|
City of the expectation-Kaze
2008.01.01. 16:11
Cronic of shade III
City of the Expectation
2.fejezet:Kaze
-Áhh...Mizu pont ilyenkor nincs itt,mikor szükség lenne rá.-nyavajog Kaze, a forró sivatagban menetelve.-Nade nembaj,majd lehűtöm én magam.-veszi elő legyezőjét.
-KAZE,NEEEE!!!-kiáltanak rá egyszerre rémülten,de késő,a rókadémon már szelet kavart legyezőjével.
-Megvesztél,ostoba róka!?Sivatagban szelet kavarni!?-förmed rá San,mikor a vihar kezd csendesedni.
-Melegem volt,na.-duzzog.-Attól,hogy te olyan kicsi vagy,hogy a Nap se süt rád,nekem még lehet melegem.
-Ez nemigaz!Csak hogy tudd,nekem is melegem van.-felesel vissza.
-Lányok,inkább ide skubi...-bök egy város felé Jin,amit Kaze homokvihara hozott a felszinre.Magas,homokszín fal vette körül,a fakapu magányosan tátongott.A város kihalt,és csendes volt.
-Királyt!Talán van itt valami innivaló.-lelkesedik fel Kaze,és belép a kapun.
-Nekem itt nagyon nem tetszik valami.-néz körbe gyanakvón Noriko,de azért,a többiekkel egyetemben követi Kazet.Mikor mindnyájan átléptek a kapun,az bezárul mögöttük.Ekkor a szél egy feliratot fed fel a kapu fölött,amit eddig homok takart.Az írás hasonlít a japán hiraganára,de arab betűk is felbukkannak közte.A cirádás írás ezt jelenti:
"A remény városa.Ki ide belép,nem tér vissza soha."
-Skacok...visszavonom,inkább szomjanhalok,de én elhúzok innen.-rezzen össze minden hangra Kaze-Srácok...Hová tüntetek?-néz körbe,mert mindenki eltünt mellőle.-Na jó...megijedtem,nyertetek,legközelebb kétszer meggondolom mit teszek,mostmár előjöhettek,és húzzunk innen.Ez nem vicces...Gyertek már elő...-kezd megijedni.Pár alak közeledik felé,de mikor jobban megnézi őket,nyomban elszáll a gyanakvása.Három,meglehetősen csinos férfi az,s mikor meglátják Kazet felcsillan a szemük.Őszinte hódolattal csókolnak kezet neki,és borulnak elé.Még két férfi érkezik,egy trónnal a kezében,amit letesznek Kaze elé,további kettő,két strucctoll-legyezővel.~Mint a mesében...~olvadozik~Egy pillanat...ennyi bishi egy ilyen helyen,ahol rajtam kívül nem volt senki...és mind engem imád...Ráadásul a többiek is eltüntek...Biztos csapda...De még milyen csapda...~mélázik el,és leül a trónra,majd két férfi legyezni kezdi,egy másik szőlőt szemez a szájába,a többiek pedig tetőtől talpig átmaszírozzák.-Isteniek vagytok,fiúk...-olvadozik--Még ha kérhetnék valamit inni...-mihejst ezt kimondja,az egyikük a kezébe ad egy koktélt.
-Hihi...Nézd csak,Mirage...Ez olyan muris.-hallatszik egy gyerekes hang az egyik ház tetjéről.
-Ne most,Chi...a fekete kutyusnak érdekes vágyai vannak...És a multja sem utolsó...-válaszol neki egy komolyabb,gonoszan csengő hang.
-Óóó...-kenődik el a Chinek nevezett lány.-Szórakozhatok még Kazeval?
-Felőlem...csak hagyd életben.A mesternek még szüksége van rá...-kapja a választ Miragetól.
-Juppi...-lelkesedik fel.
Kaze élvezi a társaságot,mikor három alak jelenik meg az egyik utca sarkánál.A lány rögtön felismeri őket,testvérei azok.Ránéz az őt körülajnározó férfiakra,majd vissza hugaira és nővérére.
-Én nem is erre vágytam...Kecsegtető,és gyönyörű...álomnak...De ez mit sem ér a tesóim nélkül.-áll fel és indul el testvérei felé.Imádói azonban ezt nem nézik jó szemmel.,útját állják.-Bocsi,srácok...igazán nagyra értékelem,hogy imádtok,de most távozom...-integet nekik szimpadiasan,majd mivel nem nézett az orra elé,nekimegy az útját álló,mostmár mérges férfiaknak.-Mi a baj?-pislog-Ne szeressetek ennyire...nyugi,nem szököm meg,csak...Hé!-háborog,mert két férfi elkapja,és visszaülteti a székbe.-Na jó...ez már nem vicces...engedjetek el.Nekem dolgom van...-de ekkor kezét és lábát bilincs köti a székhez.-Bocsi,de a sado mazo nem jön be.Én egy érzékeny nő vagyok,és most mérges...-jelenik meg kezében a legyezője,amivel elsőpri magától fogvatartóit.
-Az édes álmok messze szállnak...-sóhajt,miközben kiszabadítja magát a bilincsek szorításából.-Tsuchi!Mizu!Hi!-szalad oda hozzájuk,de testvérei eltünnek.Pár méterrel arrébb bukkannak fel ismét,egy negyedik,magas férfi társaságában.Kaze rögtön felismeri,hogy ki az,megtorpan.-Maga…?-A férfi megindul felé,de mikor közeleb érhetne,összecsuklik.-Meghalt?-néz le rá.Testvérei odamennek hozzá és megölelik,de ez az ölelés hideg,és élettelen.Ez Kazenak is feltűnik,eltolja magától őket. Finom szálakat pillant meg a levegőben a lányok fölött.Megfogja az egyiket,s Hi megmozdul,akár egy marionett-bábu.-Az nem…-elvágja a szálakat,és a bábok leesnek.Hangokat hell a háta mögül.A korábban még őt imádó férfiak most feldúltan,fegyverekkel közelednek felé.Futásnak ered amerre lát,s maga után porfelhőt kavar,de mind hiába.Az egyik utcán befordulva ismát testvéreivel találja szembe magát,ijedtében megtorpan,de már a nyomában is vannak imádói.Bekerítették,semerre sencs kiút.Jobb ötlet híjján szelet kavar maga alatt,s felemelkedik.A magasból még látja,hogy üldözői és testvérei teste homokká lesz.
Sikítás töri meg a csendet,s ő az irányába fordul.Nemlátja a forrást,így elindul arra amerről hallotta.Útközben egy sötét árny suhan át a házak között.Nem látta pontosan,így inkább nem törődik vele.Egy teret pillant meg maga alatt,ahol egy fiatal lány küzd valami alaktalan lény elles,s ottvan Noriko,Jin,San és Kend is,leszáll közéjük.
Higurashi no naku koro ni/Higurashi no naku koro ni
height=25 autostart="true">
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
