|
City of the expectation-San
2008.01.01. 15:54

Cronic of shade
(Szellemek krónikája)
III.kötet
City of the expectation
A remény városa
1.fejezet:San
Eddig történt:
A második kötetben megismerkedtünk Gauronnal,a fiatal ezüst sárkánnyal,és Kaze testvéreivel,valamint a titokzatos,fekete idegennel,Kenddel.Vajon ki lehet,és miért segít hőseinknek,főként Norikonak?A sárkányok által kötött szövetségnek sajnos rossz vége lett,a fekete sárkányok ura,Orion önkényuralmat hirdetett,és terrorizálta a népet.Ezt nem tűrhette a büszke ezüst sárkány,és háborút indított ellenük.Meg is nyerték,de az emberek bizalmát örökre elvesztették.Shiro,a bölcs égi,és mint kiderült az alvilág egyik ura,segítséget nyujtott nekik.A sárkányok eltüntek a föld szinéről,hogy az alvilágban békében élhessenek.A kis csapat tovább járja a világot,s most,két évvel azután,hogy segítettek Megidonak,egy sivár,sziklákkal teli sivatagban kóborolnak.
~***~
-Áhh...Mizu pont ilyenkor nincs itt,mikor szükség lenne rá.-nyavajog Kaze, a forró sivatagban menetelve.-Nade nembaj,majd lehűtöm én magam.-veszi elő legyezőjét.
-KAZE,NEEEE!!!-kiáltanak rá egyszerre rémülten,de késő,a rókadémon már szelet kavart legyezőjével.
-Megvesztél,ostoba róka!?Sivatagban szelet kavarni!?-förmed rá San,mikor a vihar kezd csendesedni.
-Melegem volt,na.-duzzog.-Attól,hogy te olyan kicsi vagy,hogy a Nap se süt rád,nekem még lehet melegem.
-Ez nemigaz!Csak hogy tudd,nekem is melegem van.-felesel vissza.
-Lányok,inkább ide skubi...-bök egy városfelé Jin,amit Kaze homokvihara hozott a felszinre.Magas,homokszín fal vette körül,a fakapu magányosan tátongott.A város kihalt,és csendes volt.
-Királyt!Talán van itt valami innivaló.-lelkesedik fel Kaze,és belép a kapun.
-Nekem itt nagyon nem tetszik valami.-néz körbe gyanakvón Noriko,de azért,a többiekkel egyetemben követi Kazet.Mikor mindnyájan átléptek a kapun,az bezárul mögöttük.Ekkor a szél egy feliratot fed fel a kapu fölött,amit eddig homok takart.Az írás hasonlít a japán hiraganára,de arab betűk is felbukkannak közte.A cirádás írás ezt jelenti:
"A remény városa.Ki ide belép,nem tér vissza soha."
-Noriko,nem tetszik nekem ez a hely.-néz körbe óvatosan San,majd mikor feleszmél...-Egy pillanat,hol vannak a többiek?-keresi iedten őket.-Noriko?Hol vagy?-néz körbe ismét,mert a lány is eltünt mellőle.Köd száll le,majd kibontakozik belőle egy alak.Magas termete,és hosszú haja van,hátulról nem venni ki,hogy nő-e vagy férfi,ám San felismeri a talpig fehérbe öltözött alakot.-Noriko.Hála az égnek.-indul meg felé.Noriko alakja megváltozik,fehér szárnyak jelennek meg a hátán,de még mindig nem fordul szembe Sannal.-Te...ez...hát mégis sikerült?Megkaptad a szárnyaid?Végleg leszámoltál Kuroval.-lelkesedik fel,és tovább közeledik felé.-Mindig is tudtam,hogy sikerülni fog.Te nem vagy rossz,akárcsak az apád...Biztos voltam benne,hogy a nyomdokaiba fogsz lépni.-Noriko alakja elsötétül.A fehér kimonót fekete hosszú kabát váltja fel.Tollai lehullanak,s megannyi fekete lepkeként szálnak tova.Szembefordul Sannal,szemében sárgán csillog a gyűlölet.Kezében egy véres,fekete katana,markolata tövében a vörös holdsarlóval.Megindul San felé,lassan,és vészjóslón.A lány meg sem bír mozdulni,dermedten lebeg,ekkor valaki megragadja a kezét,és húzni kezdi.Mikor végre összeszedi magát,és megmentőjére néz,egy körülbelül vele egy méretű,méregzöld hajú fiút pilant meg.-Ki...vagy te...?-kérdi erőtlenül.A fiú nem felel,csak húzza tovább a szűk kis utcákon,sikátorokon át,majd az egyik kanyarban megáll.-Ki...-kérdi ujra,de a fiú befogja a száját,San reflexből behunyja a szemét,s mire ismét kinyitja,a város összement.Vagy inkább ők lettek nagyobbak?Mostmár mindketten ember méretűek.~Mindig is...~gondolja,de ekkor zajt hall,s a forrás felé fordulnak.Kuro rájuk talált.A fiú ismét futásnak ered,és húzza magával Sant.~Az nem lehet...Noriko nem...~néz vissza könnyes szemmel.Most,hogy már ember méretüek,nem tudják lerázni üldözőjüket.Sarokról sarokra,utcáról utcára követi őket.Majd egyszercsak a húzás megszűnik...eltünt előe vezetője.Kuro már a sarkában van,a sejtelmes fényben kibontakozik fekete alakja a ködből.San futásnak ered,nem is figyel arra merre fut.Pár sarok után lassít,mert valaki fekszik a földön.Közelebb érve felismeri az alakot,hajdani segítője,a zöld hajú fiú fekszik ott,vérbefagyva.Könny szökik a szemébe,s elfordul tőle,lassú léptek zaja üti meg a fülét,Kuro sétál felé,kezében a fiú vérétől vörös katanával.Már nincs ereje menekülni,hová is futhatna...csak áll egyhelyben,és behunyt szemmel várja,hogy a hideg fém lesujtson.Sikítás töri meg a riasztó csendet,San feleszmél.Ismét 15 centis,s a köd polip módjára körbefonta,már majdnem teljesen elborítja,mikor összeszedi minden erejét,és kivergőnik a szorításból.A köd-polip előtt ér földet,s a rémülettől reszketve összekuporodik a földön.A köd ismét megindul felé,mire ő gondolkodás nélkül futásnak ered.Menekül amerre lát,de mindenfelől csak a furcsa ködbe ütközik.Valaki ismét sikít,s San elindul az irányába.~Ez megint csak egy álom...Ez csak egy rossz álom...~győzködik magát,de mind hiába,felbotlik egy kőden,ami ráébreszti,ez most valóság.Gyorsan felkel,s mostmár összeszedte magát anyira,hogy felszáljon.Továbbra is a sikítások irányába menekül,mikor egy térre ér,valószínűleg a város közepére.A kiáltások forrása egy fiatal lány,akit a város elnyelni készül,akárcsak Sant.Nemcsak ő hallotta,és kereste meg a sikítások forrását,ott van Noriko,Jin,Kaze és Kend is.
Higurashi no naku koro ni/Higurashi no naku koro ni
height=25 autostart="true">
| |