vagy te egyáltalán? – ül ki a lány arcára őszinte csodálkozás…mondom őszinte csodálkozás. Na azért…
- A…a nevem …Tsuchimiya Rin…Ne haragudj, ha megijesztettelek.
- Nem…nem ijedtem meg…csak…
- Hé, te ott! Gyere csak ide! Hogy merészelsz hozzáérni a hercegnőhöz?!- fogja le két őr a fiút.
- Eresszétek el!
- Sajnálom, Lycoris hercegnő, de nem lehet. Az apád parancsolta meg, hogy fogjunk el minden fiút, aki hozzád ér.
- De hát…miért?
- Ezt az édesapáddal kell megbeszélned. – hurcolják el Hikarut.
- Meg is beszélem vele… - növeszt szárnyakat és repül fel az Istenek Birodalmába.
>>***<<
– Apám!
- Áh, Lycoris…mit szeretnél?
- Az őrök felhoztak egy fiút a Földről, a TE parancsodra.
- Óh, hát törvénybe adtam hogy azt a fiút, aki a Földön hozzád ér, fogják el.
- De hát nem csinált semmit!
- Hiába…a fiún már végrehajtották az ítéletet…- jelenik meg egy harminc év körüli nő, hosszú, fekete hajjal és szigorú tekintettel.
- Mi volt az ítélet, Ren? – kérdi, bár kicsit félve.
- Halál…
- Nem…Ez nem…- rohan el.
- Nem csípem az apád, Haru. Képes volt megöletni a bátyámat…
>>***<<
- Francba… miért pont akkor kellett…áhh…meg kell keresnem… - ül alvilági szobájában Hikaru, majd visszaindul a Földre.
- Hát szerintem ahhoz képest, hogy meghalt, eléggé él…Vagy…nahát…egy járkáló hulla…
- Fogd be, te morbid paraszt…Inkább nézd a nővéred…
- Mit csináljak? Miért kellett meghalnia? Miért? – ül egy játszótér hintájában Lycoris és sír.
- Ne aggódjon, kisasszony. Tsuchimiya Rin nem lehet olyan könnyen lerázni… - mosolyog a háta mögött valaki a naplementében.
- Hm? Rin…? Te…te élsz? Istenem…úgy aggó…öhm…
- Szóval…aggódtál?
- És ha igen? –fordítja el a fejét.
- Akkor én vagyok a legboldogabb a világon…- ül le mellé a másik hintára, majd megfogja a kezét és megcsókolja…
* Sátánom = az „Istenem” megfelelője a vámpíroknál
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
