A közönség morajlani kezd,Husky egy kövön duzzog,s tüntetőleg,még csak rá sem néz a közönségre,sem az igazgatóra.Azonban szeme sarkából két ismerős alakot pillant meg a bámészkodó tömegben,Coorot,és Nanát.

~Istenem de kínos...~próbál jó képet vágni a dologhoz,és mindenek előtt nem feltünést kelteni affelől,hogy ismeri a két gyereket.Miután Nana kiolvadozta magát,hogy Husky milyen csinos sellőhercegnőként,a fiú legnagyobb megdöbbenésére egyszerűen csak továbbállnak.Ez egyrészt megnyugvással tölti el,hogy végre egyszer nem csinálnak műsort,és belőle hülyét,mindenki szeme láttára,másrészt azonban rosszul is esett neki,hogy barátai csak így faképnél hagyják.

~***~

Időközben leszállt az éj,a cirkusz befejezte utolsó előadását,Husky sátrában azonban még világos van.

-Ma nem viselkedtél valami barátságosan a közönségünkkel.-veti a szemére az igazgató.

-Mégis mit várt,hogy csókokat osztogatok nekik?-morogja az orra alatt Husky,de még mindig nem hajlandó fogvatartóira nézni.

-Ez már haladás...végre megeredt a nyelved,és a humorod is a régi.Minden esetre ma még itt alszol.Ha továbbra is jól

viselkedsz,visszaköltözhetsz a kocsidba.De holnap legyél egy kicsit kedvesebb a közönséghez,kék tengerek gyönyörű hercegnője.

-Látsz valamit,Cooro?-suttog Nana,a sátorponyván bekukucskáló fiúnak.

-Aha.Itt van Husky,meg az igazgató és két nagydarab őr.Ezek kaptak el a multkor...-borzong bele.

-Akkor nem lessz nehéz dolgunk.Rendben Cooro,most te jössz.-adja ki az utasítást Nana.

-Hé paprikajancsik!Kapjatok el,ha tudtok.-áll a sátor ajtajába.Ez meg is teszi a hatását,az igazgató utasítására,a két őr üldözőbe veszi a fiút.De Cooro sem rest,elszalad,de csak annyira,hogy üldözői ne tévesszék szem elől.Pár perc kergetőzés után megáll,s szembefordul az őrökkel.Meglepte őket a fiú,értetlenül néznek le rá,de ekkor egy sötét árny kelti fel a figyelmüket,majd egy éles hang,és eszméletüket vesztik.-Szép volt Nana.-ismeri el Cooro,de ekkor elsötétül előttük minden.

Eközben a sátorban.

-Az a kis gazfickó...már megint ittvan.Biztosan érted jött.-veti Husky szemére,majd kinéz az éjszakába,őreit keresve.

Ekkor Senri bújik be az akvárium mögött a szobába,és máris elkezd ügyködni Husky kiszabadításán.A fiú kételkedve fogadja megmentőjét,és csak reménykedni tud,hogy nem csap zajt...hiába.A vasrács nagyot koppan,mikor a fiatal Kimu Unkuru letépi.Erre az igazgató visszafordul,hogy megkeresse a zaj forrását.Husky,hogy mentse a helyzetet,farkával rácsap párat az akvárium falára.Hitetlenül fogadja,de visszafordul,őrei hangjára.

-Főnök...ezt a két kölyköt odakint kaptuk el.-jön be két(másik) őr,Cooroval és Nanával a kezükben.

-Nocsak...a halálmadarunk...-mosolyodik el az igazgató.-Talán a kislány is +anima?-méri végig Nanát.

-Nana,Cooro...-csúszik ki Husky száján,miközben kimászik a börtönéül szolgáló akváriumból.

-Elszúrtuk.-von vállat szégyenkezve Cooro.

Senri gondolkodás nélkül a hóna alá kapja a csurom vizes sellőt,és a sátor kijárata felé veszi az irányt.Azonban útját állják az őrök és az igazgató.A pocakos cirkuszigazgatót egy legyintéssel elsöpri az útjából,az őröket pedig kigáncsolja,akik így elejtik társait.

-Olyan csinos vagy,Husky.-olvadozik Nana,repülés közben.

-Ezt inkább ne most beszéljük meg.-duzzog a megdicsért fiú.

~***~

Másnap,a cirkuszi izgalmakat kipihenve,folytatják útjukat.Husky még nem heverte ki a sellőhercegnős incidenst,ezért jóval társai előtt sietve duzzog,Nana még mindig olvadozik a tegnap látottakon.

-Hé,Husky...illett hozzád az a szerep.Tudom,hogy fiú vagy,de olyan jól állt a hosszú haj...,és azok a gyöngyök...Sellőhercegnő.