2.fejezet:Tiltott szerelem

Kuro útja,elhagyva a nem túl szimpatikus fejedelem palotáját egy erdőn át vezet.Itt összeszedi gondolatait,elgondolja,hogy is lásson neki a feladat teljesítésének.

"-Mint sejtheted,feladatom van a számodra.

-Miféle feladat?-kérdez rá.

-Van egy kastély,a hegyekben.Van ott valami,ami fontos a számomra.Azt kellene elhoznod,nemszámít mit teszel a palota

lakóival.Természetesen szépen megfizetem a szolgálataidat.-tesz le elé egy jókora erszényt,tele arannyal.

-Mégis mi lenne az,ami olyan fontos?-számolgatja a pénzt."

Amíg ezen gondolkozott,elérte a hegyi kastélyt,sőt,gond nélkül bejutott a kincstárba,de nem találta amit keresett.Továbbhaladt a palota urának szobája felé.A szoba üres volt,csak az ajtóval szemközti falat fedte egy szentély.

-Ez a katana?-veszi le a szentély "erekjéjét",egy egyszerű vonalú kardot.Semmi különleges nincs rajta,azonban mégis,rögtön magával ragadja azt,aki meglátja.Miután megvan,amit keresett,távozik.Kifelé sem ütközik különösebb ellenállásba,csupán két álmatag őrbe,akiket akár egy gyerek is könnyedén elintézhetne.Már majdnem kiér a palota kertjéből,mikor szembetalálkozik egy fiatal,sötétbarna hajú fiúval.Az arcát kendő fedi,de mélykék szemeiben félelem csillan,azonban,mikor meglátja Kuro hátán a katanát,elszál félelme.

-Add át a kardot!-jelenti ki határozottan.

-Ki mondja?-kérdez vissza dacosan.

-Én.

-Ki az az én?

-Ne érdekeljen,démon,csak add át a kardot,vagy elveszem erővel.-rántja elő saját kardját.

-Na rajta,ha ennyire meg akarsz halni.-húzza elő,fekete pengés katanáját,és elkezdődik a harc.

Sokáig viaskodnak,de Kuro,mintha nem venné komolyan a fiút,csak játszadozik vele,próbára teszi,majd egy elengáns mozdulattal a földre teríti ellenfelét,és faképnél hagyja.

-Sajnálom,kölyök...nem érek rá tovább játszadozni veled.-mondja neki,majd eltűnik.

~***~

Kurot az erdőben érte az éjszaka,úgydöntött letáborozik.Tüzetrakott,és leheveredett mellé.Azonban annak a fiúnak az arcát nem tudta kiverni a fejéből,de most más is foglalkoztatja.Előveszi hát a kardot,amit a palotából hozott el,és méregetni kezdi.Sokféle gondolat kavarog a fejében.Miért akarta ezt az egyszerű kardot a fejedelem?És miért nem ment el ő maga,vagy a katonái,hiszen alig végték.És az a fiú miért akarta megszerezni?Eggyáltalán Mi ez a kard?Olyan furcsa kisugárzása van.Ezek a gondolatok kergetik álomba.

Ugyanígy,ahogy Kuro sem tudta kiverni a fejéből Hajimét,merthogy így hívják hajdani ellenfelét,ugyanúgy ő sem a talpig fekete démont.Vajon miért kellett neki a kard?Tud az erejéről,vagy más oka van?És azok a szemek...Még mostis előtte van a holdfényben csillogó sárga szempár képe.És az a fölény amivel felé viseltetett.És vajon miért hagyta futni?Hiszen róla az hírlik,kegyetlen gyilkos,az ellenfeleit nem hagyja életben.Akkor őt miért?

~***~

-Ha harmadszor is összefutunk,az a sors keze.Tegnap elfelejtettem bemutatkozni,Hajime vagyok,Hajime Dekiru.

-Kuro.-veti oda,s indulna,de a fiú útját állja.

-Minek neked az a kard?Van sajátod.Minek mégegy,ráadásul ilyen hétköznapi katana?

-Az legyen az én dolgom,és most állj félre!

-Vagy?Megölsz itt mindenki szeme láttára?A falusiak rád rontanának.Egy egész faluval tesem bírsz,fekete róka.

Sötét mosoly jelenik meg az arcán,majd hirtelen elhatározásból megcsókolja a fiút.Az nem tudja ezt mire vélni,csak néz maga elé,eközben Kuro kisétál mellette a fogadóból.

-Hú haver,te aztán tudsz.-karolja át egyik barátja ,a még mindig döbbent fiú nyakát.

Elérte a fejedelem palotáját,s ismét a teaházban várja megbízója érkezését.Ez hamar be is következik,meghajolnak köszönésképp,majd helyet foglalnak az asztalnál.

-Gondolkoztam a dolgon...-könyököl az asztalra-És úgydöntöttem,nem adom át a kardot.

-Micsoda!?Ez felháborító!Én bíztalak meg!Busás fizetséget kaptál,és most elárulsz!?-hördül fel.

