A sötét éjszakát túz fénye világítja meg.Ám ez a fény nem tábortűzé,egy kis falucska ég.Alig pár ház,alig fél tucat lakó.A kiabálásokból,és a tűz ropogásából kihallatszik egy kedves,lágy hang.
-Ne sírj kicsim,nem lessz semmi baj.-egy anya nyugtatgatja gyermekét,ugyanakkor szinte görcsösen szorítja magához.Alig,hogy ezek a szavak elhagyták a száját,egy hatalmas gerenda,recsegve eldőlt,s maga alá temette az asszonyt,lányát azonban még időben férre lökte.Az alig hat éves kislány beszaladt az erdőbe,és onnan figyelte,könnyes szemmel faluja pusztulását.Nemsokkal ezután egy középkorú férfi talált a gyermekre,s magáhozvetteTíz év telt el,a kislány felnőtt.A férfitól aki rátalált,megtanulta a kardforgatás művészetét,és a harcművészetet.Mindenki úgy ismeri Kuro,a fekete róka.
~***~
A középkori japánban járunk,egy olyan korban,ahol még démonok,szellemek tartják rettegésben az embereket.Az egyikük a fekete róka,a leg kegyetlenebb tolvaj,bérgyilkos,aki eddig az emberek világában felbukkant.
Sötétség borul a tájra,a helyi fejedelem palotájának őrsége éberen figyeli az éjszakát,behatolók után kutatva.Robbanás zaja töri meg a vihar előtti csendet.A kincstár felől egy sötét alak rohan a kapu irányába,hosszú fekete haján megcsillan a holdfény.A katonák útját állják.
-Állj!Ki vagy?-az idegen megtorpan,sárga szeme szinte világít a sötét éjszakában-Egy démon!-kiáltanak fel,mire a zajra felriadt többi katona körbeveszi a behatolót.A palota ura,és annak lánya is szemügyre veszi a tolvajt.
-Uram...kirabolták!Eltünt egy jádesárkány,és a pecsétgyűrű!-jelenti az egyik tanácsos.
Több sem kell a fekete démonnak,tovább rohan a kapu felé,elsöpörve útjából a katonákat.A palotát körbevevő falról búcsúzásképp egy tűzgömböt dob a katonák közé,s felhasználva a kavarodást,eltűnik.
~***~
"Meglopta hőn szeretett fejedelmünket a Fekete róka néven ismert démon.100.000 jen a kézrekerítőnek."Hirdeti,egy éppen most kitűzött plakát a fogadó falán.
-Megtettem amit kértél.Itt a sárkány,és a pecsétgyűrű.Most kérem a jussom.-mondja folytott hangon egy fiatal,köpenyes nő,az asztal túloldalán helyet foglaló férfinek,s letesz elé egy nagyobbacska erszényt.
-Szép munka volt...Megbízható munkaerő vagy,Noriko.-dícséri a férfi.
-Megmondtam,hogy ne szólíts így,és nem kérek a dicséretedből.
-Ezt a határozottságot szeretem benned.-tesz le az asztalra egy erszényt,melynek tartalma fémesen megcsörren.A férfi ezután ábrándozva figyeli beszélgetőpartnerét,mintha csak azt várná,mikor csókolhatja meg.
Elveszi az erszényt,vet egy gyors pillantást a tartalmára,majd feláll és távozna,de egy nagydarab fickó az útját állja.
-Kuro?-kérdi mély hangon.A lány kardjára teszi a kezét,de még nem rántja elő.
-Ki kérdezi?
-Egy megbízó.-válaszolja a marcona alak,és kitessékeli a lányt.Körülbelül 10 perc séta után elérnek egy sötét kastélyhoz.Mikor belépnek a kapun,Kuro rögtön megérzi,egy akadájon haladtak át.Rossz érzés fogja el a hely láttán,de kisérőjét látva,inkább nem szegül ellen.A férfi bevezeti őt a teaházba,s megkéri,várjon ott türelemmel.Egy fiatal szolgálólány jön be,méllyen hajlongva,hogy teát töltsön neki.Mikor kitöltötte,ismét meghajol,s Kuro is biccent köszönetképp,majd a fiatal lány távozik,de az ajtóban,mintha szellemet látott volna,kétrét hajolva visszahátrál,hogy utat engedjen urának.
-Kuro...Örülök,hogy megismerhetlek.-ül le vele szembe.
-Az érzés nem kölcsönös...-motyogja az orra alatt,de azét elenged egy halvány,kényszeres mosolyt.-Miért hivatott?
-Mint sejtheted,feladatom van a számodra.-kezd bele mondanivalójába.
AJÁNLOM AZ OLDALT