Az asztalra dobja a pénzes erszényt.-Nincs munka,nincs jutalom...Nem tartok rá igényt.De mond csak...Azt a palotát alig őrizte két álmatag fazon,egy gyerek is fél kézzel elintézte volna őket.Neked sem esett volna nehezedre,hiszen teis démon vagy...-jegyzi meg kajánul-Vagy ha nem akaródzik bemocskolni azokat a gyenge kezeidet,miért nem küldted oda egy katonádat?És mi szüksége egy nagyúrnak,aki bármit meg tudna fizetni,egy ilyen hétköznapi katanára?Bizonyára értékesebb ez a kard,mint amit ajánlottál érte...-mosolyog sötéten-Nos...a soha viszont nem látásra.-áll fel,és indul mag az ajtó felé.

-Hát jó...ha ez a döntésed...-mondja higgadtan,meg sem próbálja megállítani a távozót.-De meg fogod ezt még bánni.-motyogja utána,háttal Kuronak.

Hallotta a fenyegetést,de különösképp nem izgatta.Elégedett mosollyan az arcán kisétál a palota udvarából.

~***~

A csók nem egészen úgy sült el,mint Kuro számított rá,több volt,mint egy szimpla trükk,hogy eljöhessen a fogadóból.Nem tudja kiverni a fejéből azt a pillanatot,és azt,ahogy Hajime nézett rá.Nem úgy,mint egy démonra,valahogy egésszen másképp.És ő,a híres,hírhedt fekete róka sem volt képes megölni őt,pedig csak egy gyenge ember.Ezek a gondolatok kavarognak a fejében,s ábrándozva az eget figyeli,mikor megcsörren hátán a kard.Előveszi,figyeli egy darabig,majd elhatározza magát,és visszamegy a reggeli fogadóba.

-Keresek egy fiút.Rövid,barna haj,mélykék szemek,és a neve Hajime Dekiru.Ismeri?-kérdi a fogadóst.

Hajime Dekiru?Itt volt reggel.-mondja flegmán,egy poharat törölgetve.

-Tudja hol lakik?

-Ááá...Nem kérdezek én ilyesmiket a vendégeimtől.Örülök neki,hogy eggyáltalán betérnek hozzám.

-Hallom Ha-sant keresed.-szólal megy egy tejfölszőke,mosolygós fiú,aki nem messze Kurótol,ül a pultnál.-ÜdvJin, vagyok.Mi dolgod vele?Démonok nem sűrűs keresik a társaságát.-a démon szónál az egész fogadó elcsendesül,s Kurora merednek,de mikor tekintetük találkozik az övével,mintha mi sem történt volna,folytatják a beszélgetést.

-Az most mindegy.Tudod hol van most?

-Persze...A szomszéd faluba hívták démonkat irtani.-jelenti ki a lehető leg természetesebben.

-Démonokat...irtani?-kérdez rá,kissé meglepte a hír.

-Na'ná...elvégre ez a szellemirtók dolga.-von vállat Jin.

-Értem.Köszönöm.-feleli fagyosan,majd feláll,és távozik.

~***~

Már közel van az említett faluhoz,mikor porfelhőt vesz észre egy domb túloldalán.Küzdelem hangjai szűródnek arrafelől.Felérve a domb tetejére megpillantja a falut,és a menyét démonnal harcoló Hajimét.Figyeli egy darabig a fiút.Elég jól harcol,de nem tudja megadni a kegyelem döfést a démonnak.Sóhajt,és előhúzza kardját.Egy fekete villanás,és a démon megsemmisül.Hajime nem érti a dolgot,de betudja annak,hogy a menyét már annyi sérülést szenvedett el,hogy nem bírta tovább.A falusiak kifejezik neki hálájukat,majd távozik,de érzi,hogy valaki követi.Kissé távolabb ez a valaki meg is mutatja magát,Kuro lép az ösvényre,a fiú mögött..

-Miért követtél?-kérdi tőle Hajime,de nem fordul vissza.-A démont is te ölted meg,igaz?Miért?

-Untam már a fogócskátokat bámulni.-jegyzi meg flegmán-Fogd.-dobja oda neki a katanát.

-Hogy?Miért adod ide?A multkor még nagyon meg akartad szerezni.

-Megváltozott a véleményem.-fordít hátat a fiúnak.-Különben is,miért olyan különleges ez a kard?Csak egy egyszerű katana.

-Ez nem csak egy egyszerű katana.-fordítja szembe magával Kurot.-De ne tereld el a témát.Megváltozott a véleményed,ha?-tolja neki egy fának-Pont neked.És mond csak...Miért hagytál futni?Te győztél...könnyedén végezhettél volna velem.

-Nem terelem a témát.Olyan kedvem volt.-von vállat,és el néz közönyt színlelve.-De mond csak...miért olyan különleges az a katana?

-Már megint eltértünk a árgytól.Nem a kard miatt jöttél vissza,igaz?-kérdi kajánul.

-Ki tudja...-kezd incselkedni.

~***~

A kettesben eltöltött csodálatos éjszaka mindkettőjüket megváltoztatta.Kuro ezentúl,ha tehette Hajime közelében maradt segytett neki,és,bár még fogadott el felkéréseket,igyekezett feltünés nélkül,a lehető leg kissebb kárt okozva végezni a dolgát.Hajime pedig,ugyan továbbra is szellemirtóként dolgozott,már inkább csak elűzte,nem pedig megölte a démonokat.

De egy démon,és egy ember vajon szeretheti egymást?